2011 - Zsuzsa mama meghalt

2011. június 26-án halt meg.

1974-ben találkoztam vele először. Akkor 40 éves volt.

Az első, ami feltűnt, az a haja volt. Ében fekete haja volt, akkor még nem festette. Haja nem volt hosszú, mint Laci bácsi képein. Rövid, nyakáig ért haja francia sanzonénekesre emlékeztetett.

Csinos volt Anna nagymamája (Klári mama) is. Bártáncos volt. Jó vérvonal :-).

Nem véletlenül mondtam a 70-es években Zsuzsa mamának egy ebédnél, hogy azon elv alapján, hogy "nézd meg az anyját, s vedd el a lányát", úgy érzem, hogy helyes úton járok.

Van egy másik jellegzetes képem róla. Ez a trabantos utazásokhoz köthető (általában Tassra). A kombi trabicseknek nem volt hátsó ajtaja, s hátul lehúzható ablaka sem.  A kocsi kombiterében ott volt a kutya (Brutusnak hívták), akinek levegő kellett, ezért Zsuzsa mama az első ülésen lehúzott ablak mellett kendővel a fején úgy nézett ki, mint a filmszínésznők a nyitott sportkocsikban a 70-es évek filmjein.

Mély beszélgetéseket nem folytattunk. Már akkor is beteg volt. Sokszor voltak képzetei, ezekről szívesen beszélt. Legtöbbször a macskabetegséget látta magán. Mutatta a karján a piros csíkokat, amit rajta kívül senki sem látott. Kezdetben az ember hajlamos arra, hogy logikusan elmagyarázza a dolgokat, de aztán rájöttem, hogy fölösleges. Meg így a jóindulatát is elveszthetem.

Egyszer beszélgettünk talán komolyabban. Amikor Annával kapcsolatunk válságba került, felmentem hozzá elbúcsúzni. Egyedül volt otthon.

Meglepődött, nem is értette. Aztán próbált vigasztalni, én pedig megköszöntem neki a szeretetét.

Ahogy felnőttebb lettem, egyre inkább megbízható ember imázsom lett. Én, a reál orientált pasi, mindent megoldok.

Talán ezért volt később az is, hogy amikor már alig tudott járni, bennem bízott talán legjobban. Fogni kellett mindkét kezét, és előtte tipegni, mint a kisbabáknál.

De nem erre akarok emlékezni, inkább a fekete hajú, kicsit befelé forduló, de nevetni is képes fiatalasszonyra.

Csókolom kedves mama.