Ebben a nem éppen rövid írásban az emberiség jövőjét próbálom megjósolni. De nem ugrottam fejest a jövőkutatásba, elég hosszan a múlttal kezdtem, a kedvenc őskori témámmal. Hogyan és miért indult el az ősember Afrikából, hova jutott, miért hagyta abba a vándorlást, milyen tulajdonságai segítették, hogy a tápláléklánc aljáról feljusson a csúcsára. A második részben az etológia területére merészkedem, az afrikai vadkutyát mutatom be, akinek szociális érzékenysége nagyban hasonlít az emberéhez. A harmadik részben a vándorlások befejeződéséről írok, miután a Homo Sapiens áttért a növénytermesztésre és az állattenyésztésre. Fikciókat teremtettünk, ami lehetőséget teremtett, hogy a biológiai evolúcióhoz képest fénysebességgel fejlődjünk. A negyedik részben roppant izgalmas témát vettem górcső alá, az emberiség létszámának látványos növekedése miért alakult ki, hova vezetett, ennek milyen veszélyei lehetnek, mikor várható a csökkenés, és milyen mértékben fog ez a fogyás bekövetkezni. Az ötödik fejezetben a gazdasági folyamtokról írok szerintem nem túl szárazon, de fontos, hogy milyen kölcsönhatásban volt a létszámváltozás, és a felpörgő gazdaság, illetve van-e határ. A hatodik fejezetben azt taglalom, hogy milyen hatása lesz, amikor a 2080-as években a Földnépesség átcsap csökkenésbe, sőt meredek esésbe. Ennek milyen drámai hatása lesz az életünkre, a gazdaságra. Az utolsó részben a kiútat kerestem. Van? Valamilyen bizonyosan, de hogy milyen, ahhoz végig kell olvasni ezt az írást. Ennek a tanulmánynak a megalkotásában sok inspirációt szereztem Harari és Csányi Vilmos könyveinek az olvasása közben.

Az emberiség hajnala – vándorlások, út a tápláléklánc csúcsára

Az ember nem volt mindig a tápláléklánc csúcsán. Korábban az oroszlán vadászta az embert és nem fordítva. Amikor a nagy ragadozók elkapták az áldozataikat, és tele lett a bendőjük, jöttek a hiénák, majd a keselyűk, s ha végeztek, odamerészkedhettek az emberek is. Klasszikus dögevő lét. Nem véletlen, hogy a legkorábbi eszközök, amiket az ember pattintott, a csont szétfeszítését szolgálták, hogy az őseink legalább a csontvelőhöz hozzájussanak. 300 ezer évig ebben a pattintott korszakban éltünk szinte változatlanul, mert ugyanarról az emberről beszélünk, aki ma zenét szerez vagy atombombát készít. Innen kellett felkapaszkodniuk, ami a mai világot látva elég „jól” sikerült. A „jól” szót idézőjelbe tettem, mert alapvetően természetbarát és nem emberbarát vagyok, a természetnek része az ember, és nem akarom a Homo Sapienset a természet fölé helyezni, mert az végzetes lenne nemcsak a természetre, de ránk, emberekre nézve is.

Pattintott szerszámok

Az emberi fejlődés során az agy térfogata elkezdett nőni. Ehhez erősebb koponya is kellett. Ma két dolog van, ami az energiát legjobban emészti. Ha nyugalmi állapotban vagyunk, az agyunk az energia 25 %-át emészti fel, ezt követi a tápcsatorna igénye. Ahogy az ember felegyenesedett, a keze szabaddá vált, amit már nem csak mozgásváltoztatásra használhattunk, hanem jelezhettünk is vele, csontot törhettünk vele stb. A nőknek még drámaibb változása, hogy a csípő, derék elkeskenyedett. Ezután a nőknek alkatukhoz képest egy nagyobb fejű gyereket kellett megszülniük. Azok az egyedek élték ezt túl, akik fejletlenebbül hozták világra az utódot. Ez eredményezte azt, hogy az evolúció során a mai ember fejletlen egyedet hoz világra. Egy ló 1 óra múlva saját lábán jár. Egy macskaféle pár hét múlva önállóan vadászik. A Sapiens fajnál az anyának segítségre volt szüksége a szülés után, s ezt nem az apától, hanem egy közösségtől kellett megkapnia egy olyan korban, amikor a tápláléklánc végén voltunk és nem mi vadásztunk az oroszlánra, hanem fordítva. Az emberi kultúra akkor kezdődött, amikor a csimpánz típusú viselkedés átlépett az összehangolt, együtt cselekvő, csoportos viselkedésig. Aminek az az alapja, hogy az emberek megosztották társaikkal a táplálékot, vagyis elkezdték szeretni egymást. Emberszeretet nélkül nem létezne emberi kultúra. Ahhoz, hogy harminc-negyven felnőtt egyed közösen elzavarjon egy nagyragadozót a zsákmányától, az kellett, hogy mindannyian a közösséghez akarjanak tartozni. Akkora erő rejlett ebben a kultúrában, hogy kétmillió éven át fegyverek, lándzsa, íj és beszéd nélkül is működött.

Aztán a tűz felfedezésével nemcsak meleget kaptunk, nemcsak az állatokat tartottuk távol, hanem főzni is tudtunk. Korábban napi 5 óra kellett, mint a mai csimpánzoknak, hogy a rágósabb ételeket, húsokat elfogyasszuk. A sütéssel ehetőbb ételeket készítettek őseink, s a táplálkozás lerövidült napi 1 órára. Ami azt eredményezte, hogy könnyebb lett az ételek elfogyasztása, a bélrendszerünk lerövidült, amely így kevesebb kalóriát igényelt, vagyis több energia maradt az agyunkra, s kevesebb a tápcsatornára, amitől az agyunk még jobban fejlődhetett. Pozitív spirál.

Ilyen ételeket ehettek az őseink

Az állatok neveit latinul mindig 2 név határozza meg. Az első a „nem”, a második a „faj”. A Panthera Leo-nál a Panthera macskaféle nagyragadozó nemet jelenti, míg a Leo azon belül egy faj (oroszlán). Így van ez az embernél is, a Homo Sapiensből a Homo az „ember”, és a Sapiens a faj, azaz a gondolkodó. Amikor emberről beszélek, nem csak a ma élő egyetlen fajra gondolok, hanem az összes eddig valaha éltre, de ma csak egy él belőle. Ez elég ritka, hogy egy nemen beül csak egy aktuális faj létezzen.

Pedig korábban volt több is: Homo Neander, Homo Erectus, Homo Rhodesiensis stb. Ők mind emberek, és nem az elődjeink, maximum unokatestvéreink. Sőt ezek az emberi fajok léteztek velünk egy időben is. Európában és Ázsia nyugati részén a Neandervölgyi együtt élt a Sapienssel, Ázsia keleti részén hasonlóan az Erectus együtt élt velünk, illetve őseinkkel.

Miért tűntek el? Versengtünk? Kiszorítottuk őket? Esetleg belénk olvadtak? Két nézet van. Az egyik a helycsere, azaz kiszorítottuk őket. Jó esetben evolúciósan, rossz esetben „népirtást” végeztünk. A másik nézet szerint egybeolvadtunk.

