2011.03 - Szó elszáll ...

Szó elszáll, az írás megmarad.

Hosszú évtizedek alatt ivódott belém ez a mondás, most már kitörölhetetlenül.

1982-ben kezdtem dolgozni mérnökként, nagyon az "irodai" munka nem érdekelt.

Ha kommunikálnom kellett, akkor személyesen vagy telefonon keresztül bonyolítottam a csevejt.

Cégek között azonban az írásbeliség fontos volt (pl. egy megrendelés két cég között). 1982-ben még telexet használtak erre, vagy postai levelet.

Röviddel ezután jelent meg az első fax. Ez sokban javított a hivatalos kommunikáció hatékonyságán, de az igazi áttörés az Internet volt.

Cégünkhöz 1992 körül ért. Ebben az időben, még csak az egyetemeken volt Internet. Kezdetben csak böngészésre volt alkalmas, aztán lassan kezdett tért hódítani az elektronikus levelezés. 30 fős volt a cégünk, egy kis családi házban dolgoztunk, de szinte mindenki áttért a levelezésre, a közvetlen kommunikáció háttérbe szorult.

Egy szobában ülő emberek leveleztek egymással, mert nyoma maradt a kommunikációnak, ugyan az írás lassabb, mint a szóbeliség, de összességében ez mégis csak kevesebb időt vett igénybe, mert nem kellett ismételgetni a feladatokat, 100x átrágni ugyanazt a gittet.

Az írás másik nagy előnye, hogy az ember összeszedettebb, jobban végiggondolja az "író" a mondandóját.

Hátránya viszont, hogy hangsúlytalan.

Roppant könnyű félreérteni a másikat.

Példa: Azt írom valakinek, hogy "szerintem másképpen kellene a feladatot elvégezni". Ezt értheti úgy az olvasó, hogy segíteni akarok, tanácsot adok, elégedetlen vagyok vele, szemrehányást teszek stb. Pedig a mondat ugyanaz.

Aztán nagyon könnyen kialakulhat a flamewar, ahogy a szakirodalom ezt jellemzi.

Vagyis egy vélt sérelemre valódi bántó levél születik, aztán válaszként még erősebb bántó levél íródik.

Ennek feloldására alkalmatlan a levelezés.

Annak idején azt a szabályt adtam ki, hogy 3-nál több levél nem születhet egy témában (levelek pingpongoznak oda és vissza). A felek hívják fel egymást, és így oldják fel a konfliktust. Írásban személytelen a viszony, nincs ott a másik fél, könnyebb sértő mondatokat írni, mint személyesen szemébe mondania a másiknak.

Magam is úgy viselkedtem, hogy 3-nál több levelet már spam-nek tekintettem, nem reagáltam rá, hanem személyesen felvettem a kapcsolatot.

Visszatérve magamra, nekem sokkal könnyebb írásban kommunikálnom, és valószínűleg idővel ez nem fog "javulni". Munkahelyemen is tapasztalatból tudtam, hogy mikor kell szóban, és mikor kell írásban, nem belülről jött. Mert ha tehettem volna, csak írásban kommunikáltam volna.

Valószínű úgy érzem, hogy írásban összeszedettebb vagyok, nincs locsi-fecsi.