Bokaficam

Post date: 2011.08.16. 6:21:22

Lucától reggel érzékeny búcsút vettünk. Ő ment az iskolába, mi pedig elindultunk hazafele.

Rossz érzés volt, de természetes is. Újabb kapocs nyílt ki. De az mindenképpen jó dolog, hogy egyre függetlenebbül él, mozog.

Még belefért, hogy elmenjünk Canterbury-be. Egy óránk volt összesen a parkolásra, a toalettre és a katedrális megnézésére.

Maga a városka nagyon helyes, izgalmas, középkori hangulatot árasztott.

A templom nagy és impozáns. Sok templomot láttam Annával, többet csak Anna kedvéért néztem meg, de ez tényleg izgalmas volt.

Sajnos itt ért a balesetem is. Az egyik lépcsőn megcsúsztam, kifordult a bokám, inkább engedtem, hogy szabadon elessek, sem  minthogy nagyon kimenjen a lábam. Elterültem a templom padlóján.

Mivel ez zarándok hely, nem okoztam nagy meglepetést az emberek számára, azt hitték transzba estem. Aztán ültem 5 percet, és imádkoztam, hogy ne dagadjon be. Bedagadt. Nem annyira, mint Máténak, de sántítottam. Aztán vezettem is, felrakott bal lábbal. Amikor kiszálltam a Csalagút bejáratánál, már csak csoszogtam.

Most este próbálom hűteni. Sajnos püffedt, de szerencsére nem fájdalmasan lüktet.

Valahogy haza kell vezetni innen, Anna nem tudna egyedül. Jelenleg a német-holland határon vagyunk egy hotelben.

Jó lenne már otthon lenni.