Portugália - 12. nap

Post date: 2012.11.01. 8:36:52

Tegnap Nazaréban fejeztem be és egy éjszakai képpel.

Elképesztő sziklafal választja el felső és alsó Nazarét.

Anna ennek a tetején áll.

Történet is kapcsolódik hozzá. Szűz Mária itt állította meg lovát egy nemesembernek, aki szarvast üldözött. Így a nemesember megmenekült, a szarvas viszont szörnyet halt.

Picit arrébb lőve a képet, a homokos strand is látszik.

Ne feledkezzünk el arról sem, amiért jöttünk, a nazárei templom a hegytetőn.

A következő város Alcobaca volt. Itt van Portugália legnagyobb temploma. Ami a templomot illeti biztos igaz, de ha az egész kolostorrendszert nézem, akkor a pár nappal ezelőtt leírt tomari Convent da Christo sokkal nagyobb.

Egy győztes csata emlékére épült ciszterci szerzetesek számára ez a hatalmas templom komplexum 1233-ban. Ehhez is kapcsolódik egy történet. 

Péter későbbi király szerelmes volt egy lányba, de nem vehette el feleségül, mert az országérdek mást diktált. Aztán az érdekfelesége meghalt, de Péter apjának (regnáló király) nem tetszett a lánnyal folytatott viszony, és egyszerűen megoldotta a kérdést, megölette a lányt. Eltemették a szegény ártatlan lelket, aztán a király is meghalt, s Péter lett az új király. Ő pedig kiásatta a lány foszladozó tetemét, megkoronázta, és mindenkinek kezet kellett csókolni a tetemnek.

Péter és a lány sírja a templomban vannak szép gótikus szarkofágban egymással szemben, ha majd jön a feltámadás, egymást pillantsák meg először.

A lány sírja:

Érdekes volt a szerzetesi élet is. Annak tükrében még inkább, hogy ezen a napon mentünk Mafrába, ahol 500 évvel később építettek egy kolostort a ferencesek számára.

Alcobacaban még egy nagy közös hálóhelyiségük volt a cisztercitáknak:

A konyha nem volt túl kifinomult, egy hatalmas ökrök sütésére is alkalmas tér nagy kéménykürtővel biztosította a főzést/sütést.

Az zseniális volt, hogy a kolostor alatt bevezettek egy patakot, és a konyhában (ahol az előző képet készítettem kb. ott)  kis kiömlő nyíláson folyt ki a víz, majd tűnt el megint a kövek alatt.

Az étkező:

Ez egy nagy gótikus terem, de csak a felolvasó helyét mutatom. Ugyanis az étkezés közben egy szerzetes felolvasott a bibliából, míg a többiek csöndben étkeztek.

Alcobaca után Óbidos következett. Ez egy hangulatos, középkori hangulatot árasztó városka szűk utcákkal, templomokkal, meredek várfalakkal.

A várfal végigjárható, Annát is rávettem, de nem kellett volna. Ugyanis korlátot nem építettek akkor és azóta sem, Annának pedig tériszonya van. Mennél inkább mosolyogtam én, annál jobban haragudott ő.

Mafrával fejeztük be. Itt az éppen aktuális király (20 szóból álló neve van) épített egy kolostort 13 ferences rendi szerzetes számára fia születésének örömére. Aztán annyira megtetszett neki a hely, hogy kibővítette, és magának, feleségének (külön-külön), plusz nem 13, hanem 300 szerzetesnek épített egy gigantikus épületegyüttest. Pénz persze volt dögivel. 1720 körül járunk, és Brazíliából (akkor portugál gyarmat volt még) ömlött az arany.

500 évvel később járunk, mint a már említett Alcobaca kolostor. Itt már minden szerzetesnek külön "szobája", azaz cellája volt.

Itt már kifinomultabb konyha és étkező várta a szerzeteseket. 

Még az óriási méretű könyvtárat említem (erre a legbüszkébbek), amelyben 36000 könyv található és majd 100 méter hosszú.

Este Sintrában alszunk. Az a baj, hogy az összes nagyszerű jelzőt ellőttem már. Mi marad Sinrtára? 

Majd holnap kitalálom.