2013.01 - Hangoskönyv

Nem gondoltam volna...

Nem gondoltam volna, hogy ennyire rákapok.

Úgy kezdődött, hogy megtörtem, és vettem egy "okostelefont" (már mindenkinek volt a családban). Eddig is használtam egy kvázi intelligens telefont, de nem volt képernyőérintős, és nem volt ennyire okos.

Ezzel a kisokossal aztán megnyílt a világ. Hihetetlen mi mindent lehet szinte a Föld bármely pontján ezzel a kis készülékkel megcsinálni.

Olvasom a híreket, az időjárást, a hójelentést, a tőzsde állását, fényképet készítek és megosztom a barátaimmal az Interneten, rádiót hallgatok, GPS-szel tájolok, hangos fordítóként működik, szótára is van, tudom mikor jön haza a vonat, a busz, vagy megmondja és mutatja, hogy az éjszaka csillagait hogy hívják, és reggelente keleti bölcsességgel ébreszt.

Ezek talán mosolyogni való dolgok lesznek 100 év múlva, mert akkor már azt is meg lehet majd csinálni egy ilyen kis készülékkel, amit ma elképzelni sem tudunk.

Azonban nekem a legnagyobb örömet a hangoskönyv okozza. Eddig is tudtam, láttam ilyet, emlékszem szegény anyósomnak, Zsuzsa mamának adtunk egy hangoskönyvet CD-n, mert ágyhoz kötötten kevés öröme maradt a világból.

De magamban fölöslegesnek tekintettem, mert a könyv olvasva jó.

Pedig nemcsak. Ízesebben, tagoltabban és lassabban adják elő a profi színészek a könyvet, mint ahogy én olvasom ugyanazt a szöveget. Én kb. 30 oldalt olvasok el 1 óra alatt. A színész 20-at vagy max 25 oldalt. De nem az olvasás megspórolása a legfontosabb cél, nem a színészek orgánuma, sokkal inkább, hogy mással egy időben lehet "olvasni".

Hangoskönyvet hallgathatok sport közben, főzéskor, takarítás alatt, vezetés vagy fafaragás közben. Hihetetlen módon élvezem. Most megsokszorozhatom az "elolvasott" könyvek számát.

Letöltöttem vagy 30 könyvet már, és alig várom, hogy mindet meghallgathassam. Persze közben olvasok is - papírból.

Most éppen Szabó Magda: Régimódi történetét hallgatom, nagyon izgalmas, nagyon élvezhető előadás keretében. Az okostelefonom azt mutatja, hogy 16,5 óra az egész mű. Nem kevés, de sok üresjáratom van napközben, amikor testem valamelyik része dolgozik, a fülem azonban nem. 

Most majd nem kímélem a fülemet sem.

-----

ui: Tegnap írtam az előző bejegyzést. Ma egész nap takarítottam az új év jegyében, s közben hallgattam a "Régimódi történetet". Pontosabban fordítva. Hallgattam a "Régimódi történetet", s közben takarítottam. Éjjel havazott. A fák ágairól nem fújta le a szél a havat. Felhős, csöndes idő volt. Ablakon kinézve nem láttam senkit. Mindenki bezárkózott fűtött szobájába. Én is csak kifele tekingettem. Csend van ilyenkor, nem zúgnak a fűnyírók, a traktorok, a kakas se kukorékol, s malacot sem kergetnek a kolbász reményében. Én pedig még inkább bezárkóztam, csak hallgattam Jablonczay Lenke történetét, és ma egész nap a századfordulón éreztem magam (XIX. -> XX.).