2015_Belgium 2. 3. 4. nap

Post date: 2015.10.06. 20:51:16

Internet hiányom volt, meg idő is persze, ezért ezt a 3 napot összesűrítem.

Straubingban a szállásunk nagyon kellemes volt, a reggeli pedig első osztályú. Eddig a würtzburgi szálloda reggelije vitte a pálmát (amikor Lucát vittük Londonba), mostantól Straubingban a Theresientor hotel átvette a helyét. Csak a kenyérpult akkora volt, mint máshol a teljes svédasztal. A különböző teákat az ember maga állíthatta össze egy kis szűrőben. Nem a tehervagon aljában összesöpört filteres teákba rakott tört tea szárat, hanem zamatos tealeveleket válogathattam össze. Vegetáriánusoknak széles választék. Szóval a legjobb.

Straubingban délelőtt még megnéztük a helyi múzeumot. A legérdekesebb rész (ilyet még nem láttunk korábban), a római kori lovas játékok öltözetei embernek és lovaknak egyaránt. (eddig csak a középkorban láttam ilyet). Pl. lóra sisak a római korból:

Kétoldalt a dudoros fejen lévő lyukacsokon nézett ki a ló.

Aztán autóba pattantunk, hogy meg se álljunk Aachenig. De meg kellett állnunk. A GPS jelezte, hogy olyan dugó van előttünk, amitől a késés több, mint 1 óra. Úgyhogy kerestem alternatív utat. De más is keresett, ezért rengeteg autó ment kis utakon, rendkívül lassan. Azt hittem, már sose érek Aachenbe.

Este még levezetésként sétáltunk egy kicsit a városban, sokat nem kellett gyalogolnunk, mostanában mindig a belváros közepén foglalok szállást, hogy kíméljem a lábainkat. Mivel általában késő este érek úgy is a célállomásra, addigra már nincs nagy forgalom a belvárosban.

A katedrális 200 méterre volt a szállásunktól. Megnéztük a másnapi nyitva tartást, és megterveztük az időbeosztásunkat, amit következő nap óraműpontossággal be is tartottunk.

Már régóta terveztem, hogy eljövök ide, a Nagy Károly császár 9. században épített, 8 szögletű, kétszintes, centrális palotakápolnájába. Azóta aztán az évszázadok alatt hozzáépítettek többféle stílusban, s mára már katedrálissá fejlődött, aminek a központi magja ez az oktogon. Benne kb 100 millió mozaiklapocskákból álló mozaikegyüttes. Sajnálatos módon ezeket a 19. században tették fel a régi képek alapján, szóval a mozaik nem 9. századi.

Megnéztük még a városházát, és a kincstárat is.

Azt tudni kell Aachenről, hogy Róma mellett a legjelentősebb zarándokhely volt. A magyarok szívesen jártak erre, sőt építettek egy magyar kápolnát is az oktogonhoz. Sajnálatos módon csak ezt az egy kápolnát átépítették. Viszont a zarándoklatok során, mindig hoztak ajándékot Nagy Károlynak és a későbbi császároknak, amik a kincstárban megtalálhatók. Pl. ez:

Anjou korabeli csatt a baloldalon Árpád sávos címerrel.

2 körül újra autóba ültünk, és mentünk a végcél felé, Ypres-be.

Mielőtt a hotelről írok, ami belülről 1. Világháborús hangulatot árasztott, pár szót a térségről.

Európát jobban megviselte a 2, mint az 1. világháború. De nem itt. Az 1. Világháborúban a Belgák semlegesek maradtak, de a németek gyorsan lerohanták őket, a franciák meg elkezdték támadni a németeket, hogy ne jöjjenek Franciaországba. Aztán beszálltak a védelembe az angolok, írek, kanadaiak, amerikaiak, ausztrálok, dél-afrikaiak, indiaiak. Hihetetlen mennyi náció jött itt össze. Állóháború alakult ki, 1914-1918 között ezen a pár 10 km széles fronton harcoltak a felek. A belgák negyede elhagyta Belgiumot. Ypres gyakorlatilag teljesen elpusztult.

Ezen a vidéken minden az 1. Világháborúról szól. Állandóan piros pipacs szimbólumot látok, ami erre a véres háborúra emlékeztet.

A hotelünk elegáns, de a dizájnja háborús. A szobánkban az asztal, mint egy tábori asztal, a szekrények bádogból, van itt katonai láda, mellette benzines kanna (persze benzin nélkül). Az étterem is, mintha a katonai táborban lennénk. Sajnos a reggeli is illeszkedik a stílushoz, nekem gyenge. Nagyon gyenge.

Délelőtt körbenéztünk Ypresben. Múzeumok, séta a városban. Ypres-ben a háború után nagy dilemma volt mi legyen. Lerombolni mindent, és újat építeni (mint pl. Rotterdamban, amely így a modern építészet fellegvára lett), vagy a bokáig érő törmelékekből rekonstruálni a régit (mint pl. Gdanskban). Az utóbbi mellett döntöttek.

A képen a főtér és a posztóház, ami eredetileg a kora középkorban épült, ekkor ugyanis Ypres a legnagyobb, leggazdagabb település volt Európában. Ez a monumentális épület az akkori posztókészítés gyára, és eladó csarnoka is volt egyben. (Nemrég Krakkóban jártunk, ahol a főtéren szintén egy posztóház volt)

A háború után ilyenné rombolták le. Ebből kellett felépíteni az előbb látottat.

Ma egy hihetetlen profi interaktív 1. Világháborús múzeumot hoztak létre benne a 100. évfordulóra. Nem vagyok egy háborús fun, idegenkedve mentem be, de tényleg kihozták a témából a maximumot. Sokat tudnék erről írni, mutatni, de visszafogom magam. Csak annyit, hogy a világon először  itt használtak vegyi fegyvert a németek. A hullák (ember, állat) gázfertőzöttek voltak, meg kellett semmisíteni őket, de beazonosítás végett előtte lefényképezték őket ülve, fejüket kézzel tartva, mintha élnének. Sokkoló volt. A többiről már nem is beszélve, Képet nem mutatok.

Annával esténként, néha délben is, eszünk valami salátát, s iszunk helyi 8-10 %-os belga sört. Már elég sokat kipróbáltam. Holnap kettéválunk, Anna pipakonferencián lesz, én járom a vidéket. Pl. a sörmúzeumba is elmegyek, de erről majd holnap.