2012.10 - Varrógépasztal

Legutóbb írtam arról, hogy vettem egy békebeli varrógépet, mert a régi elromlott (https://sites.google.com/site/itoth007/gondolatok/ember/2012-08---regi)

Azzal zártam soraimat, hogy ehhez kell vennem egy asztalt is, mert annyira szép.

Kerestem az Ecserin, Vácon, de nem találtam. Míg nem Vilinél Füleken (mai nevén Filakovo Szlovákiában) rátaláltam arra, amit kerestem.

Ebben az írásban két dologról fogok lelkendezni. Részben arról, hogy miként sikerült felújítani az asztalt, részben a varrógép történetéről, múltjáról mesélek, mert az is megfejthetővé vált.

Szóval érdemes itt maradnod és elolvasni, mert izgalmas, nekem legalábbis nagyon az volt.

Így nézett ki restaurálás előtt:

Csak a lombos fa alá tudtam kivonszolni a műhelyből, annyira nehéz (kb. 50 kg - meg is húzódtam). Teteje intarziás, és elég jó állapotban maradt meg, bár kicsit leamortizálódott.

A kép készítése után darabokra szedtem szét (kb. 20 db-ból áll a fa és az öntöttvas rész).

Kezdtem a vassal. A tisztítás közben észrevettem, hogy ez korábban aranyozva lehetett. Pótoltam a fekete festéket és az aranyozást, és ez lett belőle:

Az öntöttvasláb szép lett. 

A fát több fordulóban bogártalanítottam (majd elválik, hogy sikerült-e).

Megtisztítottam, rájöttem, hogy a rovásokban itt is volt aranyozás. Ezt is pótoltam. Majd finoman átfestettem, vagy inkább frissítettem a festést.

A legnehezebb rész az új varrógép beillesztése volt. Mert az eredeti  Gritzner varrógép kisebb lyukban működött. Sajnos hozzá kellett nyúlnom az asztalhoz, de más módszer nem maradt. Az eredeti varrógép szép, meg is őrzöm, de nem működik. Nagyon régi technológiájú, varrásra már kevésbé lehetne használni. De erről a majd 100 éves varrógépről és az asztal történetéről később.

Imádom az utolsó fázist, amikor az egész farészt átkeni az ember méhviasszal. A méhviasz illata nekem olyan szavakkal párosul, mint régi, antik, megőrzendő, érték, szép.

Azt gondolom elég jól sikerült a restaurálás. Íme:

Nem lábbal hajtom, az elektromos motor nem látszik.

Intarzia előtte és utána:

Az asztal elülső részén intarziából kiraktak egy cm sort. Látszik a felújított képen a 10-es szám, és cm-enként a csíkok (50 cm-ig rakták ki). Varrás közben kéznél volt a centi!!!

No és akkor áttérek a múltjára.

Az öntöttvason 3-szor (3 irányban) kiírták aranyozott betűkkel  a gyár nevét: Gritzner.

A varrógépen is szerepel a névjegyük, a pók:

Max Gritzner 1872-ben alapította a gyárat Durlachban (Németország). 1887-től a varrógépen kívül biciklit és motort is gyártottak.

1920 körül egyesült a Kayers-szel, majd 1925-ben megvette a Frister and Rossmann-t varrógépgyártó céget. 1957-ben a Pfaff megvette a Gritznert, s ezzel élete véget ért.

Vajon az én varrógépemet mikor gyártották?

Minden Gritzneren van sorozatszám:

Az enyémen 2 754 681.

A sorozatszám a Gritzner esetében azt jelenti, hogy a gyártott varrógép hányadik a gyár születése óta. Vagyis az enyém a 2754681. Mikor készült?

Az Interneten találtam biztos pontokat.

    1902-ben volt 1 000 000

    1905-ös datálású egy múzeumi darab, száma 1 449 355

    1910-ben volt 2 000 000

    1912-es datálású egy múzeumi darab, száma 2 164 481

    1931-ben  a megvásárolt Frister and Rossman sorozatszámai átveszik a Gritzner vonalat, ami akkor 3 600 000 volt.

Tehát biztosan 1931 előtt készítették. A számsor alapján kb. napi 200-300 db varrógépet gyártottak. Ha ezt az ütemet tartották, akkor az enyémet kb. 1920-ban készíthették. Viszont volt egy világháború közben, ez lassíthatta a gyártást, ezért nagy biztonsággal állíthatom, hogy a varrógépet és vele az asztalt 1920-1924 között gyártották.

Halkan hozzáteszem, mivel elég sokat kutattam, hogy az áraik ezeknek a Gritznereknek eléggé szórnak. 100-15000 EUR között van a nyugat-európai akciókon a kiáltási ára.  Szerintem Magyarországon pár tízezer forintot adnak érte (nekem 15 eFt-ba került a gép+asztal).

De térjünk át arra, hogy ki használhatta? 

Elég különleges darab az enyém, mert a varrógép védőburkán nem Gritzner felirat látható. Nagyon sok képet megnéztem az Interneten, de egy sem akadt olyan, amelyen a felirat a tulajdonos nevét tartalmazta volna: 

Még mielőtt Schwarcz Jacobbal foglalkoznék először a településről néhány szót.

Losoncz és Fülek is a nógrádi rész szlovák oldalán találhatók. Losoncot 1918-ban csatolták Csehszlovákiához , s lett belőle Lucenec. Nincs ellentmondás aközött, hogy az asztalt 1920-24 közé datáltam, amikor Loconc (vagy Losoncz - mindkét írásforma létezik) már nem létezett? Nincs. A mai magyarok is Losoncnak hívják Lucenecet. 1920 körül még inkább.

Akkor térjünk rá Schwarcz Jacobra. Ugyanolyan lelkesedéssel fogtam bele a keresésébe mint az asztal renoválásába. És meg is találtam.

Neve alapján joggal feltételeztem, hogy zsidó ember volt.

Az 1910-es számláláskor Losonczon 12110 lakos volt, ebből izraelita 2088. 

(forrás: Bartha Lajos Nódrád megye, Losoncz - http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0013/16.html)

A zsidók a kereskedelem 80 %-át tartották kezükben. Volt elemi iskolájuk, zsinagógájuk, sokféle egyletük. 

További adatokat a "Nógrád megyei zsidó közösségek adattárából" veszem (http://www.nogradhistoria.eu/data/files/186647361.pdf - 180-215. oldal).

Az, hogy a dobozon a felirat nem a megszokott "Gritzner" volt, hanem a tulajdonos neve, 2 dologra engedett következtetni:

- vagy egy előkelő ember lehetett, aki kedvéért ezt is megtették, 

- vagy varrodája volt, s ez a márkajelzésük. (28 szabó volt ebben az időben Losonczon)

Utóbbi ellen szólt a Gritzner modell:

Baloldalon az 1920-as, jobboldalon a beépített "új", kb 20 évvel későbbi orosz varrógép (sorozatszáma "T 626 499" vagy "1 626 499", Interneten láttam az enyémmel teljesen egyformának kinézetűt, amelyet 1944-esnek datáltak.)

De térjünk vissza a Gritzner modellhez. Látszik az "R" jelzés. Ez az "otthoni verzió", és van az "S" modell, amely az "ipari változat", azaz varrodák részére készült (forrás: http://www.sewmuse.co.uk/Gritzner.pdf)

Tehát az én varrógépemet nem varrodák számára készítették, mert "R" modell.

Tehát Schwarcz egy jó módú zsidó ember lehetett.

Az adattárban kerestem a nevére. Kicsit nehezítette a keresést, hogy hol Schwarcz-nak, hogy Schwarc-nak, hol Schwarz-nak, hol Schwartz-nak hívják őt vagy a hasonló nevű embereket.

A leírásokban találtam egy Chevra Kadisa zsidó egyletet Losonczon, aminek 1930-ban az egyik választmányi tagja Scwarrz Jakab. Abban az időben a zsidók német család, és biblikus keresztnevet választottak maguknak (Jacob=Jakab).

De nem csak az egyletnek volt a tagja, hanem jelentős kereskedő is volt. Részlet az adattárból:

"A századfordulóra Losonc kereskedelmének mintegy 80 százalékát zsidók irányították, a város legtöbb adót fizető polgárainak csoportját nagyrészt õk alkották (pl. 1912-ben a 37 virilis között 25 izraelita volt). A zsidó hitközség tagjai által létesített legjelentõsebb ipari és gazdasági vállalatok: Sternlicht és Társai elsõ magyar bádog- és vasedény-zománcozó gyára (1884/85-ben alapították), Herczog és Kohn szeszgyára (alapították 1891-ben, eredetileg nagyraktárként mûködött), Tarján Ödön mezõgazdasági gépgyára (1904), Lengyel Dezsõ szeszgyára (1910), Schwarc Jakab termény-, illetõleg ifj. Schwarc Sándor gyarmatáru vállalata."

Scwarcz Jakabnak Losonczon terményválalata volt. Azt gondolom mezőgazdasági termékekkel kereskedhetett. A legjelentősebb cégek között sorolták fel. 

Csehszlovákiában a deportálások 1942-ben zajlottak le (nálunk 44-ben). Átböngésztem a listát, ott van az áldozatok között sok családtagjával együtt:

    Schwarz Jakab, életkor: 72 év

    Schwarz Jakabné, életkor 74 év, született Mohr Júlia (vagyis a felesége)

    Grünbaum Ábrahámné, életkor: 56, született Schwarz Nelli, apja neve: Schwarz Jakab (vagyis a lánya)

    Grünbaum Pál, életkor:37, anyja neve: Schwarcz Nelli  (vagyis az unokája)

    Grünbaum Aranka, életkor:35, anyja neve: Schwarcz Nelli  (vagyis az unokája)

Rajtuk kívül még vagy 40 Schwarczot találtam az áldozatok között. Kiterjedt család lehetett az övék.

Összefoglalva Schwarcz Jakab 1870-ben született. 16 évesen született első gyereke, felesége ekkor 18 éves volt (?!).

Amikor a varrógépet vette 50-54 éves lehetett. Vagy ő, de valószínűbb, hogy felesége használta, aki Mohr Júlia volt.

Jómódú emberként élt, terményvállalata a legjelentősebb cégek között szerepelt.

1942-ben 72 évesen meghalt a deportálás következtében.

Háború után vélhetően a zsidó ingóságokat széthordták. Az asztalt többször javíthatták. Én a javításokat nem bántottam, úgy állítottam vissza, ahogy javították. A varrógépet tartó fémtüskét utólag alul megerősítették. A fiókok vázát kicserélhették, egyikben piros ceruzával beírták, hogy Varga József (azóta barnára bepácoltam). Lehet, hogy az új tulaj, aki már nem biztos, hogy úgy kezelte, ezt a míves darabot, ahogy az eredeti gazdája.

De azt gondolom, hogy most jó kezekbe került, mert én vigyázni fogok rá.

Végül két korabeli reklám: