Ma autóval Rethimnoba utaztunk. De előtte még reggel lementünk úszni a tengerben. Sehol egy ember, a tenger nyugodt volt. Fantasztikusan jó volt.
Eddig mindig a tengert mutattuk, akkor most nézzük meg, mi van a hátunk mögött. Vad hegyek állítólag még havas csúcsokkal. Ezt úközben lőttem.
Rethimno a török-görög ellentét ellenére megőrzi, sőt ápolja a régi török emlékeket. Több minarett is van a városban.
A török múltra utal a jellegzetes török fából készült erkélyek.
Rengeteg hangulatos, szűk utca.
Archeológiai és népművészeti múzeum.
Egy pék, és egy pék bácsi. (80 éven túl). Így készíti a baklavát (süti). Egy adag rétesszerű tésztát rádob az asztalra. Majd kis nyújtás után feldobja, levegő megy alá, ettől néz ki púposnak., de az levegő. És folyamatosan nyújtja, míg az egész asztalt beborítja.
Velencei kikötő.
És elfáradtunk, már 3 óra volt, meleg is volt. Itt a kikötőben lerogytunk, és elcsábultunk. Mostanában nem szoktam tengergyümölcseit enni, de itt kikértünk egy 2 személyeset. Én már teli hassal, mögöttem a kikötő régi világító tornya. Volt hal, kagyló, kis polip, tintahal, rák. Finom volt, de maradok hosszútávon vega étrenden.
Reneszánsz kút. Velencei emlék.
Aztán felmentünk kb. 20 km-t a hegyek felé. Egy szurdok tetején áll az Arkadi kolostor. Ez a krétai hősök emlékhelye. Itt vívott harcot a több tízezres oszmán birodalom a pár száz fős, az arkadi kolostorba zárkózott krétaiakkal. Természetesen a törökök győztek, de a végén felrobbantották magukat a hősök több ezer törökkel együtt.
A fenti fa 1866-ban is állt, amikor az ostrom volt, benne lövedékek.