2010-ben jelent meg egy kutatási eredmény, amelyben teljesen reprodukálni tudták a Neandevölgyi DNS-t, és megvizsgálva a ma élő embert, elmondható, hogy a mai európai emberek 1-4 %-ában benne van a Neandervölgyi DNS is (pl. a vörös hajat tőlük kaptuk). Ez meglepő. Hiszen különböző fajok ritkán párosodnak egymással. Kivétel ez alól a ló és a szamár, akik őstörténeti szempontból nem olyan rég váltak szét két fajra. Ha rá lehet bírni őket a szaporodásra, akkor öszvér lesz belőlük. De olyan nagy a DNS szakadék közöttük, hogy az utód, az öszvér meddő, nem tud tovább öszvérként szaporodni. Ha a Neandervölgyi DNS-e köztünk van, az azt jelenti, hogy a Sapiens és a Neandervölgyi párosodott, sőt, az utód nem volt meddő, vagyis kisebb volt a DNS-szakadék mint a ló és a szamár között. Persze a DNS-nél tudni kell, hogy pár tized különbség már szakadék, hiszen a Csimpánz DNS-e 98 %-ban megegyezik a mienkkel, mégis kinézetben nagyon másmilyenek vagyunk.

Alapvetően nem voltunk nagy barátságban a Neandervölgyivel, mert egymást ettük, a tüzeinkben megtalálhatóak egymás csontjainak a nyomai. Sokban hasonlítottak hozzánk, ne egy majmot képzelj el, hanem egy embert, akinek az agytérfogata valamivel elmaradt a mienktől (800 kontra 1200 cm3).

Bal oldalon a Sapiens, jobb oldalon a Neandervölgyi

Tehát részben küzdöttünk más emberekkel, részben csatlakoztak hozzánk, párosodhattunk is (fajkeveredés), de alapjába véve inkább kiszorítottuk őket.

Az emberek legjobban 100-150 fős csoportokban érzik komfortosnak magukat. Az első ilyen csoport Afrikában alakult ki, amikor elérte a kritikus létszámot a közösség, akkor osztódtak, lett két csoport, és külön váltak. Egyik ment erre (vagy maradt helyben), a másik ment arra. Nagyjából minden egyes horda, azaz 150 fős csapat 40 évente kb. 100 km-t arrébb vándorolt. Ahogy az első Sapiens az Arab szigetnél Afrikából Ázsiába lépett, ha feltételezzük az előző haladást, akkor kb. 10 ezer év alatt érte el Kína keleti részét. Észak felé indulva a Bering-szoros befagyása után átkelt Amerikába. Dél felé eljutott az indonéz szigetvilágba, valószínű jól megtanult közlekedni a szigetek között. S vett egy nagy levegőt, s kb. 45 ezer évvel ezelőtt eljutott Ausztráliába is. Ha jól meggondoljuk ez a cselekedete sokkal nagyobb volt, mint Kolumbusz útja pár 10 ezer évvel később. Ausztráliában sok nagy testű erszényes emlőssel találkozott, amelyek többsége mára már kihalt. Az indonéz szigetvilágban élt egy másik emberfaj is, akinek a DNS-e a mai ausztrál őslakosok 6 %-ban megtalálható. Vagyis ez a Sapiens is párosodott más emberi fajokkal, ha nem is nagy mértékben, mint ahogy korábban említettem a Neandervölgyi és a Sapiens között történt párosodást, amely nem meddő utódot hozott létre, ami fajkeveredésnél előfordulhatott volna.

Az előbb említett ausztrál nagytestűek kihalása nagyban egybeesik a Sapiens érkezésével. Az egyik nagy erszényes faj 10 jégkorszakot túlélt, de 40 ezer évvel ezelőtt kihalt, az ember pedig 45 ezer évvel ezelőtt érkezett. A mellette lévő Új-Zélandon viszont ugyanezek az állatok változatlanul tovább éltek, mindaddig amíg a maorik 10 ezer évvel ezelőtt meg nem jelentek ott. De ugyanaz történt a mamutokkal Ázsiában. Pontosan egybeesik a Sapiens megjelenése, vonulása, terjedése, és a mamutok adott területen történt kihalása. A Sapiens ökológiai sorozatgyilkos.

Ausztráliában több oka is van az állatok kihalásának. Részben tényleg volt klímaváltozás, de ezek a fajok több millió évet éltek, több jégkorszakot túléltek. A klímaváltozás valóban labilissá teszi a túlélést, de ezek a fajok tudtak alkalmazkodni a változáshoz. Az ember mire ideért, már 10 ezer év alatt végig gyalogolt Ázsián, az Indonéz szigetvilágon, tehát volt ideje megtanulnia a nagyvadak elfogását. Afrikában még a tápláléklánc alján volt, Ausztráliába érve már a tápláléklánc csúcsára ért. Tudott a tűzzel bánni, nagy szeretettel gyújtott fel erdőket, hogy tisztább területekhez jusson. A fák többsége odalett, az abból élő állatok kipusztultak, az őket evők szintén stb. (kivéve az eukaliptuszt, ami viszont elterjedt, ugyanis tűzálló(bb), és így a koalák is megmaradtak.)

Plusz a nagy testű állatok ritkán szülnek, kevés egyedet hoznak világra és hosszú a vemhességük. Az ember hirtelen megjelenése nem okozott számukra pánikot, láttak már ilyen majomfélét, ártatlannak gondolták, a DNS-ükben nem volt meg a természetes félelem. Az ember képes volt módszeresen kiirtani őket. Ausztráliában szinte az összes erszényes kihalt az ember megjelenése után.

Ennél döbbenetesebb az Amerikában történtek. Az egész Ázsián végigvonuló hordák nagyon megtanultak mamutot vadászni. Majd a tengerszint csökkenése és Bering-szoros befagyása után átjutottak Alaszkába, s onnan le egészen Tűzföldig, röpke 2-3 ezer év alatt levonultak Alaszkától Dél-Amerika alsó csücskéig. Amerikában lévő nagy testű ragadozók 80 %-a ebben az idősávban halt ki!!!

És ha megölik az összes mamutot, akkor kihal a mamut kullancs is. Az ásatások, amiket Amerikában végeztek, mind azt bizonyítják, hogy amikor megjelentek az első Sapiens telepek, utána már nem találjuk az addig még élt, de utána kihalt fajokat.

Tehát a Sapiens azelőtt kiirtotta a nagy testű állatok többségét, hogy felfedezte volna a kereket, az írást, a vaseszközöket, és azelőtt, hogy mezőgazdasággal foglalkozott volna. Nem a ma élő ember a legnagyobb csapása a természetnek.

