2012.02 - Statiszta

Ma statiszta voltam és 1980-ban is.

Akkor pénzkereseti lehetőség volt. 

Elég jó kapcsolatokat ápoltam az akkori statisztaszervezőkkel. Csak "zsíros" helyekre mentem el, a tömegjeleneteket kihagytam. Azokat a "szerepeket" szerettem, ahol kevés embert kerestek, kevés időt vett igénybe a forgatás, és jól fizettek.

Pl.  a "Menekülés a győzelembe" című nagyszabású filmre 16.000 embert kerestek nézőnek. Oda nem mentem el, pedig egyszerű lett volna. A film a náci katonák és a koncentrációs tábor rabjaiból összeállított csapat mérkőzéséről szólt, s az MTK stadionban vették fel a jelenetet. Pelé volt az egyik sztár a rabok oldalán, akkor a "németeknél" játszott Egervári Sándor a mostani magyar szövetségi kapitány, neki kellett lerúgnia Pelét. De itt volt Sylvester Stallone, Bobby Moore stb. No erre nem mentem el, mert hosszú órákon keresztül kellett volna tűző napon állnom.

Viszont elmentem a "Szeszélyes évszakok"-ba. Ez egy humoros egyórás műsor volt a magyar TV-ben. Egyszer én voltam Csala Zsuzsa esküvői tanúja. Máskor Alfonzó mögött kellett ülnöm egy moziban.

De sokszor voltam nevető tapsoló is. Akkoriban rendszeresen jelentkezett az "Önök kérték" Május 1-i változata. Vagyis Május 1-én délelőtt a felvonulók kértek valamit, és azt az esti műsorban teljesítették. Csak az a probléma, hogy a műsort áprilisban vették fel, pl. Kellér Dezső humoreszkjét, amin nekem is nevetnem és tapsolnom kellett. Nem volt könnyű feladat.

Ma is voltam statiszta, mondjuk ezt nem pénzért tettem. A Krétakör megkért, hogy vegyek részt egy reklámfilmjükben. Azzal érveltek, hogy kellenek ilyen élemedett korú emberek is. Feleségemet is hívták. Mit kell csinálni? Kérdeztem én. Nézőnek kell lenni egy teremben. Az fog menni. Azt válaszoltam, hogy én szívesen elmegyek, esetleg Anna és a 86 éves apósom is eljön, ha kell. Erre végül nem került sor, csak én mentem el. Szerencsére, mert nemcsak nézni kellett a  színészeket, hanem 1 perces részidővel le kellett szaladni a 2. emeletről az utcára, lent 48-an egy-egy táblát tartottunk a fejünk fölé, ami kiadott egy mozaikot. Elképzelem, ahogy a 86 éves apósom 15-ször leszalad a másodikról.... Anna bokája sem bírta volna.

Nekem se kellett volna igazán mennem, mert ilyen élemedett korú ember csak én voltam. 30 fölött se nagyon. Rohangáltam a sok tini között.

Ez a film egy egysnittes felvétel volt, azaz vágás nélkül ment végig a kamera. Kb. 2 perc hosszan szobáról szobára mutatták be, hogy mivel foglalkozik a Krétakör. Én a "Hamlet WS"-ben kaptam helyet. Ezt a darabot 3 színész játssza el. 

Szünetekben néha bent maradtam a teremben olvasni, s közben hallgathattam a színészek beszélgetését egymással. Ezek az emberek akkor is játszanak, amikor nem megy a kamera, nincsenek színpadon. Mesélték egymásnak a magántörténeteiket, de közben folyamatosan színészkedtek. Pl, ha azt mesélték, hogy "képzeld, akkor elestem a járdán", nem volt elég ezt elmondani, el is kellett játszani. Nem csak a szájuk járt, vagy a kezük, de az egész testük. Mintha feladat lenne, hogy ők színészek egymást is szórakoztassák. Mert ha mezei közemberrel beszéltek (pl. velem), akkor visszavedlettek normális emberré. De egymás között nagyon impulzívan, vehemensen viselkedtek. Sárosdi Lilla ölelgette, csókolgatta Gyabronka Józsefet, ő pedig viszonzásul fogdosta a combját. Az nem volt szempont, hogy kint pedig a férje, Schilling Árpád járkál. 

József volt számomra a legszimpatikusabb, ő valahogy "normálisnak" tűnt. Odajött hozzám, és megkérdezte, hogy milyen tanár vagyok. Nehezen tudtam elhitetni vele, hogy nem vagyok tanár. Olyan tanár kinézeted van pedig. Mondta ő. De igazán akkor lopta be magát a szívembe, mikor kiderült róla, hogy ő a Hupikék Törpikékben az Okoska magyar hangja. Nem mondtam neki, hogy engem a feleségem néha Okoskának hív, és általában nem akkor, amikor mentálisan nagyra tart.

Nagy Zsolt szerintem kibírhatatlan és elviselhetetlen volt. Folyamatosan szereplési vágya van. Nem tudott nyugodtan ülni. Amikor csendben kellett lenni, mert kezdődött a forgatás, ő zenét hallgatott hangosan, arra dobolt a kezével, grimaszokat vágott, hátha a tinik nevetnek rajta. Párszor emiatt újra kellett indítani a forgatást. 

Összességében jó volt újra statisztának lenni, örülök ha segíthettem, de lehet hogy várok újabb 30 évet a következő szerepig.