2012.01 - Anna Karenina

Most olvastam el újra Tolsztoj 2 kötetes regényét.

Emlékeztem, hogy mi a vége, mégis gyermeki módon vártam, hátha más fog történni.

Az első kötet sok konfliktust tartalmazott, de a kötet végére kisimultak a dolgok. Megoldódni látszott minden, a szereplők kezdték jól érezni magukat.

Nehezen kezdtem el a második kötetet, hagytam magamban ülepedni az élményt több, mint egy hétig. Ki akartam élvezni, hogy minden rendben van Moszkvában, Péterváron.

Aztán neki vágtam a második kötetnek, és szegény Anna persze öngyilkos lett, pedig szurkoltam, hogy mégse tegye meg.

Így vagyok nagyon sok művel. Ugyan tudom mindnek a végét, mégis azt szeretném, arra vágyom, hogy másképpen fejeződjenek be.

Legjobb példa Shakespeare Rómeó és Júliája. Imádom Zeffirelli filmadaptációját.

Oly kedvesen ábrázolta ennek a két fiatalnak a szerelmét, egymásra találását, az erkélyjelenetet, az első éjszakájukat. Tudom hogyan fejeződik be, de mindig azért szurkolok, hogy valami csoda folytán mégis megváltozzon a vége.

Azt gondolom, ez valamilyen gyermeki énem lehet, az az oldalam, amelyik a mesék birodalmába visz el, és boldog befejezést remél.