2010 - Pirula

Apám mindig ideges természetű volt.

Persze volt egy baleset miatti agyműtéte is, és utána kb. 1 hónapig kómában is volt. Egyik fülére azóta sem hall, s nincs szaglása sem. Lehet, hogy nem sikerült a teljes felgyógyulása.

Gyógyszereket kell szednie. Ha nem szedi, környezete számára elviselhetetlen. Lehet, hogy egyébként is ...

Egyszer megszorongatta anyukám nyakát. Éppen kocsival mentem focizni, amikor láttam, hogy anyu sírva jön a falu fő utcáján.

Bementem apámhoz. Leordítottam a haját, erősen megfogtam, és azt mondtam neki, hogy soha többet ne próbálja meg, mert összetöröm.

Aztán lehiggadtam.

Az ember időskorában leamortizálódik. Az izmai, a bőre, a belső szervek és az idegei is. Ugyanúgy tönkremennek az idegek, mint minden más. Nyugtatót azért kell szedni, hogy kompenzáljuk az idegek amortizációját.

Sikerült utána apámmal megértetni, hogyha nyugtatót szed, attól még nem hülye vagy őrült, csak szüksége van rá.

Lenyugodott. Túlságosan is. Olyan nyugodt lett, hogy ettől anyukám lett egyre idegesebb. Ugyanis apám már mindenen nevetett. Anyukám amortizálódott idegei nem bírták, egyre idegesebb lett, egyre feszültebb, vérnyomása felment, és kapott egy kisebb stroke-ot.

Most már anyukám is szed nyugtatót, most már ő is nevet, ahogy látom, most már ő nevet jobban, ami viszont apámat idegesíti.

Szóval időskorban nem egyszerűen nyugtatót kell szedni, de jobb, ha az együttélők nyugtató szintjét egymáshoz igazítják, mert az is káros, ha valaki a másikhoz képest túl nyugodt.

Én még nem szedek nyugtatót.

Bár lehet, hogy a környezetem ezt sajnálja? :-)