Már írtam anyai nagymamámról, aki egy határ menti kisváros elmegyógyintézetében halt meg.
Évente csak egyszer láttam. 10 év alatti gyermek voltam, éjjel indultunk, és reggel érkeztünk a nagyihoz. Kimentünk egy cukrászdába, ettünk fagyit. Délután aztán haza.
Nem emlékszem az épületre, de valószínű egy régi kastélyban alakíthatták ki a kórházat. Abból következtetek erre, hogy óriási termei voltak, és nagy volt a belmagasság. A nagyi kórtermében, kb. 30 ágy lehetett. Egymás mellett sorakoztak a fehér huzatos ágyak. A nagyi paplanán mindig feszített a lepedő. Naponta 10x megigazította. Nővér dicsérte rendszeretetét, tisztaságát. Erre világosan emlékszem. Nagyi szobájában a barátságosabb, leszedáltabb téveszmés emberek aludtak. A folyosón azonban már előfordult, hogy jobbról, balról oda-odakapkodós betegek között kellett elmennem anyu szoknyájába menekülve. Nem volt nagy élmény.
Nagyi anyu gyermekkorában is rendmániás volt. Amikor rohamai voltak, és bevitték, majd kiengedték, otthon mindig nagy takarításba kezdett. A szőnyegtől a függönyig mindent kimosott.
Mintha ezzel a saját elméjét is tisztítani akarta volna. Nem sikerült.
Anyukám megörökölte ezt a rendszeretetet. Érdekes módon apám is ilyen. Ha nem talál valamit, addig nem nyugszik, amíg meg nem találja. Mindent ugyanoda tesz, mert nem akar foglalkozni a kereséssel. Szereti, igényli a rendet.
Na, az ő leszármazottjuk vagyok én.
És érzem, látom magamon ugyanazokat a jegyeket. Rendet szeretem, a tisztaságot is, de az már másodlagos. Nem kevés energia a rend fenntartása, mégis azt mondom, hogy alapvetően lusta ember vagyok, ezért csinálok rendet. Nem szeretem, ha keresnem kell valamit, de nem találom, és az időm, energiám a kereséssel telik el.
Utálom keresni a szerszámomat, haragszom magamra, hogy hanyag vagyok, a konyhában sem szeretem, ha nem találom a dugóhúzót, vagy a CD-t a CD tokban.
Ahogy öregszem, nem számíthatok arra, hogy a memóriám javuljon. Még inkább ragaszkodnom kell a rendhez, ne kelljen gondolkodnom, emlékeznem mi hol van.
Gyerekeim? Ők nem csak tőlem örökölhetnek géneket. Ha a feleségemre gondolok, nem éppen a rend jut eszembe elsőként.
Meglátjuk. Korral változnak az emberek, s lehet, hogy ők is örököltek valamit a nagyanyám rendmániájából.
Hajrá.