Az állatok kiirtását nemcsak élelmezési okból tették, részben kellett a szabadterület, és könnyebb volt tarlóra égetni a növényzetet, és így elpusztítani a vadakat is, részben díszítés miatt, vagy valamilyen rituálé miatt is. Az oroszországi Sunghirban több sírt találtak 34 ezer évvel ezelőtt élt eltemetett emberekről. 2 fiatal egymás melletti csontváza és az őket díszítő csontfaragványok voltak a legérdekesebbek. A két gyereket 10 ezer mamut és rókafogból készített csontgyöngyökkel díszítették. Legalább 60 db róka álkapcsára volt ehhez szükség. 1 db ilyen foggyöngy elkészítéséhez legalább 45 percre volt szükség, az összes kifaragásához egy mesterember esetében 3 évre.

A megtalált két fiatal maradványai fogfűzérekkel díszítve

A világban minden átmeneti, az ember is az, addig kell becsülni, élvezni a létezést, amíg van – egy kis etológia

Az emberi fejlődést jól segítette az a szociális együttműködés, ami jellemezte a vándorló, gyűjtögető életmódjában. De nemcsak az ember rendelkezik ilyen tulajdonságokkal. Az afrikai vadkutya hasonlít a farkashoz, csak nagyobb a füle, és számos, amúgy az embert jellemző szociális tulajdonsággal rendelkezik.

Afrikai vadkutya nagy fülekkel – jól bírja a hőséget is

Állandó táborban él, vadászni csak a felnőtt, egészséges egyedek mennek, otthon maradnak a szoptató anyák, a kölykök és a sebesültek. A bivalyt is leteríti, hihetetlenül összehangoltan támad, a legsikeresebb vadászok közé tartozik: amíg az oroszlán, a tigris, a farkas tízből kétszer-háromszor eredményes, a vadkutya hatszor-hétszer. És innen igazán érdekes a dolog. A vadászok a zsákmányból telezabálják magukat, kétszer-háromszor annyit falnak be, mint amennyire szükségük van, aztán hazakocognak, és indul a táplálékmegosztás: forgolódnak egymás körül, és ha egy telihasú találkozik egy éhessel, akkor az előbbi felöklendez egy adagot a gyomrából, az utóbbi megeszi. Találkozik még egy éhessel, annak is felöklendez egy adagot. És a harmadiknak is. De közben az, aki már kapott egy vadásztól, nem elvonul, hanem amikor egy nálánál éhesebbel találkozik, ő is felöklendezi a hús egy részét, sőt aki ebből csillapította az éhségét, az is megosztja azt a keveset, ha nála éhesebbel találkozik. A folyamat fél óra alatt kiegyenlíti a falka tagjainak gyomortartalmát, és mindenki egyformán jóllakott, illetve egyformán kevésbé éhes lesz. Még pár millió év, ők is felegyenesednek, és esetleg ők lesznek az új Sapiens. A hozzánk közelálló csimpánz a vadkutyákhoz hasonló szociális megoldásra nem képes.

Vége a vándorlásoknak – mezőgazdaság és állattartás

Eltelt pár tízezerév, és a régi módszer, a vándorlós, gyűjtögetés, vadászós módszer nem volt folytatható. Elfogyott a terület, betelt a Föld.

Mezőgazdasági munkára és pásztorkodásra való áttérés 10 ezer évvel ezelőtt kezdődött, és 3 ezer évvel ezelőtt be is fejeződött. Persze csak ott, ahol lehetett. Pl. Ausztráliában, Dél-Afrikában és Alaszkában nem. Ott ugyanis nem volt olyan növény vagy állat, amit háziasítani lehetett volna.

A búza, ami eredetileg egy fűféle, csak Közel-Kelet kis területén élt. Magjai ehetetlenek voltak az emberek számára. Csak főzés segítségével volt fogyasztható. Aztán az egész világon elterjedt. A mai táplálkozásunk egysíkú, ételeink 90 %-át a búza rizs, köles árpa, burgonya, kukorica teszi ki. Az egysíkú táplálkozás növeli a betegségek számát. A mezőgazdaság látszólag könnyítette az életünket, de az egy helyben való lecövekelés növelte a gyerekszámot is, több lett az éhes száj. Az emberi faj létszáma gyorsan növekedni kezdett.

A gyűjtögetésnél az ételek széles választéka állt rendelkezésre, a mezőgazdaságnál minden a termés mennyiségétől függött. A gyűjtögető pár napra előre gondolkodott, a gazdálkodó évekre előre. Ha jött az aszály az keserves volt. Kellettek tárolók, őrség a termény védelmére. Valójában a búza háziasított minket, hiszen kis területről terjedt szét, mint gyom (a búzafaj megtöbbszöröződött), minket pedig házakba „kényszerített” (ő „háziasított” minket).

A búza, csirke, marha stb. örül, mert terjeszkedhetett a fajuk a Földön, hiszen minden élőlénynek az a célja, hogy ő fejlődjön, növekedjen más élőlények kárára. De a visszatérés a gyűjtögetéses életmódra már nem volt lehetséges. A megnövekedett létszámot a gyűjtögető terület már nem volt képes ellátni.

Sikeres volt a mezőgazdaságra áttérés? De mi a siker? Siker az, ha egy faj sokasodik? Mert akkor a válasz igen. De az egyének betegebbek lettek az egysíkú étkezéstől és a nélkülözések miatt, ebből a szempontból nem volt sikeres. És a két lábra váltó ember vázszerkezetét sem arra találták ki, hogy nehéz fizikai munkát végezzen. Egy gazdálkodó többet dolgozott, mint a gyűjtögető.

Kinek volt jobb?

Nem szeretném idealizálni a helyzetet, de ha a Kalahári sivatagban élők mai helyzetéből indulunk ki, akik nélkülözésre alkalmas helyen élnek, szóval a busmanok heti 30 órát dolgoznak (ha bőtermő lenne a vidék, elég lenne heti 20 óra). Heti egy nap vadásznak, a többin gyűjtögetnek, közösen főznek. A ma élő civilizált ember 40-80 órát dolgozik hetente, szennyezett területen lakik, közlekedik, dolgozik. 

Bushmanok tűz csiholása közben

A betegségek nem voltak olyan elterjedtek. Világméretű járványok nem voltak, egy közösség 150 fős volt, és nagyrészt elszigetelten működtek más hordáktól.

Kutatók szerint a 10 ezer évvel ezelőtt mezőgazdasági forradalom elkényelmesített bennünket, az agytérfogatunk valamennyit csökkent is. Nem működik a kiválasztási effektus. A „gyengébbek” is dolgozhatnak egyszerű munkásként, futószalag mellett. Az élelmünk egysíkú lett a többség számára. Sokan rizst esznek, krumplit, búzát, ezek a fő energiaforrások. Míg a gyűjtögető ember csigát, ha nem talált, akkor békát, vagy diót, de ha az nincs szamócát, esetleg nyulat, vagy datolyát evett.

De persze voltak gyenge pontjai is a régi hordáknak. A kiválasztás néha kellemetlen "mellékhatásai" voltak, hogy a hordával együtt nem haladó gyengéket megölték vagy hátrahagyták. A nem szükséges lánygyermekeket elásták. És ha egészségügyi problémák merültek fel, akkor azt nehezebb volt (ha lehetett) orvosolni.

A mai pszichénk azonban örökségünk. Nem tudunk túllépni rajta. Az evolúció lassabban halad. És az a psziché 150 főre determinált. Nem véletlen a nagyvárosok elidegenedett világa kikezdi ezt az ősi pszichét.

