De mondhattam volna azt is, hogy csalogány. Mert a fülemüle és a csalogány ugyanazt a madarat jelöli.
A legvirtuózabb énekes madár.
Kinézetre nem hinné az ember, mert a verébalakúak rendjébe tartozik, nagyjából hasonló méretei is vannak, kinézete talán picit fessebb mint szegény rokonáé.
A kertünkben már hajnaltól óriási hangzavar van a madaraktól, s egész nap abba sem hagyják. Pontosabban estefelé lefekszenek aludni a madarak is, és harapni lehet a csendet, ha nem lenne fülemüle. Ugyanis alkonyattájt elkezdi csodás énekét, akkor még észre se veszi az ember, mert vannak konkurensei is, mint az aranymálinkó más néven sárgarigó, vagy a feketerigó, de igazi minőségi füttyös az énekesrigó is. Utóbbi arról híres, hogy szeret a fák csúcsán állni és énekelni szerte a világban jellegzetes hármas ismétlődésével. Mindig mást énekel, de azt általában háromszor. Aztán említhetném a mátyásmadarat is, amely egy nagy utánzó, még a macska hangját is képes utánozni.
De a fülemülét senki nem tudja legyőzni. Mikor már mindenki kifárad, sötét este borul a vidékre, akkor már csak egy legény van talpon a dalnokok közül, s az a fülemüle.
Nyomja egész reggelig, s amikor más madarak is felébrednek, akkor ő általában abba is hagyja.
Gégéje 4 hangot tud egyszerre kiadni, és tökéletes akkordokat is képes énekelni. És az is fontos, hogy csak a hím fütyörészik kedvére, a tojónak nincs hangja (khmm...).
És csak párzás idején köszörüli torkát a fülemüle, tehát csak májusban lehet hallani.
Általában erdőben található, mivel a tojó a földön fészkel, nem macska-, kutyabarát megoldás. Viszont ha van jó dzsumbujos cserjés, bozótos rész egy településen, akkor van esély rá, hogy a faluban is megtelepszik. Az én szerencsém az, hogy két szomszédom kiléte is ismeretlen, ezért elég erdősnek néz ki az ő területük, és emiatt a kertem mellett talált a fülemüle egy jó kis bozótos részt.
Tegnap mobilommal rögzítettem a hangját, de silány minőség lett, ezért más tollával ékeskedek, beteszek ide egy fülemüle hangot: