Ma Annával együtt mentem el.
No nem sokáig, mert anyukámnál kiszálltam, meglátogattam őket.
Hazafele jóleső volt sétálni egyet, szépen sütött a nap.
Rég voltam egyedül otthon, mindig volt itt valaki.
Leültem a fotelbe, a rádiót még nem kapcsoltam be. Egyszer csak nyöszörgésre lettem figyelmes, halkan, de mégiscsak jól kivehetően nyöszörgött valami.
Viszonylag hamar beazonosítottam az irányt, az emeletről jött a hang.
Múltkor sokat beszélgettünk az elkódorgott nevelt állatokról, pl. a kígyókról, akik a hajópadló alatt akartak új életteret kialakítani maguknak. Letettem a fülemet a hajópadlóra, hátha onnan jön.
A kígyók is tudnak hangot kiadni magukból. Lehet, hogy több éves padló alatti tartózkodás után elfogyott az összes szopós egér, és egyéb rovar a padló alatt?
De nem, a hang nem onnan jött. Bementem Máté szobájába, ott se találtam semmit.
Végül bementem Lucához.
Az ágya előtt ott hevert a földön a rózsaszín báránya. Nem hittem a szememnek, fülemnek. A kis bárány nyöszörgött. Nem is csoda. Nem csak egyszerűen leesett az ágyról, de orrát is beverhette, mert nózival lefele találtam meg.
Felvettem, megsimogattam, megvigasztaltam. Először csak hüppögött, aztán az ölembe kucorgott. Amikor végképp megnyugodott, visszatettem az ágyba a párna mellé, mindig ott szokott lenni. Ahogy körbenéztem sok minden egyéb tárgyat is láttam a földön. Ruhák, lámpa az éjjeli szekrényről, ceruzák, képek stb.
Mi lehetett itt? Mi okozhatta ezt a rendetlenséget? Nem tudtam magyarázatot adni rá.
Valószínű éjszaka a hermelin leugrott a Leonardo képről, és felborogatott mindent.
Csak ez lehet a magyarázat, másra nem is tudok gondolni.