2011.04 - Konfliktuskerülés

Kerestem egy definíciót rá:

"A konfliktus egyének vagy társadalmi csoportok közötti olyan ütközés, amely mögött igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek szembenállása húzódik meg. Harcra, összeütközésre akkor kerül sor, amikor a felek viselkedése akadályozza egyikük vagy másikuk igényeinek érvényesítését, vagy értékrendjük különböző .

A konfliktus megoldásában a felek alapvetően kétféle magatartást tanúsíthatnak. Amennyiben a felek egyoldalúan a saját megoldásukat akarják rákényszeríteni a partnerre, figyelmen kívül hagyva annak törekvéseit, nyilvánvalóan élesedik, elmérgesedik a konfliktus, esetleg újabb területekre terjed ki, eszkalálódik. Ez az út könnyen vezethet oda, hogy a játszma végén mindkét fél rosszul jár, kárvallottként kerül ki a konfliktusból. "

No igen. Én valóban konfliktuskerülő vagyok. Vagy inkább pontosítom: elég magasan van a tűrőképességem, hogy érdemesnek lássam értelmetlen vitákba bocsátkozni.

A konfliktust felvállalóknak ez posvány. Akiknek élvezet minden kis területért megküzdeni, azoknak ez mókusfecsegés.

Az ilyenek mint én, ritkábban konfliktálnak, de ha igen, annál hevesebben, és főleg a szeretteikért, a barátaikért. 

Megtanultam, hogy az ember huzamosabban ne tegyen olyat, ami genetikailag nem sajátja. Az ellentétes viselkedés önmagában feszültség. Ezért nem kívánom mástól se, hogy olyat tegyen, amely ellentétes az alaptulajdonságával. Csak egy tanács: Win-Win szitució (mindkétfél győztesnek érzi magát) jobb, mint a  Lost-Lost (azaz mindenki csak vesztes). Kis piszlicsáré ügyekért nem érdemes vitába szállni, mert emészti az energiákat.

Bár tény, sokak az ilyen vitákból táplálkoznak, ebből merítenek erőt. Megint mások ettől kifáradnak, és inkább ilyen írásokon törik a fejüket -:).