Amiben az ember jobb, mint az állat, az a fikció készítés képessége. Ha nincs fikció, az ember nem tudna 150 főnél nagyobb csoportokban élni. Ilyen fikció a pénz is.

Ha látok a dzsungelben egy majmot, akinél van egy banán, hiába mondom el neki (tételezzük fel, hogy tudnám), hogy adja nekem a banán felét, adok neki cserébe 1000 forintot, egy papírpénzt, amiért később 2 kg banánt is tud venni. Hülyének nézne. A pénz az egyik legnagyobb fikciós történet. Mindannyian elhisszük, hogy az a papírpénz ér valamit, miközben az csak egy papír. De mivel mindenki elhiszi, ezért működik. Ilyen fikciós dolog a jogrend, az államok, nemzetek, vállalatok léte is.

Tehát ne mosolyogjuk meg a brazil őserdőkben lévő indiánokat, mert fikciós hiedelem világban élnek, mert a mi világunk még megmosolyoghatóbb fikciós világ.

Yanomami indiánok a brazil őserdőben

A Sapiens képes volt fikciókat teremteni, s ettől a létszámot 150 főről kiterjeszteni sokkal nagyobb számúvá. Képes volt 1000-es csoportokat is irányítani. S ha véletlenül elvesztett egy csatát a Neandervölgyivel szemben, képes volt tanulni belőle, s új stratégiát, új történetet, fikciót kitalálni, s a végén győzni.

A biológiai evolúció során általában a Homo irgalmatlanul lassan formálódott, szinte változatlan maradt. A fikciós képessége a Sapiensnek azonban kinyitott egy új csatornát, ahol rohamosan tudott fejlődni, fénysebességgel az evolúcióhoz képest.

Az elmúlt 200 évben munkások, parasztok, hivatalnokok voltunk leginkább. Az azt megelőző 10 ezer évben a Sapiens főleg mezőgazdasággal és pásztorkodással foglalkozott, s előtte lévő egy-két százezer évig pedig gyűjtögetéssel, vadászattal foglalkozott. Ha egy asszony érett fügebokorral találkozott, csak egyet tehetett, gyorsan felfalta még a páviánok előtt.

Génjeinkben van, hogy amit lehet, és alkalmunk van rá, fogyasszunk el gyorsan, minél több kalóriát és szénhidrátot. S bár most már nem kell nélkülöznie sokunknak, s a frigó tele van étellel, ma is ugyanazok a gének hajtanak bennünket, mint hajdanán. A hűtőszekrényből előveszünk félkiló fagylaltot, majd rágurítunk 1 üveg kólát. Biológiailag nem változtunk annyit, miközben élethelyzetünk nagyban megváltozott. A mai társadalmi rendszer a fogyasztáson alapszik, minél többet, annál jobb. Ennek voltak jótékony hatásai is, de manapság ez már az emberiség kárára vált, amely a természet gyors pusztulását, és az ember életterének megváltozását okozza. Erről később részletesen írok.

Társadalmi berendezkedések kialakulása

Ahogy előzőleg leírtam, a gyűjtögetős, vadászós életformának legjobban a 100-150 fős csoportok feleltek meg, a Homo Sapiens DNS-e számára ez az optimális közösségszám. Azonban a letelepedés, a megnövekedett emberszám, a vándorlós élet feladása azt is eredményezte, hogy a 150 főt meghaladó létszámban kellett embereknek együtt élniük. Új szervezési formákra volt szükség, új társadalmi berendezkedésre. Létrejöttek népcsoportok, országok, birodalmak, ma már uniók is. Ezekhez pedig írásbeliség, szabályok, törvények, jogrend és pénz bevezetése is kellett.

A gyűjtögető életmód, ami a mi DNS-ünkben van, nem igényelte az írásbeliséget, a számolást. A mezőgazdaságra és az állattartásra való áttérés már több fejtörést, tervezést igényelt. A Busmanok nem terveznek évekre előre. Annak kell tervezni, aki fél az aszálytól, aki raktározni akar, aki magtárat épít, s azt katonákkal védeni akarja. A tervezés igényelte a matematikát és az írásbeliséget. Eredendően a memóriánkra hagyatkozhattunk, ezt kaptunk a génektől, ebben raktározhattunk információt, de a memóriánk túlcsordult. Rögzíteni kellett dolgokat a későbbi emlékezés miatt.

A sumerok bőséget adó szántóföldek mentén éltek, s úgy az ie. 3500 évvel megalkották az első írást, amit agyagtáblába véstek. Ezeken a táblákon számok voltak, dátumok, nevek, áru megnevezése, áru mennyisége. Ez amolyan Excel táblának felelt meg.

Nem volt novella, útleírás, szakácskönyv, mert ezek az emlékezetben voltak, viszont a termény számbavételét rögzítették. Ez az írás részleges volt, mert főleg matematikai jellegű információt tartalmazott csak. Az első név, ami az emberiség történetében írott formában előkerült, Kushim volt. Ő nem volt király, herceg, művész, katona, ő egy egyszerű könyvelő volt, aki átvette a terményeket, és feljegyezte őket. Ezeken az agyagtáblákon szerepeltek a 10, 6 számok vagy többszörösei. A sumérok egyszerre használták a 10-es és a 6-os számrendszert. Ezért kaptuk örökségként a 24 órát és a 360 fokot.

Kushim kőtáblája, ami egy Excel-nyilvántartásnak felel meg

A sumérok ie. 2500 körül egyre több jelet megalkottak, s ez lett az ékírás, ez már nem részleges, hanem teljes írásbeliség volt. De ezzel egy időben jelent meg Egyiptomban a hieroglifa, és más helyeken is a teljes írásbeliség, úgy, mint Kínában, az Inkáknál, és még sok helyen.

Viszont felmerült egy másik probléma is, és pedig a katalogizálás, az előkereshetőség. Ha két sumér paraszt vitatkozott azon, hogy kié a föld, az egyik vagy eladta, vagy csak kölcsönadta a másiknak, akkor el kellett menniük a hivatalba, elő kellett keresni, akár 30 évre visszamenőleg, hogy hol van a szerződés, az agyagtábla. A világban 4 helyen oldották meg a visszakereshetőséget (sumér, egyiptomi, kínai, inka vidékeken).

Volt írás, lehetett szabályozni a társadalmat, megalkotni a jogrendet, mert a DNS-ünk azt már nem volt képes irányítani.

A méhek viselkedése, szabályrendszere bele van kódolva a genomba. Nőstény méhlárva tápláléktól függően még lehet királynő, de lehet begyűjtő is. Mindkét viselkedés a DNS-ében van. De van a királynőn, begyűjtőn kívül ápoló, takarító is. Viszont eddig a kutatók még nem találtak méh jogász szerepkört. Mert nincs szükség rá, nincs vita, mert mindenki ugyanazon kódolt géneken keresztül működik. Ha az ember túllép a DNS-e által determinált világból, és új fikciót teremt, például a társadalmi jogrendet, akkor szükséges jogalkotót, jogászt, ügyvédet, rendőrt is kitalálnia hozzá.

