2015 - Krakkó 2. nap

Post date: 2015.09.17. 8:12:24

Külön utakon jártam, ma Zakopanéba utaztam.

Buszos szervezés, ismerős egy se. Zakopane 100 km-re van Krakkótól, az út nem tökéletes, kb 2-2,5 óráig tartott.

10 éves korom körül jártam már erre. Apám hozott ki egy jó iskolai eredményem után.

3 dologra emlékszem tisztán.

Az egyik, hogy a vonaton végig sakkoztunk. Ez nagyon beivódott az agyamba, mert itt fordult meg az eredmény, itt már én győztem többször. Ezután már soha nem sakkoztam apámmal.

A másik, hogy hoztunk magunkkal "árut", amit apám a zakopánei másodpiacon értékesített más szocialista országbeli elvtársaknak. Utólag tudom, hogy ezek műanyag (neylon) ingek, esőkabátok, neylon csipke függöny voltak. Szóval csupa műanyag, ami nagy divat volt akkor, és Lengyelországban ez hiánycikk volt. Eladott apám számunkra értéktelen, számukra értékes dolgokat, és mi vettünk helyette számukra értéktelen, számunkra értékes dolgokat. Emlékszem, hogy ez a piac a Libegő (Lanovka) aljában volt (ez a 3., amire emlékszem), ma is piac működik ott, de már nem cserekereskedelem, hanem egyen "népviseleti" viskókban árulják a zakopánei souvenireket. Mindenhol ugyanazt a cipőt, papucsot, sálat, bögrét. Többsége szerintem kínai.

Egész Zakopánénak vursli hangulata van.

Felmentünk a drótvasúttal (ma már ez van a libegő helyett) a hegyre, de ott ugyanaz a vursli hangulat. Vagy még jobban. Célba dobálás, sült kolbász, tamburin, magyar kürtös kalács, lángos, zakopánei fokos. És persze OSCYPEK. Ez a helyi sajt, amit formába öntenek, többnyire grilleznek, lekvárral szervíroznak. A forma pl. ilyen:

Ugyan krakkói barátaink óva intettek, hogy megkóstoljam, mert gyomorrontást fogok kapni, de nem hittem nekik, jól tettem. Vinnék haza is a kecsketej, tehéntej keverékéből készült füstölt verzióból, de akkor kitiltanak a vonatból a szaga (illata) miatt.

Ezen a vidéken minden fából van és sziklakőből. Zakopánéban az árus bódék:

Vidéken, a Zakopáne felé a házak, s a régi templomok:

A tető is fazsindely.

Ez egy temető, háttérben látszik a teljesen fából épült templom. A temetőben érdekes kopjafák voltak, ritka volt az egyszerű kereszt. Általában kis házikó sziklából vagy fából, benne kis szobrocskák, miniatűr alkotások.

Ebédkor megettem szokásos salátámat, és kivételesen a helyi sört, egy szintén csak fából készült rusztikusan kialakított étteremben. Az árak hasonlóak, mint Magyarországon.

Krakkó felé nagyon izgultam, hogy tudok-e csatlakozni a konferencia tagjaihoz, mert 6-kor indultak Wieliczkaba, a sóbányába, ahol részben bemutató túrára, részben vacsorára hívtak bennünket a bánya mélyében. Éppen sikerült pont elkapnom a buszt.

Kaptam egy kitűzőt, rajta Accompanying person (csatolt személy). Csúszok lefele. Amikor Annával utazok az ő konferenciájára, már voltam Mr. Ridovics, voltam Mr Artner, mert a Her Partner (azaz az "ő partnere")  két szót elgépelték, és lett belőle Herp Artner. Szóval voltam Herp is. Most már csak  Accompanying.

870 lépcsővel riogattak. Én a liftre szavaztam. Hiába. De nem is lett volna értelme, mert a sok látnivaló kimaradt volna. Lefele nézve az 54 emelet (ez egy fa lépcsőház)

Nem látni az alját. Itt mentünk lefele körbe körbe 54 emeletetnyit. (Anna táskája piros).

Lent aztán kezdetben inkább Disney-féle installációk voltak:

A lovak kitömöttek. Azért érzékelhető a méret, mekkora volt az a csiga, ami a 10 cm vastag kötelet húzza. Sötét volt, ezért a képek vagy a fotós tudásom nem tökéletesek.

Aztán voltak kisebb nagyobb jelenetek megformálva, a szobrok általában sóból lettek kifaragva. Láttunk 3-4 kápolnát 130 méter mélyen, de a legmonumentálisabb a nagy csarnok (barlang) templom. Itt is minden sóból van.

Az összes szobrot, domborművet az ügyesebb kezű bányászok faragták:

Sokan itt tartják az esküvőjüket:

Esküvőt is tartanak itt.

Zárásképpen egy sós tó:

A vacsoráról már küldtem képet.

A sóbányában 300 km út van, ebből 3 km járható halandók által. A bánya ma is működik, mi csak 130 méter mélyen voltunk (itt 3 étterem, és bálterem is van), de alattunk 800 méterre ma is bányásszák a sót.

Vacsora alatt németekkel ültünk egy asztalnál, akik a menekültkérdéshez sokkal liberálisabban közelednek. Mind elfogadják a menekülteket, de mind (vitatkozva egymással) különböző megjegyzést is fűztek hozzá.

Az egyikük csak abban az esetben fogadja el a menekülteket, ha teljesen elfogadják a német kultúrát, hagyományokat. Mecsetek építése szóba sem jöhet, vagy nem nagy számban, és a csador vagy bármi más takaró ruha használata sem. Ez így számomra elég felemás. A másik hölgy azt nehezményezte, hogy péntekenként a múzeumuk mellett kb. 200-300 szakállas afgán találkozik az utcán, neki elég ijesztő, akik kocsival jönnek, a múzeum udvarán parkolnak, ami nem legális, a rendőrség nem avatkozik közbe.

Néhányukat zavarja, hogy több a férfi, és szerintük iskolázatlanok. Szerintem a fele iskolázott, vitatkoztak velem, szerintük a tizede.

Szóval a németek látva a nehéz szír sorsot, befogadóak, de a feltételeikben viszont szigorúak.