Post date: 2010.12.17. 8:07:09
A reggeli szolid, de finom volt. A drezdaihoz képest mindenképpen
szolidabb, de azt nehéz lenne felülmúlni. Nem tudtam elképzelni több,
változatosabb svédasztalt reggelire, mint amit Drezdában kaptunk a
hotelben.
No de továbbmegyek. Reggel futottam, találtam egy remek utat a parkig, s
ott kedvemre futkorászhattam a tavak, kertek, ludak, kacsák között.
Anna közben már a konferencián kuksolt valamelyik múzeumi teremben. Én
délben csatlakoztam hozzájuk. Akkor volt az ebéd.
Kezdetben kicsit zavarban voltam. Kb 20 Anna korabeli nő, és 3 férfi. Az
egyik férfi meg is jegyezte, hogy most legalább javítom az arányt.
Mellesleg én vagyok az egyetlen "husband", a többiek mind szakmabeliek.
Mindig jön a nagyszerű kérdés: mivel foglalkozik ön? Nem megyek bele a
nyugdíjas lét taglalásába, egyszerűen azt mondom, hogy computer
engineer. Ettől mindenki hasra esik, ez olyan komolynak hangzik.
Anna igyekezett az elején mindenkinek bemutatni, nyelvem már elzsibbadt
a sok nájsztumitjú-tól. Akkor senkinek a nevét nem tudtam megjegyezni.
Az ebéd szolid, nem bőséges, de finom volt. Kagyló, rák, tengeri hal,
saláta. Talán egy baj volt, hogy ezeket a főtt, sült ételeket hidegen
szolgálták fel salátaként.
No de ne legyek finnyás.
A fenséges ebéd után a helyi múzeumban ki-ki megnézhette a számára
érdekesebb dolgokat. Bosch képei nagyon szépek voltak, talán ez volt a
legérdekesebb, meg Breughel Bábeli tornya.
Utána jött a fekete leves: elvittek egy régen kávé készítés miatt
épített gyárba, ami ma office-ként működik. Az 1930-as évben biztos
újdonság volt ez a beton+vas+üveg épület, nekem annyira nem jött be.
Plusz 60 km/órás szél fújt, és a szabadban magyarázták a szerkezet
szépségét. A sapkámat (Luca féle) is egyszer elfújta a szél, de
utolértem.
A nap végén a "régi" 1917-ben épült városházára mentünk. Rotterdam
polgármestere fogadott bennünket álló vacsorával. Az épület nem volt
extra (nekem), de a vacsora megint fantörpikus. Rák megint beficcent,
csak a kis garnéla fajta, de abból sok. Meg hal, meg sok egyéb finomság.
Szóval itt az óceán mellett a kaja jó. Már hallom, hogy olvasás közben
korog a gyomrotok.
Holnap anyácska előadást tart. Most beszélni nem lehet vele, mert készül
in inglis.
Egyébként itt nem érdemes az utcán megkérdezni a megállított emberektől,
hogy du ju spik inglish? Mert szinte biztos, hogy jobban tud angolul
nálam. Tudom Luca, már hallom: ez nem könnyű, főleg ami a
pronanciésün-ömet illeti.
Holnap Anna előadása után busszal megyünk Amszterdamba. Az egyetlen
félelmem, hogy mivel ez egy iparművészeti konf, ezért megint ilyen új,
modern helyekre visznek. Pl. megyünk a táska múzeumba!!! Annyi érdekes
dolog lenne Amszterdamban, de mi ilyen senki más által nem látogatott
helyekre megyünk. No sebaj, az ebéd és a vacsora biztos jó lesz, meg
egyébként Annával külön is megyünk Amszterdamba, és akkor jöhet Van
Gogh, Rembrandt, Vermeer, a piros lámpás negyed, a fű, a mámor.