A Föld létszámának változása, annak hatásai

A gyűjtögető, vadászós életforma megszűnését követően a letelepedett embernek több gyereke lett, a létszám elkezdett növekedni, több lett az éhes száj. Az országok versengtek egymással, ahhoz kellett jelentős katonaság is. Azok a birodalmak kerültek hatalmi pozícióba, akik erőt tudtak felmutatni, azaz a lakosság száma jelentős volt másokhoz képest.

Az akkori növekedés bolhahajszálnál is kisebbre tehető a mostani népességrobbanáshoz képest. Elég csak ránézni a következő grafikonra.

Meglehetősen ijesztő ábra, ha elkezdjük tovább húzni a vonalat, a már eddig is túlterhelt Föld egyszerűen élhetetlenné válna. Az 1700-as évektől kezdődött a hirtelen növekedés. Hogy miért akkor? Akkor kezdett kialakulni a fogyasztásalapú társadalmi berendezkedés. Ennek részletezésére a gazdasági kérdések fejezetben fogok kitérni. Általánosan elfogadott tény, hogy a népesség ilyen mértékű növekedése meg fog állni. Kezdetben lassul, aztán átcsap csökkenésbe, és kalapformát fog kirajzolni. A valószínűségszámításban jól ismert a „normális eloszlás”, amelynek az ábráját Gauss-görbének, harang-görbének is nevezik.

(Kis érdekesség Gaussról. Gyerekként is nagyon okos kisfiú volt, egyszer a matematika tanára feladott az osztálynak egy példát, remélve, hogy sokáig tart, és ő addig pihenhet. A feladat az volt, hogy a gyerekek adják össze egytől százig a számokat. A kis Gauss 2 perc múlva jelentkezett, hogy kész. 1+100=101, 2+99=101, 3+98=101 … 50+51=101, azaz 50*101= 5050 az eredmény.)

A Gauss harang-görbét nemcsak az jellemzi, hogy hol van a csúcsa, hanem az is, hogy mennyire csúcsos vagy lapos. A népességszám esetén meglehetősen csúcsos forma fog kialakulni, ami gazdasági szempontból igencsak tragikus, de ezt is a gazdasági kérdéseknél taglalom majd.

A mai számítások szerint 2086-ban éri el a csúcsát a Föld népessége. A növekedés üteme már most elkezdett csökkenni, azaz a létszám a fenti haranggörbe teteje felé kanyarodik. Hétről nyolcmilliárdra növekedéshez 11 év kellett, a következő 1 milliárhoz már „csak” 15 évre lesz szükség.

A létszámnövekedés az elmaradott térségekben nagyobb, ahol viszont az életszínvonal magasabb, ott csökkenés várható, ez jellemzi már most Európát. Amitől ez még kevésbé látszik, az a bevándorlás mértéke a szegényebb Földrészekről Európa felé. Magyarország lakossága 50 éven belül a jelenlegi 9,6 millióról 7,5 millióra csökkenhet.

A következő ábra Földrészek szerint mutatja a prognózist.

A sárga sáv teteje mutatja a Föld népességének alakulását, vagyis kb. a 2080-as évekre érjük el a tetőt. Szinte mindenki csökken 2020-hoz képest, látványos Ázsia fogyása, de a lendületet Afrika tartja fent. Ennek sok oka van. Afrikában jelenleg nem tekintik nőnek azt, akinek nincs legalább 4 gyereke.  Hogyan csökkenhet Afrika létszáma? Egy holland demográfus kimutatta: ahol az átlagéletkor hetven év fölé emelkedik, ott meredeken csökken a szaporodási ráta. De úgy is fogalmazhatok, hogy Afrika „látja el” olyan munkaerővel a fejlett világot, amit a fejlett világban élők nem végeznének el.

A magas átlagéletkorhoz magas életszínvonal kell, jóltápláltság és hatékony egészségügy. Ezek a feltételek az emberiség lélekszámgyarapodásának zömét produkáló Afrikában talán sosem fognak teljesülni.

Olyannyira nem, hogy Afrikában rettentő alacsony az átlagéletkor, a lélekszám belátható időn belül eléri a hatmilliárdot, ezzel párhuzamosan pusztul a földrész bioszférája is. És eljön a pillanat, amikor valóban elindulnak a migránsok Európa felé, de nem ezresével, hanem tízmilliósával.

Amíg nem indul útnak egész Afrika, addig egyéni megoldásként működhet, hogy egyes emberek jöhetnek akár családostul, de csak ha megtanulják a nyelvet, munkát vállalnak, és sok helyen elvárás, hogy elfogadják, hogy nem alakítanak ki saját kultúrát, nem élnek a sajátjaik között. Vagyis tökéletesen asszimilálódnak. A németek "ráfaragtak", hogy a több millió beengedett török nem olvadt be a németek közé, nem a német kultúrát gazdagítja, hanem török enklávékban él németföldön. Nem mellesleg évtizedek óta elvégzi azt a melót, amihez a németnek nem fűlik a foga, és ami kellett ahhoz, hogy a német gazdaság és a német politika Európa tetejére röpüljön.

A tengerszint évtizedeken belül hét méterrel emelkedhet, és nyilván érkeznek majd pusztító hőhullámok is. És akkor elindulnak Afrikából, nem tehetnek mást. Ahogy 200.000 évvel ezelőtt a Homo Sapiens Afrikából elindult hódító útjára, most újra bekövetkezik, csak egészen más módon.

A kis létszámú, csökkenő lélekszámú kultúrákat (mint pl. a magyar) nyilvánvalóan már csak azért is békén kéne hagyni, hogy legyen, maradjon változatosság. A nagyokat kéne csökkenteni, de ahhoz globális egyezség szükséges. Lehetséges? Lehetséges, új kooperációs formák kellenek, amikről külön fejezetben fogok szólni.

Azonban előttünk van még az elkövetkező kb. 50 év, amikor ugyan nem gyorsuló mértékben, de bő 2 milliárddal növekedni fog az emberiség létszáma, ami elég tragikusan hangzik, ennél azonban két dolog még nagyobb káoszt fog okozni: az egyik az Afrikából elinduló népáradat, mert ami eddig volt az nullának tekinthető, a másik talán furcsán hangzik, de 2100 vagy még inkább 2200 után bekövetkező drámaian gyors létszámcsökkenés. Mert a Gauss harang grafikonja nem hazudik. Amilyen gyors volt a harang felívelése, olyan gyors lesz a zuhanása. Gazdaságilag ez nagyon nehezen lesz kezelhető. Ezért lépjünk is a gazdasági kérdések felé.

Gazdasági változások

Ahogy az emberiség létszáma hirtelen megváltozott, ugrásszerű növekedésnek indult, úgy a körülöttünk lévő világ is hiper sebességgel megváltozott.

Ha i.sz. 1000-ben élt spanyol hajós felbukkant volna Kolumbusz idejében, azaz i.sz. 1500-ban, kb. ugyanazt tapasztalta volna, ugyanazt az életvitelt látta volna meg. Egy 1500-ban élt ember, hirtelen belekukkantana 2000-ben, őrületes változást tapasztalna, pedig itt is, ott is 500 év telt el.

