Post date: 2012.10.25. 22:05:51
Kicsit izgultam.
9:30-ra ígérték a bérelt autót, 9:40 lett belőle. Belefért.
Peugeotot kértem, Fiat lett belőle. Belefért.
Anna picit elbizonytalanodott, amikor mondtam neki, hova akarok menni, de aztán maradt a konferencián.
Én pedig egyedül furikáztam Almancil felé. Az esőfelhők mögöttem. Néha beértek, néha lehagytak, néha elmaradtak.
Almancil határában van Algarve gyöngyszeme, egy olyan templom, amelyet tetőtől talpig kék-fehér csempe és arany borít belül. Gyönyörű. Fotózni nem lehetett. Kamerával figyeltek. Már megszoktam, hogy a jobb templomokban van belépőjegy. Itt nem látok imádkozó embereket, mint Lengyelországban.
Aztán irány Loulé.
Mindig egy Turismo office-t veszek célpontba. Ott adnak egy térképet, megmutatják mi hol van.
Második utam egy étterembe vezetett, mert hevesen esett. Dörgött és villámlott is. Igaz, csak egyet. Cipőm viszont átázott. Még jó, hogy tegnap vettem egy ernyőt, mert felül is eláztam volna. Picit olyan az időjárás, mint a trópusokon. Délben esik, aztán eláll, és kisüt a nap.
Amíg nagyon esett, betértem egy étterembe. Egyébként is 12:30 és 14:00 között szieszta ideje van, leginkább csak az éttermek vannak nyitva.
Mire 14:00 lett, a cipőm is megszáradt a lábamon, s az eső is elállt. A nap szordínóban, de kisütött.
Az éttermek nyitva tartása magyar szemmel érdekes. 12:30 előtt nincs meleg étel. Este csak 19:00 után szolgálnak fel kaját. El vannak csúszva. Igaz, gyerekeket is láttam az utcán játszani 22 óra körül.
Déli mentalitás. Mit csináljon az a magyar turista, aki 18-ig szeretné befejezni a vacsoráját? Vár.
Loulé nagy város, sok látnivalóval. Vár, templomok (szokásos díszítéssel), arabos vásárcsarnok. Itt sem lehetett fényképezni.
A végére azért beteszek néhány képet. Algarve (Portugália déli tartománya) híres a kéményeiről. Ez nagyon helyi jellegzetesség, és nagyon változatos is egyben.
Holnap még mindig egyedül leszek, elmegyek óceánnézőbe, ha már itt vagyok 10 km-re tőle. De persze nem hagyom ki közben a nevezetességeket sem.