2010 - Rózsi mama kórházban

Ma éppen hazaértem a fogorvostól, amikor apám telefonált, hogy a mama

rosszul van, és be kellene vinni a kórházba. Gyorsan átmentem. A körzeti

orvos már ott volt, megírta a kórházi beutalót. A mentőnek kellett volna

elvinni, de én vittem el.

Szédült, és zsibbadt a bal keze.

Innentől a gyengébb idegzetűek ne olvassák, ugorjanak a végére, a "mi

van a mamával" részhez.

15 órára értünk a kórházba, 22:30-kor dőlt el, hogy a kórházban marad,

felveszik betegnek.

Hét és fél óra, többségében fölös várakozással telt, és sok

tapasztalatgyűjtéssel. Olyan, mint amikor 10 év után újra mentem

metróval.

Alapvetően 3 típusú ember volt: öreg, balesetes, erőszakos cselekmény

áldozata.

Az utóbbiból is volt pár érdekesebb eset. 2 embert pórázon vittek körbe

a rendőrök. Egy másikat arcon szúrtak. Megjelent 3 rendőr csak úgy, azt

hittem az arconszúrttól akarnak vallomást szerezni, de nem. Az egyik

rendőr halászlét evett, és a szálka beleállt a torkába. Sok kisebb

vizsgálóból állt a sürgősségi ellátási osztály, ezek a folyosóra

nyíltak, mi meg ott ültünk. Nem volt rajtuk ajtó, csak függöny. Szegény

rendőr érdekes hangokat adott ki, amikor lenyúltak a torkán. Sztereóban

hallottuk. A rendőrtársai meg kint röhögtek.

Aztán egy öreg bácsit mozgó ágyon letettek a folyosóra. A lába csont

fekete volt. Nem tudott megnyugodni. Állandóan kiszedte az infúziós tűt

a karjából, amitől bugyogott a vér belőle. Többször megpróbáltam

rávenni, hogy ne csinálja. Hiába. Az orvosoknak idejük nem volt rá, meg

senkire se, nincs elég orvos, ezért kellett nekünk is ennyit várnunk. A

bácsit a függöny mögött próbálták faggatni a nevéről, nem volt nagy

siker. Azt azért elmondták neki, hogy a lábát el fogja veszteni,

amputálják. Mi meg ezt kint hallgattuk.

A bácsi "bosszúból" megint kirántotta a tűt magából, majd leszedte a

műanyag infúziós flakont, abból is kitépte a végét, és egyszerűen

megitta a sós vizet.

Utána a biológia dolgozott, hanyatt fekve elővette, amit én csak

szemérmesen szoktam, és egy kis helyes szökőkút alakút pisilt. Közel

voltunk, de nem talált el.

Volt egy 100 éves néni is (tényleg ennyi volt). Ő már délután 3-kor

végzett. Este 8-kor kiakadt, hogy senki nem viszi haza. A mentő fogja,

de hazafele az út már nem sürgős ellátás. A nénit egy jobb érzésű ápoló

betolta kerekes széken a társalgó részbe, ahol vígan szórakoztatta a

"közönséget", és már el is felejtette, hogy lassan 10 órája van ott, és

este 8-kor már aludni szokott. Amikor eljöttünk, ő még maradt. Szerintem

reggelig.

Csak a töredékét írtam le. Emlékszem, amikor síbalesetem volt, 1 óra

alatt az összes vizsgálatot elvégezték Ausztriában (CT-t is), és már a

gyönyörű kórteremben feküdtem. Remélem ti még megéritek.

Mi van a mamával?

Vérkeringési probléma van, emiatt ugrál a vérnyomása. Sajnos az erek

elmeszesedtek az agyában, ez a CT-n látszott, kevés vért kap az agy.

Szerencsére stroke nincs. Annak örültem, hogy felvették, s bízom benne,

hogy a vérnyomását be tudják állítani. Apukája 66 évesen halt meg

szívinfarktusban, anyukája 75 évesen stroke-ban. Mindkettő vérkeringési,

vérnyomás probléma. Anyu most 72 éves. Látszik, hogy a dolog öröklődik.

Figyelnünk kell a súlyra, az étel zsírosságára, a vérnyomásra, a

koleszterinre, a testmozgásra, a nem dohányzásra, a cukorbetegségre, a

stresszre. Ezek rontják az erek falát. Érdemes fiatalon elkezdeni.

Véletlen, de Öcsi is ma került újra kórházba (hétvégén hazaengedték), kb

1 hét múlva műtik, kiszedik belőle a tumort. Remélem.