1500-hoz képest 14x többen vagyunk, 240x többet termelünk, és 115x több kalóriát eszünk. Mai 1 db hadihajó 1500-ban a világ teljes hadi arzenálját uszadékfává alakította volna. Az 1500-ig készült összes kódex tartalmát egy miniszámítógépre fel lehetne vinni, és még maradna hely a diszken. A tudomány odáig fejlődött, hogy atombombával új történelmet lehet írni, és akár a Homo Sapiens véget is vethet saját történetének.

Mitől kezdett drámaian növekedni a létszám az 1700-as évek közepétől? Mitől gyorsult fel a világ körülöttünk. Mitől lett ilyen jó a létünk? Hiszen egy ma élő átlagpolgár jobb, komfortosabb helyzetben van, mint Mátyás király volt (cirkófűtés, állandó meleg víz fürdéshez, autó, repülő, mobilitás, Internet, TV, filmek, Foci Világbajnokság, Túrórudi stb). A jelenlegi kapitalista rendszer volt a felemelkedésünk, jobb életünk motorja, de véleményem szerint elavult, most inkább már kárunkra van, és a pusztulásunkhoz vezethet. De előbb nézzük a kezdeteket.

Ehhez kell egy kis közgazdaságtan, remélem érdekesen fogom tudni tálalni. Egy roppant egyszerű példával mutatom be.

Legyen egy bank, aminek csak 1 ügyfele van, egy építési vállalkozó. Ez a vállalkozó keres egy építéssel 1 millió dollárt, és beteszi a bankba. Mennyi pénz van a bankban? 1 millió. Mennyi pénze van az építési vállalkozónak a bankban? 1 millió.

És ha egy pékséghálózatot létrehozó vállalkozó odafordul a bankhoz, hogy adjon neki 1 millió hitelt pékségek építésére? A bank odaadja. A banknak már nincs pénze, az építési vállalkozó pedig úgy hiszi van 1 milliója a bankban (pedig nincs, mert a bank odaadta a péknek). S ha a pékség megbízást ad az előző építési vállalkozónak új pékség építésére, kifizeti neki az 1 milliót, az építési vállalkozó pedig beteszi a pénzt a bankba. Mennyi pénze van az építési vállalkozónak a bankban? 2 millió. És mennyi van a bankban valójában? 1 millió és 2 millió papíron, mert a pék tartozik neki 1 millióval.

A bankoknak manapság 10 % pénzzel kell rendelkezniük, miközben papíron 100 % pénzük van. 90 % kihelyezett hitel. Ez szélhámosság? Ez a fennmaradásunk záloga, a jövőbe vetett hitünk. Ez a bizalom a világon létező pénz legnagyobb részének a fedezete. Példánkban az a hit, hogy a pékség fog kenyeret sütni és visszaadja a kölcsönt. A hitel lehetővé teszi, hogy a jövő számlájára építsük a jelent. 

Régen is ismerték a hitelt, de nem alkalmazták. Nem hittek a fejlődésben. A gazdaságot állandónak hitték. Ha egy péknek jobban ment, akkor egy másiknak rosszabbul. A torta mérete nem változott, csak a kivágott szelet lehet nagyobb a sikeresebb péknek. Ez ment évezredeken keresztül, ettől nem sok változást tapasztalt volna az 1000-ben élt spanyol hajós, ha valamilyen véletlen folytán 1500-as évekbe csöppent volna.

1776-ban egy skót közgazdász (Adam Smith) állt elő forradalmi gondolataival.

Ha egy péknek jól megy, s a hasznát nem éli fel, akkor több alkalmazottat tud felvenni. Így még több haszna lesz, és még több alkalmazottja lehet. Vagyis „egy magánszemély hasznának növekedése a kollektív jólét és növekedés alapja” Nem tűnik eredetinek? Pedig csak nézz körül, mert ebben élünk. Ez forradalmi gondolat volt. Kapzsiságom mások előnyére válik. A torta ezáltal nagyobb lesz, a hasznot visszaforgatom a termelésbe. A fáraó piramist építve nem a gazdaságba fordítja vissza vagyonát, ő nem kapitalista. A kalóz sem, aki elássa a rabolt pénzt. A gyári munkás, aki fizetése egy részét részvényre költi, viszont az.

Ennek az akkor progresszív gondolatnak egyszerre kellett több ember fejében megfogalmazódnia. Az 1700-as években az emberek éheztek, tengődtek. Minek akarna a pék nagyobb pékséget, több kenyeret sütni, ha nincs vásárlóerő? De ha egyszerre többen gondolják ugyanazt, a hentes, a pék, az ekegyártó, az állattenyésztő, a búzatermesztő stb., akkor mindenkinek több alkalmazottja, azoknak több pénzük, nagyobb vásárlóerejük lesz, és hirtelen kiderült, hogy a gazdasági torta nem azonos, ahogy azt hitték évezredeken keresztül, hanem növekedhet, és benne sokan „tehetősebbekké” váltak, és nem csak a kapitalista, de az alkalmazottjaik is.

Nem szeretném idealizálni Smith tételeit. Keményen vissza is lehet élni vele, sok ember kizsákmányolására is alkalmas, sőt a gyarmatokon több millió ember életébe is került (Kongó).

De az igaz, hogy a torta mérete növekedett, az átlagos életszínvonal nőtt, igaz az egyenlőtlenség is.

Mi a növekedés motorja? Ennek mennyiségi és minőségi okai vannak. Mennyiséginek leginkább a létszámnövekedés felel meg. Az 1700-as évek óta nyolcszor több ember él a Földön, már pedig nyolcszor több embernek nyolcszor több kiflire van szüksége, nyolcszor több nadrágra. Minőségi növekedésnek pedig az felel meg, hogy van egy nadrágom, de mi lenne, ha kettő lenne, sőt igazándiból jobb lenne tíz. A fogyasztás alapú berendezkedésnek van egy másik előnye. Ha egy termékből többet fogyasztanak, akkor a gyár a több terméket olcsóbban tudja előállítani. Ettől megnyílik a lehetőség, hogy mások is vásároljanak, mert az elérhetővé vált számukra, ettől a termelés fajlagosan még olcsóbb lesz, amitől újabb vásárlók jelennek, ez a pozitív spirál.

Eddig úgy tűnhet az olvasó számára, hogy nagyon kapitalista hívő lennék, pedig nem igazándiból, de tény, hogy a századeleji durva kizsákmányolást követően meglehetősen nagy mértékben javította az emberek többségének az életszínvonalát.

De mi lesz, ha a Föld kifogy a nyersanyagokból? Olvasom, hogy kevés a kávébab, kevés a Camembert sajt készítéséhez a sajtbaktérium, nem lesz elég kőolaj, ritkaföldfém készletek szűkösek, ami szinte az összes elektronikai eszközhöz kellene.

Létezik egy fogalom: Ökolábnyom.

