Post date: 2018.08.26. 17:42:13
A kajáról nem írtam. Félpanziós ellátást kapunk, azaz reggelit és vacsorát.
Svédasztalos forma, ami mindig veszélyes, mert túlesszük magunkat, s ezt tapasztaljuk nap mint nap. Másrészt vigyáznak, hogy túl drága ételeket ne kínáljanak.
Reggelire eddig csak egy fajta sajtot adtak, mindig ugyanazt, pedig itt lehetne pl. fetát is kínálni.
Este van vegás fogás is, elég sokféle zöldséges ételt adnak, de hiányolom a halat. Mondjuk tegnap éppen volt először a héten.
De se töltött szőlőlevél, se olivabogyó. Főleg az utóbbit sajnálom.
A bor sem túl minőségi. A milliő az továbbra is csodás. Én ilyen jó tengerparti szálláson még nem voltam. Csendes, nyugodt, karnyújtásnyira a tenger, hihetetlen buja. Van légkondi a szobában, de nem volt szükségem rá. Az árnyas pálmák, egzotikus növények, virágok olyan árnyékot és mikroklímát teremtenek, hogy kellemes, nem izzadok. Ha kilépek az utcára, az más, ott tikkasztó meleg van. Santoriniben szenvedtem. A pólóm hátulja végig egy nagy pacafolt volt. Valójában nincs rekkenő meleg, kb. 29 fok mindennap, de a páratartalom magasabb. Ebéddel ritkán foglalkozunk. Néha van nálunk kis elemózsia, pl. gyümölcsök, esetleg megmaradt étel reggeliről. De az is előfordult, hogy a föld megajándékozott bennünket útközben fügével vagy szőlővel.
Mára egy kis esőt jósolnak, meg is voltam ettől szeppenve, de mondták a helyiek, hogy kicsi lesz, gyengéd lesz és rövid. Ha lesz egyáltalán. Kocsiba ülünk mindjárt, de Anna lement a reggeli úszására. Ma először ezt kihagytam. Elvégre vasárnap van, azaz pihenő nap.
Szóval mindjárt bevetem magamat a krétai forgalomba. Vigyázni kell, mert csak aszfaltozott utakon mehetek a bérkocsival, de a térképen feltüntetett "utak" egy része földút, amit biciklizéskor is megtapasztaltunk.
Hegyeken is megyünk majd át, meg kis falvakon. Meglátjuk....
Amit reggel írtam, azt megfigyelte valaki a teraszon.
Este van, és hazajöttünk. Kiegészítem a reggel írottakat. Ma ebédeltünk egy kis vendéglőben Ierapetraban, ez Görögország legdélibb városa (Kréta déli részén van), állítólag az afrikai hatás látszik az építkezésben, én nem annyira vettem észre. A vendéglő 2 méterre volt a tengertől. A szomszéd étterem tenger felőli asztalait úgy helyezték el, hogyha nagyobb hullám jött, akkor a vendég lábát a tenger megmosta. Ierapetra nem volt különleges, gondoltunk rá, hogy evés után úszunk, de inkább visszaautóztunk az északi partszakaszra. Anna muszakát evett, én Dorata halat.
A hálót szárítják.
Észak és dél között a hegyek között a fennsíkon vitt az út. Gyönyörű olajfaligeteken mentünk keresztül. A reggel beígért esőből 3 csepp lett.
Tehát északon a Mirabella öbölben fürödtünk. Kb. 40 km széles öblöt kell elképzelni. És a velenceiek adták neki a nevet, a "bella" nem véletlen, mert nagyon szép.
Az a klasszikus tengerkép, hogy a part közelében áttetsző zöld a vízszín, bentebb pedig kék színű a tenger. És itt az öbölben különösen meleg is volt a víz.
Valamelyik nap kipróbáltam a frissen vásárolt arc búvárszemüveget. De ez nem szemüveg, mert az egész arcom előtt üveg van. Vehetem a számon, az orromon is a levegőt. Mielőtt bementem a tengerbe, azt tapasztaltam, hogy ujj méretű lyukak vannak az arcom körül, biztos tódulni fog be a víz. De nem. Akkora élmény volt, mint az üveg padlójú hajó. Nagyon tisztán láttam mindent, és nem párásodott egyáltalán. Nem is értem.
Ma voltunk még Agious Nikolausban, ez Nyugat-Kréta közigazgatási központja. Van egy feneketlen tava 70 méterre a tengertől, de csatornával mára összekötötték. Nagyon látványos, különösen éjszaka a megvilágításban.
Sziklába vájt templom.
És találtunk egy gyöngyszemet. Egy 13-14. századi ortodox templomot, mérete, mint Csempeszkopács, csak 3 hajó van benne. A falfreskói lenyűgözőek.
Holnap Heraklion ismét, távolsági busszal megyünk be, és először a régészeti múzeumba megyünk, amely világhírű, és elképesztően gazdag anyaggal rendelkezik. Már a negyedét láttuk, de addig nem jövünk ki onnan, míg az egészet nem nézzük meg.