Spondylolisthesis avagy csigolyacsúszás
Nem egy betegséget akarok elsősorban itt leírni, sokkal inkább a csalódásomat szeretném megosztani az olvasóval. Csalódtam magamban.
15 évesen kiderült egy velem született betegség, és most 41 évvel később "vettem a fáradságot", hogy megértsem mi is ez.
Magamat alapvetően tudatos embernek tartom (még akkor is, ha ebbe többször belebuktam), értékrendszeremnek fontos része, hogy döntéseim, gondolkodásom tudatos legyen, ami most sérült. Sokkolt, hogy ennyire nem jártam utána soha, hogy mivel is születtem, mi miért alakult ki.
Tudatosság annyit tesz, hogy adatokat gyűjtök, szelektálom az adatokat, mi releváns, mi nem, döntési lehetőségeket vázolok, azok előnyeit, hátrányait elemzem, és csak ezután hozok döntést.
Teljesen tudatlanul éltem le az életemet eme betegséget tekintve.
Mi volt 15 évesen?
Egyszer csak heves gerincfájdalom lépett fel, ami odáig fokozódott, hogy 3 hétig nem tudtam iskolába járni. A jobb lábam leragadt. Nem tudtam sétálni sem, a jobb lábamat nem tudtam előre vinni.
Orvos, röntgen, diagnózis. A 4. csigolyám nincs elcsontosodva, velem született zavar. Ez hallottam akkor, és ezt tudtam mind ezidáig.
Volt pozitív hatása is. Elmentem a katonai sorozásra 18 évesen, és a vizsgálat után a legrosszabb besorolást kaptam: totálisan alkalmatlan. Mások küzdöttek, hogy kapjanak álorvosi menleveleket a katonaság elkerülése végett, nekem pedig ez erőfeszítés nélkül sikerült.
Igaz, azt is megkaptam, hogy labdajátékot a jövőben nem játszhatok, és 5 kg-nál nehezebbet nem cipelhetek. Ehhez képest végigfociztam az életemet és 2 házat felépítettem.
Ugyanakkor 15 évesen arra is rájöttem, hogy naponta nem tudok focizni. 3 napnak el kell telnie két foci között. 15 évesen erősebb jobb lábas rúgás után már nem tudtam futni, sőt lépni se. Ki kellett pihennem.
De 20 éve is voltam orvosnál a gerincem miatt, s abban már fekete-fehéren le volt írva, hogy az 5-ös csigolyám 4 mm-t előre csúszott a 4-eshez képest, de akkor sem tudatosodott bennem, hogy mi ez.
Ebben az évben végzett MRI vizsgálat már 8 mm-ről szól.
Most jutottam el oda, hogy ezt az egészet meg is értsem. (persze ebben az Internet is sokat segített, gyorsan megtaláltam a megfelelő információkat)
Most olyan gerinctornászhoz járok, aki ismeri ezt a betegséget, s olyan gyakorlatokat mutat meg, amely olyan izmokat erősít, amely remélhetőleg megakadályozza a további csúszást, s a műtétet.
Az a szerencsém, hogy nagyon széles a gerinccsatornám, s a csúszás ellenére szűkölő csatornában is simán elférnek az idegpályák.
Vicces, hogy évekkel ezelőtt gerinc (derék) párnákat vásároltam, amelyek helytelen használattal az én esetemben rontják a helyzetemet.
No de most már sínen vagyok, tudatos vagyok, s igyekszem mindent úgy tenni, ahogy a szervezetemnek is helyes.
Mert fontos, hogy az ember tudatos legyen, s ennek megfelelően döntsön.
Magáról.