Sok nap

Post date: 2011.08.16. 6:08:35

Sajnos Londonban végig nem volt Internetünk a szálláson, ezért most kénytelen vagyok egyben összefoglalni az eseményeket.

Ott hagytam abba, hogy Németországban odafele Würzburgban megálltunk.

Reggel egy halk imát mondtunk el Mátéért. Ezt a reggeli széles választékának látványa indukálta bennünk. Lazactól sajtokig, zöldségek, sütemények, hat fajta lekvár, eredeti angol, nem filteres teák voltak svédasztalos formában. Máté biztos élvezte volna.

Calais felé 2 óra pluszt hagytam, ami lassan fogyott is a sok megállás miatt. Végén már csak félóra pluszunk volt a várható megérkezés és a  Csalagút indulása között. Ekkor dugóba kerültünk, majd picit eltévedtünk, de még időben megérkeztünk. Maga a Csalagút jól ki van találva. Semmi különös egyébként. Egy nagy pléhkígyó vonat az egész, az autók 2 szinten állnak benne. A végén mennek be a kocsik a kígyó hasába hosszan egymásután.

A menetidő 30 perc. Amíg megy a vonat gyakorlatilag semmit nem lehet csinálni, csak ülni a kocsiban és várni.

Megállás után már mindenki spriccel is szét, és rögtön a baloldali közlekedésben találtam magam. Anna nem hajlandó Angliában vezetni, nekem meg nem okoz gondot a baloldali közlekedés.

Londonba való bejutás nem könnyű, nagy a forgalom. GPS nélkül reménytelen, bár 20 éve valahogy mégis csak sikerült.

Kívülről szép, puccos, belülről kollégiumi hangulatot árasztó helyen laktunk az 1. zónában. Nem egy helyen (Luca külön volt), mert két épületbe osztottak be bennünket.

Annával mi reggelente a közeli Regens parkban futkorásztunk. Gyönyörű kertjei vannak, és nagy zöld mezői. Jó volt a gyepen és nem a betonon futni. Mókusok nem nagyon zavartatták magukat, az utolsó napon egy mókus meg is támadott. Felém futott, majd hirtelen mozgással fordult kettőt, azt hittem felszalad rám, de elfutott.

Luca 2 ágyas szobába került, egy indiai lányt fogott ki magának. Még bő két hét, és külön szobát kap. Addig állítólag kicserélik a leharcolt kollégiumi bútorokat. Szobájának az ablaka a Regents parkra fog nézni.

Néhány nap alatt megismertük a közeli kocsmákat is, bár nem hiszem, hogy Luca sűrűn fogja látogatni ezeket az intézményeket a pénzügyi helyzete okán.

Felemásan sikerült elintézni a dolgainkat.

A bank egy mizéria volt.

Hosszan nem írom le, hogy miért, elég itt annyit, hogy az alábbi utakat kellett megtenni és kérni valamit, hogy végre tudjunk bankszámlát nyitni: ISH-bank-ISH-bank-RCA-bank-RCA-bank.

Lényeg, hogy sikerült. Egy hét múlva lesz kártyája. Mert itt Londonban fél ember az, akinek nincs angol bankkártyája, s csak utána lehet bármi mást intézni, pl. telefont venni.

Szenzációs a bicikli bérlési rendszerük. Az más kérdés, hogy akadozik a működése. Sokszor nem jó a rendszer, vagy nincs bicikli éppen ahol te vagy, mert elvitték előled. Egyébként 300 Ft egy napra, és akárhányszor mehetsz vele.

Luca kb. 4 km-re lakik a collage-től, ez 25 perc alatt megjárható biciklivel.

Szombaton voltunk egy pipás embernél. Londonon kívül él. Nem volt "nagy forgalom", azt a 40 km-t 1,5 óra alatt meg is tettük.

Anna a pipás bácsival vizslatta nagyítóval a pipákat, mi Lucával a kacarászó feleségével beszélgettünk.

Én jól ismertem a nénit, mert a pipakonferencián a ladies programban együtt voltam vele. A többi 70 évessel akkor is jókat kacarászott 2 pohár bor után a vendéglőben.

Ősszel Szerbiában újra találkozom vele.