2015.08 - 30 év

30. házassági évfordulónkról szerettem volna írni, aztán csak foszlányok lettek, aztán mintha versformába rendeződtek volna, de nem vagyok költő. Íme.

Gyereknek édes, ifjúnak éretlen,

Úttörőnek piros, fiatalnak vörös.

Legénynek lázadó, férfinak hatékony,

Karrier tárgytalan, vezetés így is a tálban.

Csigolyája porctalan, fürge lábú focista,

gilicének tört a lába, kedvese gyógyítja.

Tenger a családnak,

távcső a madárnak,

hiszen száll a "sassssmadár",

tengeri a szájnak.

Van egy fiú, van egy lány is,

rajzol az egyik, rajzol a másik,

legszebb emlék, van vagy száz is,

rágondolva ma is érzem,

most őket a távolból nézem.

Meszes a talaj, nehéz lesz ásni,

ott van meszed, ahol nem kell, s ott nincs, ahol hiányzik.

Most még itt vagyunk, s ennyien,

s ha változik, leszünk máshol másmilyen.

Hűen hűtelen, 

párja héberben kegyelem,

hisz tudjuk, hogy örök,

és Karenyina nem lenne öröm.

30 az év és előtte egy tucat,

a szerelemvirágnak kék a virága,

és ki emlékszik már arra, 

hogy a fának vékony a lába.