2011.03 - Cipő

Van egy cipőm, pontosabban bakancsom.

26 éves lesz augusztusban. Azt hiszem ez egy cipő esetében  matuzsálemkornak tűnik. Akkor vettük, amikor a nászútunkon voltunk a Magas-Tátárában.  Rögtön használtam is a kirándulásaink alkalmával, de elővigyázatlan voltam. A bakancs bőre erősebb volt a lábamnál, véraláfutásokat szenvedtem el. Aztán rájöttem, hogy két zokni kell hozzá, és ragtapaszokkal készültem az esetleges sérülések elkerülése végett. A végén én győztem, a kemény bakancsbőr idomult az én lábamhoz, már elég egy zokni is, és ragtapaszra sincs szükségem már.

Mivel ilyen öreg, igyekszem vigyázni rá. Sokszor kenegetem, és ilyenkor  hallom ahogy a bakancs vesz egy mély levegőt, és nagyot sóhajt örömében.  Szinte érzem, ahogy a paszta átjárja a bakancs bőrét, szívja magába a zsíros anyagot.

Kopott, de kipucolva öröm ránézni. Arányos kinézetű, régi vágású kis bakancs ez.

Múltkor elvittem a Lehel piacra, ott van egy jó cipész, akinek mutattam, hogy 10 helyen elszakadt a varrás, és kértem, hogy javítsa meg.

Mikor visszamentem, rám nézett a cipész, és megkérdezte - "Végig azon  gondolkodtam, hogy vajon mire fogja használni ezt a bakancsot." Kérdőn néztem rá. Éppen a fekete sapkámban, és a bőrdzsekimben voltam. "Arra jutottam, hogy maga művész, és ezt a bakancsot valami kiállításra viszi, vagy belerakja egy installációba"

Elmosolyodtam, és azt válaszoltam - "Nem, nem így van. Ebben a bakancsban ásni szoktam a kertben, vagy kirándulni. Már 26 éve".

Szerencsére tudom kímélni is a bakancsomat, ugyanis múltkor pakolgattam a pincében, és megtaláltam a gimnazista katonai bakancsomat. Ez 34 éves. Viszont sokkal jobb állapotban van, mint az előbbi bakancs, mert mindig csak költözött velem, de soha nem használtam. Most azonban a 34 évest használom ásásra, és a 26 évest kirándulásra.

Remélem még sokáig bírni fogják a lábamon.

Most mindketten kipucolva egymás mellett pihennek az előszobában.