2019 - Róma 5. nap

Nagyon feszesre terveztük a mai napot. Már 9-re a múzeumba akartunk lenni, de sajnos a testvérpár 9-kor talán az egyik szemüket nyitották ki. Szóval 10:45-kor már el is indultunk.

Ma nem esett az eső, hanem folyamatosan ömlött. Amikor a víz hömpölyög az utcán, mert nem tud elfolyni, és kizárt, hogy megúszod, hogy a cipőd teljesen átázzon. Ez volt ma egész nap kisebb megszakításokkal.

Első állomásunk Barberini múzeum volt. Néhány kép (Raphaello, Caravaggio):

A Barberini felé hirtelen megláttuk a buszból, hogy Palazzo Venezia-ban Donatello kiállítás van. Felcsillant a szemünk, esni úgy is esik, akkor menjünk a Barberini után a Palazzo Venezia-ba. Nem sokat kellett gyalogolnunk a buszmegállóig, de így is hezitáltunk az indulással, mert özönvíz hullott ránk. A lányok vettek poncho nylonkabátot maguknak, plusz esernyőt is használtak, de így is átáztak.

A Palazzo Venezia egy kicsit csalódás volt számunkra, mert a Donatello kiállítás azt jelentette, hogy egy darab Donatello szobor volt csak. Alapvetően inkább iparművészeti kiállítás volt, de néhány minőségi képet és szobrot is láttunk. Nagyon tetszett a palota belső tere is. (Donatello, Giorgione)

Bár farkaséhesek voltunk, de előző nap már megvettük a Forum Romanum és a Palatinus jegyeket, úgy hogy átbuszoztunka Colosseum mellé. Esőben nem annyira élvezetes a szabadban sétálgatni, még ha az a szentút is.

Azért találtunk egy érdekes korakeresztény kis templomot freskókkal. Neve a Temple Romolus

Ennek a felső része a kerítésen kívülről Kozma és Damján temploma. Szóval a két templom egymásba épült szinteltolással, de a Romulus a Forum Romanum-ról, míg az újabb Kozma és Damján az utcáról közelíthető meg. Utóbbi híres a mozaikjáról.

Két templomot néztünk még meg, az első (Basilica di Santa Maria in Ara coeli ) 124 lépcső megmászása után lehetséges csak. Mire felértem, a szívem kalapált, a combom tömbösödött. Elképzelem, ahogy a 80 éves nénik minden nap felmennek misére. (Pinturichio, Cavallini)

124 lépcső tetejéről a Capitolium kivilágított épületei is látszanak. Szemfülesek a Marcus Aurelius lovasszobrát is felfedezik.

Utolsó templom a Chiesa di Santa Maria della Vittoria, benne Bernini híres Terézanya eksztázisban című szobra.

Eléggé megküzdöttünk ezért az alkotásért. Majdnem 1 órát kellett várni, hogy a mise véget érjen.

Plusz letettem az esernyőmet, ami eltűnt, míg a szobrot néztem. Már tudomásul vettem, hogy ömlő esőben esernyő nélkül maradok, amikor a pap kezében megláttam az ernyőmet. Valaki lelkesen leadta neki. Ráadásul ma már másodszor vesztettem el az ernyőmet, de az első kalandot inkább nem írom le.

Hazafele olyan mértékben eláztunk, hogy nem ültünk be sehová, hanem hazamentünk szárítkozni. Zokni, cipő, nadrág, minden vizes lett.

Állítólag holnap ½ 8-kor kelünk. Majd meglátjuk, hogyan sikerül-e.