Apai ág

Ma volt apu testvérének a temetése. Az egyház Évát saját halottjának tekintette. Ezért "full extrás" vallásos temetést kapott. Kántáló, sirató, fohászkodó fekete ruhás öreg asszonyok. Nekem talán furcsának tűnt a metsző hideg szélben, hogy 50 percig ugyanazt a fohászt kántálták, mintha elakadt volna a lemez tűje, de ők biztosítani akarták Évát arról, hogy reményeik szerint a mennyországba kerüljön. A teljes idő 2 óra volt, ennyire régen dideregtem. Kb. 80 ember volt jelen, de összesen csak két rokon. Apu és én. Annyira utáltam temetésre járni, többször nem is mentem el. Változik a világ, most ezt én szerveztem, apu nem tudta volna.

-------------

Apu Polgáron született, ez Miskolc felé található.

Főleg mezőgazdasággal foglalkoznak az itteni emberek, a környék egy nagy lapos terület.

Apu zabigyerek volt. Vagyis anyukája ismert, apukája nem, vagy nem lehetünk biztosak benne.

Szerelemgyerek, valahol valamelyik kazalban fogant. Anyukája nagyon fiatalon szülte meg aput.

Pár hónapig nevelte, majd odaadta az anyjának, vagyis apu nagymamájának. Apu nála nevelkedett 10 évig úgy, hogy az anyjával nem is találkozott, mivel ő Budapestre költözött!!

És mit csinál anyukája Budapesten? Szült még egy gyereket megint csak leányanyaként. Az ő neve Ica.

Aztán talál egy embert (Kosiba József), aki nem volt egy férfi ideál, de elfogadta apu anyját úgy, hogy van már neki egy lánya (saját nevére veszi). Apu létéről ekkor még hallgatott a nagymamám. Összeházasodnak (Tóth Ilona-Kosiba József).

Megszületik egyetlen közös gyermekük, Éva (ő halt meg most). Ő volt a kis kedvenc.

A család nélkülözik, ezért visszaköltöznek Polgárra, s ekkor derül ki Kosiba Józsefnek, hogy van még egy fiú gyerek is, apu.

Aput magukhoz veszik, de csak a műhelyben aludhatott a tyúkokkal. Apu soha nem aludhatott szobában, mint a lányok. A lányok kihasználták ezt, sokat froclizták, eljátszották, hogy apu bántja őket.

Kosiba bácsi két dologról volt ismert: rengeteget ivott és a foglalkozása bádogos volt.

A környéken ő végezte az épületek bádogos munkáját (tudjátok, a cserépről az eső a bádog ereszcsatornába folyik).

Azt gondolom veszélyes, ha valaki ittasan magasban dolgozik. Pl. Polgár templomának ereszét is ő csinálta.

Apu, mint fiatalember vagy inkább mint gyerek, aki Kosibának csak nevelt gyermeke volt, hamar elkezdett dolgozni a bádogos nevelő apja mellett.

Apu folyamatosan úgy érezte, hogy ő csak másodvonalbeli gyermek, a lánytestvérei mindig előnyt élveztek.

Többször próbált önállósodni, elment 14 évesen dolgozni (marhákat őrizni), de a pénzt folyton elszedték tőle.

Fiatalon, 16 évesen úgy döntött, hogy otthagyja a szülői házat.  Kb. 1950-ben.

Először egy mezőgazdasági üzemben, majd egy miskolci építkezésen dolgozott segédmunkásként, hiszen tanulni nem nagyon tudott, szakmája nem volt.

Félévente járt haza, de állandóan csak apu pénze kellett volna nekik.

Miskolc után Ózd következett.

Egyszer levelet kapott otthonról, hogy az anyja beteg. Kiderült, hogy nem is beteg, csak be akarják házasítani. Egy napot aludt otthon, majd gyorsan távozott.

Ekkor jelentkezett katonának, tisztnek a tiszti iskolába.

Azonban tanulmányának közepén azt mondták neki, hogy még sem lehet tiszt, mert az apja bádogos kisiparos. Rákosi időszak közepén vagyunk. Viszont engedélyezték, hogy a katonai szolgálatot befejezze, így letudhatta a kötelező katonai szolgálatot. Amikor levezényelték Zalaegerszegre, akkor találkozott anyuval.

Leszerelése után Budapestre ment szerencsét próbálni. Ez kb. 1954-ben volt. 7 éven keresztül az ásványőrlőben dolgozott. Kezdetben vagonokat lapátolt ki-be 1700 Ft-ért, később 50 kg-os zsákokat pakolt ki-be 2500 Ft-ért. Ez horror nagy pénz volt akkor.

Néha hazament, vitt cipőt, ruhát ajándékba, de inkább azt kérdezte az anyja, hogy pénzt nem tudsz adni?

Anyunak keresett munkát, tudta, hogy öccse miatt nagyon fel akar jönni Budapestre Zalaegerszegről. Anyu fonónőként kezdte havi 500 Ft-ért.

Egyszer hazament aput, vitte felesége (anyukám) fényképét, de az anyja leszólta a kép alapján. Nem tudom mire föl, hiszen ő két gyermeket szült leányanyaként, ami ma elfogadható, akkor nem.