Ki mekkora szeletet vesz el a Földből. Ha a világban mindenki annyit fogyasztana, mint egy átlagos USA állampolgár, akkor 8 Földre lenne szükségünk. A magyarok sincsenek lemaradva, ahogy a többi európai ország sem, a mi esetünkben 2 Földre lenne szüksége, ha a magyar lenne minden Földlakosnak az átlagfogyasztása. Az afrikaiak húzzák le az átlagot, korábban az ázsiaiak, de ők már jó nagyot léptek felfelé.

A kínálat hirtelen megnőtt, ami eddig a történelem során még nem fordult elő az emberrel. A régi takarékos fogyasztási attitűd megváltozott, a fő jelmondat az lett, hogy fogyassz, fogyassz, fogyassz. A vallási ünnepek bevásárlási fesztivállá változtak. Az USA többet költ a túlfogyasztás miatt diétára, mint a világ éhezői összesen ételre.

A fogyasztás, mint fentebb írtam, jótékony hatással volt az életszínvonal növelésben, de mára olyan mértéket öltött, hogy azt vissza kell fogni a jövő nemzedéke érdekében. Szerintem be kell tiltani az olyan hirdetéseket, amelyek nem a jogos igények kielégítését szolgálják, hanem fölösleges, a bioszféra szempontjából káros vágyakat keltenek, a túltermelést serkentik. És annak sincs akadálya, hogy jelentős adóemelésekkel csökkentsük a jelenlegi szint töredékére a repülések, különösen az interkontinentális turistautak számát. Nyugodtan lehetne extra adókat kivetni a második lakásra a második autóra, a jachtokra, magánrepülőkre. Érdekeltté tehetnénk a szénbányatulajdonosokat, hogy azonnal zárják be a bányáikat. Ez megoldható a kapitalizmuson belül is. A kereskedelmi televíziókat ösztönözhetnénk, hogy ne bugyuta műsorokat sugározzanak, hanem ismeretterjesztő produkciókat, amelyek nem luxusfeleségekből csinálnak sztárokat, hanem azokból, akik sokat tudnak a világról, matematikából, irodalomból, növénynemesítésből, fodrászatból, bármi hasznosból. Hogy ne az legyen fontos, milyen autód van, hanem az, hogy mit tudsz az autókról. Az igazi változáshoz, át kell nevelni az emberiséget, ami hosszú, bonyolult folyamat, és az iskolában kell kezdeni.

Az emberiség túlzott jelenlétének legjobb bizonyítéka, hogy ma a Földön élő állatok tömegének (tömeg, nem darabszám) csupán 10 százalékát adják a vadállatok, a többi kilencven százalék az ember és az általa tartott jószágok.

Kilencven százalék mi vagyunk és az, amit megeszünk! Haladéktalanul ki kell vonuljunk a bioszféra legalább feléből, vagyis a Föld felét vissza kell adni a bolygónak, hogy ott regenerálhassa magát.

A jelenlegi fogyasztás alapú kapitalista rendszert fel kell váltania egy környezetvédelemre érzékeny formára, az egyenlőtlenség csökkentésének egyik módja pedig az lehetne, hogy bevezetnénk a luxusadót és/vagy a vagyonadót.

Jelenleg a túlfogyasztás a legnagyobb problémánk, tartalékainkat feléljük, a jövő nemzedék életterét romboljuk. De véleményem szerint nem ez lesz a legnagyobb csapás, ami elébe nézünk. A létszám növekedés, mint írtam, várhatóan 2080-as évekig fog tartani, utána elkezdődik egy lassú csökkenés, majd aztán egyre erősödő zuhanás. A létszámcsökkenés öregedő társadalmat idéz elő. Több öreg, kevesebb eltartó fiatal, kevesebb fogyasztó, a kapitalista világnézet, hogy bízzunk a jövőben, a jövő számlájára építjük a jelent, megbukik. Nagyon megbukik. Az csak létszámnövekvő esetben működik. Ha az emberiség el kezd aggódni a jövő miatt, az anyák nem szülnek, csökken a létszám, vagy inkább zsugorodik.

Csökkenő létszám hatásai

Az egy nőre jutó 2.1 születendő gyermekre van szükség a lakosság létszámának fenntartásához, ez Európában kezd az 1-hez közelíteni, a migráció kompenzál ezen valamit. Képzeljük el azonban, hogy mi történik, ha csak 1 a születési ráta.

Magyarországi adatok alapján végeztem számításokat feltételezett 1 termékenységi rátával (valójában most 1,36 2024. július 26-án megjelent adat szerint).

20 év alatt 9,6 millióról 8,2 millióra csökkenne a létszám, újabb 20 év, és már csak 6,3, millió, majd megint 20 év és már csak 4,4 millió fő élne itt. Kezdetben a munkaképes ember 5,2 millió (54%), a végén már csak 1,8 millió lenne (41 %).

A csökkenő létszám csökkenő fogyasztást jelent, a bankok óvatosan adnának hitelt, sok lenne a csődbe menő vállalat (ma is sok van), csökkenő kereslet, csökkenő termelés, drágulú szolgáltatások és termékek, ami a létszám növekedésnél pozitív spirál volt, és az életszínvonal javulásához vezetett, csökkenő létszámnál negatív spirállá változik, plusz egyre kevesebben tartanak el arányaiban több öregedő embert. Nőne a feszültség. Ha a termékenységi ráta 1, a létszám kevesebb, mint felére esik le 60 év alatt. Elég drámai szám. Látva ezt az emberek félnének a jövőtől, ezért még kevesebb gyereket szülnének. Ezért lesz nagyon meredek a zuhanás a létszámban.

Képzeljük el, hogy 100 év alatt a 2 milliós Budapesten 300 ezer ember élne. Akár jól is hangozhatna, ha több liget lenne, kevesebb toronyház, szellősebb elrendeződés. De senki nem fog foglalkozni az elhagyott lakásokkal, hiszen mindenkinek lenne 4-5 az örökségek miatt, kevés unoka sok nagyszülőtől örököl, és a lakásoknak egyébként sem lenne (lesz) értéke, hiszen rengeteg állna üresen. Nem lenne pénz a felújításokra, akinek 4 lakása lesz, az majd cserélgeti, hogy éppen melyikben lakjon, melyik jobb állapotú. Magára hagyott omladozó házak, irodaépületek lennének ligetek helyett. Ha egyre kevesebb az eltartó fiatal, akkor az idősek fenntartása igen nagy problémává válna, az egészségügy rosszabb helyzetbe kerülne, mint most. A fogyasztás alapú társadalmi rendszer elég látványosan összedőlne a létszámcsökkenés hatására, minden drágulna, a gazdagok még élnének valahogy, de katonaságot kellene fogadniuk maguk védelme érdekében, a nincstelenek kutatnának, keresnének, és lassan gyűjtögetnének, mint az őseink. Az apokaliptikus képet kicsit félretéve nézzük a világ termékenységi rátáját országonként. Az élmezőnyt és a lemaradókat mutatom. Tehát 2,1 a létszám fenntartásához kell. Az elejében csak afrikai országot láthatunk, a végén pedig főleg európai, illetve az alján fejlett ázsiai országok találhatóak. (a táblázat 1 éves, a 2024. július 26-án megjelent adatok szerint Magyarország esetében a korrekt szám 1,36 és nem 1,56)

Így már érthető, hogy miért indulnak el emberek Afrikából, amely a globális felmelegedésből kifolyólag még élhetetlenebbé válik, és létszámilag pedig nagyon sokan vannak és egyre többen lesznek. A fejlett világnak meg munkaerőre lesz szüksége. Részben szükség lesz az afrikai munkaerőre, részben irtó nehezebben lesz tartható a napi több millió emberáradat visszatartása. 200.000 évvel ezelőtt a Homo Sapiens elhagyta Afrikát, most újabb exodus következhet be, illetve már előszelét érezzük.

A túlzott létszámcsökkenésnek egy másik következménye lehet, hogy a technológiai szint nem lesz fenntartható. A tudósok szerint 6 milliárd ember szükséges ahhoz, hogy meg tudjuk védeni magunkat a külső veszélyektől. Ez a létszám szükséges a technológia szint fenntartásához. Már pedig Himalája méretű aszteroidák rendszeresen megzavarták a Föld élővilágát a múltban, ez okozta a Dinoszauruszok kihalását is. Ezek ellen a jövőben is védekeznie kell a Homo Sapiensnek.

Van kiút?

Talán.

Az emberiség történelmét felfoghatom úgy, mint az integrációk történelmét.

Az emberek kezdetben a DNS-e által diktált létszámban csoportosultak, ez 100-150 fő. Ilyen egységekben vándoroltak, gyűjtögettek, vadászgattak. Ha a létszám elérte a 200 főt, akkor szétváltak, osztódtak két részre. Aztán kb. 10.000 évvel ezelőtt elfogyott a Föld, nem volt hova vándorolni, a csoportok letelepedtek. Könnyebb volt egy gyermeknek felügyelni 20 db marhát egy karámban, mint 20 edzett fiatal férfinak becserkésznie 1 db szarvast. A növénytermesztést azonban főleg folyók mentén lehetett végezni az öntözés miatt. De a folyók meg is áradtak, a kisebb falunak fel kellett készülnie erre is. De ha a folyó 4 km-rel feljebb áradt meg, akkor hiába védekeztek helyben. Kellett kooperáció a többi faluval is, hogy az áradás ellen megfelelően védekezzenek a teljes folyószakaszon.

És nem volt mindig egyformán jó a termés, kelletek tárolók, azt viszont katonasággal védeni is kellett, az árukat cserélték, kooperáltak az emberek egymással, ezzel összefüggésben kialakult az írásbeliség, létrejöttek közösségek, népeknek is hívhatjuk őket, akik közel azonos területen élnek, azonos hitvilágban hittek, azonos nyelvet beszéltek.

A következő lépcső a birodalmak. A birodalom több nép feletti uralmat jelent. Valójában sok esetben leigázás előzte meg, aminek a következtében népek sora tűnt el a történelem süllyesztőiben. S ma már a leigázott népek lelkesen használják az új nyelvet, új kultúrát a régi helyett. Egész Amerikában délen és északon 4 nyelv valamelyikét használják (angol, francia, spanyol, portugál), miközben az eredeti nyelvek eltűntek, kultúrájuk sok esetben múzeumba került.

Az integráció következő foka az unió, amikor egyenrangú országok közös szabályrendszert alkotnak, és e szerint működnek. Jó példa erre az Európai Unió. Az emberiség történelme az egyre nagyobb csoportosulások irányába mutat. Lehetnek kisebb visszaesések, mint pl. a Brexit, de az irány a 100 fős hordáktól az Unióig elég látványos. Az emberiség csak akkor védheti meg magát, ha globálisan cselekszik. A nacionalista gondolkodás elavult, mert a környezetszennyezés nem áll meg az országhatárnál. Kell Európai Unió, Ázsia Unió, Afrika Unió, Amerikai Unió és ha ez mind megvan, akkor a végén jöhet a World Unió. Nem az ENSZ-re gondolok, mert az látszólagos, hanem valódi Unióra.

Ez szabályozhatja globálisan a közös ügyeinket, a Földet, a születésszabályozást, a környezetszennyezést és védekezést, a globális felvilágosítást és az oktatást.

A létszámcsökkenés nem akadályozható meg, be fog következni. Ha szabályozottan történik, kezelhetőbb lesz, ha nem teszünk semmit, annak drasztikus hatása lesz a gazdaságra, és a társadalomra nézve káoszt okoz majd.  Semmi sem tart örökké, az emberiség sem, sőt a természet sem, de annak sokkal jobb esélyei vannak. A természet elég jól tud regenerálódni, meg fogja oldani.

Alternatív „megoldás” lehet a géntechnológia, de ezt erősen idézőjelbe tettem.

Ázsiában a mammut génjeit próbálják elefánt DNS-be beültetni, nem sok idő kell, s lesz újra mammutunk. Ennél már veszélyesebb a neandervölgyi gének beültetése Sapiens embrióba. 1 Neandervölgyi képes ellátni 2 Sapiens fizikai munkáját is. Ilyen kísérletek is folynak.

És régóta foglalkoztatja a kutatókat, hogy lehetne jobb Sapienst is előállítani. Szent érdekek vezérlik őket, hogy ne legyünk betegek, hosszú életűek legyünk.

Az ember Istent játszik.

De ha más nem marad, az emberiség drámai csökkenése miatt az ipar, a mezőgazdaság is összeomlik, mert nem lehet gazdaságosan semmit működtetni, akkor még mindig visszatérhetünk a gyűjtögetős életmódra. Annak is megvan a maga bája.

A végére ideteszem az amerikai Lee antropológus leírását, aki éveket töltött a korai társadalmak szabályai szerint élő busmanokkal. A busmanok egyebek mellett abban különlegesek, hogy az ébren töltött óráik zömét beszélgetésre fordítják, így mindenki mindenkiről mindent tud. Lee feljegyezte a következő történetet. Egy öregember reggeltől estig nyílhegyeket kalapál egy üllőn. Mellette játszik egy egészen kis gyerek, még járni sem tud. Egyszer csak a gyerek odateszi az ujját a nyílhegyre. Az öreg kezében megáll a kalapács. Lee nézi az óráját, tizenhét perc telik el, mire a gyerek visszahúzza az ujját. Ekkor az öreg néhányat kalapál, ám a kisgyerek megint odateszi az ujját. A kalapács újra a levegőben marad. További húsz perc telik el, mire a gyerek végleg elveszi az ujját, új játék után néz. Az öreg pedig kalapál tovább. Közben csönd. Egyetlen hangos szó nincs, az öreg nem kiabál a gyerek anyjának, hogy vidd innen a kölködet a fenébe, nekem nyílhegyet kell kalapálnom. Ugyanis a nyílhegy ráér. Holnap is jó lesz kalapálni. Most ott a gyerek, akivel kontaktusban vagyok, ő az első, várok, nézem, ő néz engem, van idő. Fantasztikus jelenet, mutatja a régi és a mostani közti különbséget.

Végül is, ha más nincs, ez sem olyan rossz életforma…