Post date: 2018.08.24. 19:00:31
A mai nap elvileg pihenőseb volt, mint az előző napok. Itt maradtunk a szállóban, illetve a környékén, és béreltünk két biciklit. Ez a vidék nem az alföld, és az utak sem sztrádák.
Reggel leszaladtunk a kis öblünkbe, a halászfalu kikötőjébe, de hajómozgás szinte soha nincs. Rávettem Annát, hogy ússzunk ki az öbölből a nyílt vízre, persze hullámosabb volt, de semmi félelmetes nem volt benne.
A biciklibérlőssel már 2 napja lebeszéltem mindent, így a bérlés is flottul ment.
Délelőtt nyugatra vettük az irányt, a szomszéd város határában van egy régészeti ásatás, több kor épületeit tárták fel itt, főleg a minoszi, görögök előtt időkből. Van itt palota, agora, szakrális helyek, tárolók, műhelyek.
Az idefelé úton a tengerparton indultunk el, ami egy ideig aszfalt volt, nulla forgalommal, aztán kiderült miért. Mert elfogyott az út, és lett belőle döngölt út öklömnyi kövekkel.
A biciklik jól bírták és mi is nagyjából. Ez tartott egy kempingig, aminek szuper partja, gyönyörű medencéje volt. Vendég meg alig. Extra csendes kemping lehet, teljes nyugalommal. A kempingen átvágtunk, és visszatértünk egy aszfalt útra. Legalábbis azt hittük. A térképen elvileg út volt ott, rendes országút, de egy idő múlva az is földút lett. Mezőgazdasági kertek mellett mentünk el (olajfa ligetek, aloa vera ültetvény, kaktuszültetvény (valószínűleg a termése miatt).
Közben ráleltünk egy mini ortodox templomra, szent Barbara névre hallgatott.
Anna lőtte ezt is ott.
Aztán jött az ásatási terület, amiről már fent mutattam képet.
2-re hazajöttünk sziesztázni, majd 5-kor újra elindultunk biciklivel, de most keletre.
Fürdőzést terveztünk, 3 nagyobb strand van Sissitől keletre, de ezek is csak kisebb öblök, itt viszont van már napernyő, meg nyugágy. Az út viszont hullámvölgy, amitől Anna bestresszelt. Javasolta, hogy menjünk el jobbra, a hegyek felé, mert ki volt írva, hogy tradicionális falu. Mosolyogtam magamban, hogy az még hegyesebb lesz, és féltem, hogy a fürdésünk elmarad, de elindultunk. Jól tettük. Út közben végre találtunk fügebokrokat, amiket már nagyon hiányoltam, hogy sehol nem láttam, és nem is ettem még. Sőt a természet nagy fürt szőlővel is megajándékozott bennünket. Az út viszont masszívan emelkedett. Szép olajfa ligetek mellett lihegtünk végig. Aztán fent fordultunk lefelé egy másik úton, ott viszont természetesen csak lefele gurultunk egészen a 3 strandig.
Kiválasztva az egyiket, amelyekre elég combos hullámok érkeztek, és a partja is homokos volt. Vagy inkább annak tünt. Bent a vízben nagy kövek, még bentebb még nagyobb kövek voltak. Annának probléma volt a bejutás, de még inkább a kijutás. Kifele a partra vetett hal stratégiáját követte. Addig sodorta a hullám ki, míg a kavicsokon meg nem érkezett a partra.
Még mindig alig tudunk betelni a buja növényzettel, ami körül vesz bennünket a szállónál. A képek gyatra lenyomatai a valóságnak.
Holnap Heraklion, azaz Kréta fővárosa.