1961-ben az egyik tiszt emlékezett rá, és visszahívta tiszthelyettesnek (nem tisztnek).

Amikor gyerek voltam, szüleim nem tudtak elvinni nyáron üdülni. Sokszor odaadtak másnak vidéken, sok nyaramat kollégák, rokonok vidéki házában töltöttem. Szerettem, sok élménnyel gazdagodtam. Még ma is emlékszem, hogy 4 évesen anyu egyik kollégájánál egy letakart szekéren a sötétben hogyan játszottunk orvososdit az egyik kislánnyal. Én is, ő is pálcikával vizsgáltuk a másikét. Nővére azt kérte este, hogy a szájára adjak puszit lefekvés előtt. Ez az ismeretlen világ segített, hogy a férfivé válás útján elinduljak.

És voltam a Kosiba családnál is. Itt három emlékezetes élményem volt: az egyik, hogy a nagymamám (Ilona) a késsel rávág a fejemre a nyári konyhában (itt találták meg most Évát a földön). Azért kaptam, mert védtem a macskájukat a terrorjuk elől. A másik élményem a kerékpározás volt. Kosiba bácsi rossz rozsdás biciklijén stabilizálódott a biciklizés tudásom. A harmadik a fatalicskám volt. Sokat homokoztam vele.

Párszor meglátogattam a dédnagymamámat is. Egy kis egyszerű parasztházban lakott, 90 éves volt, én 10 körül. Megkínált sütivel is. Valószínű hónapokkal korábban sütötte, mert ehetetlen volt, de a vendégeknek tartogatta. Mutattam apunak (erre én is emlékszem), hogy meg kell enni. Fogaim nem törtek bele szerencsére.

Mint említettem Kosiba bácsi rengeteget ivott, de az a típus volt, aki nem durvult, hanem kedves aranyos emberré vált. Szóval nekem ezzel nem volt gondom. Aztán amikor egyszer lementünk, megint csak azért, hogy engem beadjanak nyárra, Kosiba bácsi már nem ivott, csak tejet. Egyik pillanatról a másikra befejezte. Megdöbbentő volt.

Anyukám is szenvedhetett miattam, telefon nem volt, táviratban kommunikáltunk egymással, szegénykém többször értem akart jönni, mikor kiderült, hogy mennyire nem éreztem jól magam. Évával gyerekkoromban is volt kapcsolatom, ő végig ott maradt a szülői házban. Férje nem volt, csak barátai, azt hiszem ezt az egyedüllétet nehezen viselte. Emlékszem, egyszer mesélte és mutatta, hogy milyen szép kislány volt, aztán hogy megcsúnyult.

Ica szintén hamar elhagyta a családi házat. Anyukája vérét vitte tovább. pasik miatt állt tovább. Ő is szült egy lányt, és ő is ott hagyta az első gyerekét valakire (a pasira, akitől volt a gyerek). Ez a lány unokatestvérem, de soha nem láttam. Aztán Icának lett egy férje, és egy fia. Ezt az unokatestvérem se ismerem.

Öcsi (anyu öccse) néhányszor találkozott Icával. Egy presszóban dolgozott pincérnőként és mindenesként. Öcsi odajárt munka előtt inni egy kávét és egy konyakot. Egyszer apu is ott volt, rájött, hogy a húgát látja romokban. Az egyik asztalvendég mondta apu húgára mutatva, hogy bármennyiért elmegy bárkivel. Apu nem mondta meg, hogy a húga. Egy gyereke született, velem kb. egykorú. Ő az én unokatestvérem, de soha nem láttam, vagy nem emlékszem. Kosiba bácsi hamar meghalt, felesége idős korában (90 felett) halt meg. Éva egyedül maradt a házban. Innentől semmi más nem érdekelte csak a vallás, és szülei sírjának ellátása. Ez konkrétan azt jelentette, hogy naponta 1x vagy 2x kiment a sírhoz a temetőbe. Kertet csak azért tartotta, hogy virágokat termesszen szülei számára. A mi szemünkkel ez teljesen tébolynak látszik. De ő ebben lelte örömét.

És a templomban is naponta többször megjelent, nemcsak a miséken, de takarított is. Mindig meg akart téríteni engem is. Kisgyerekként rendszeresen jártam velük templomba a szünidőben. Untam, de nagyon nem zavart. Most engem az egyik templomszolga hívott fel. Együtt szoktak imádkozni, takarítani. A hölgy megnézte a telefonkönyvét, és abban találta meg a telefonszámomat. Egyházi körben nagy becsben tartják Évát, a hölgy mondta, hogy Évát saját hallottjának tekinti az egyház. Még pár szó apám apjáról. Nagymamám egyszer megmondta apunak, hogy ki az igazi apja. Én 10 éves lehettem. El is mentünk a megadott címre. Nem tudom mit várt apu, de nem fogadtak barátságosan. Képzeljétek el, hogy egy kb. 60 éves embernek jelenlegi felesége jelenlétében bejelentik, hogy ez az ember a vér szerinti fia, ez meg az unokája. Kidobtak, a pasi nem ismerte el a dolgot, azt hitték, hogy örökösök akarunk lenni. Apu sokáig gondolkodott azon, hogy géntesztet kérjen, de lebeszéltük.