2013.04 - Kedves dédunokám

Kedves dédunokám!

Elsőre furcsának tűnhet, hogy így levélben írok neked, de most nem is kommunikálhatok másképpen veled, mivel még meg sem születtél.

Sőt, még a szüleid sem születtek meg. 

Illetve pontosítom, az én oldalamon születendő szülőd nem született meg. Így azt sem tudod, hogy ő az anyukád vagy az apukád lesz-e.

De akkor miért írok neked?

Hát őszintén szólva, amikor írok ebbe a blogba, akkor mindig két közönséget képzelek el magam elé: az egyik te vagy, a másik én.

Az utóbbit egyszerűbb megmagyaráznom, ezért azzal kezdem. Amióta már nem dolgozok intézményes formában, azóta írogatok, s jó így összeszedni a gondolataimat, jó rögzíteni, hogy mikor miről mit gondolok. Ez egy napló, amit magamnak írok, illetve neked, mint a másik fő célközönségnek.

Miért pont neked? Elképzelek valakit, aki kb. ilyen korú, mint én vagyok most, és 100 évvel később fog élni, gondolkodni.

Amióta írogatok, próbálom rögzíteni, hogy mi volt az őseimmel, mik voltak az ő történéseik.

Sajnos akkor még nem volt Internet, de más szerencsésebb családokhoz képest papíralapú írásos emléket sem hagytak maguk után.

Ha olvasod az "ősökről" írt jegyzeteimet, akkor szüleim visszaemlékezéséből kb. 100 évet tudok visszalépni, kb. az 1. Világháborúig. Milyen fantasztikus lett volna, ha maradt volna valami levél abból az időből, ami szintén 100 évet ölelt volna át, s most lenne 200 év leírás a család történéseiből 1810-től kezdődően. A magyarság kárpát-medencei történetének ötöde. De nincs.

Viszont, ha szüleid, nagyszüleid (azaz az én gyerekeim) segítenek abban, hogy megőrizzék ezeket az írásokat, esetleg folytatják tovább, akkor neked dédunokám már lesz 1914-től kb. 2100-ig majd 200 év története az őseidről.

Nem gondolom, hogy az itt lévő írásoknak lenne bármilyen irodalmi értéke, nem is ezért szeretném, hogy az utódok megőrizzék, pusztán a történetek továbbélése miatt.

Kicsi az esély, hogy személyesen találkozunk, de így távolról is csókollak.

Folytasd tovább te is az írást, és kapacitáld az utódaidat erre.

Ölel István dédnagyapád