1. nap

Post date: 2014.09.01. 19:23:56

Miért utaznak az emberek Olaszországba szabadságuk ideje alatt?

Vagy a tengerpartra mennek napozni, fürödni, vagy nevezetességeket keresnek, csodálnak.

Ez így normális általában, de nem a mi esetünkben.

Mi egy hexagonális (6 oldalú) csempe vagy inkább járólap eredetét kutatjuk. Kis feleségem az Iparművészeti múzeumban járva, ráakadt egy érdekes járólapra, amelyet Farkashidán találtak a 20. században, amikor is véletlenül beomlott egy pince fala, ahol kb. 500 db ilyen csempét raktároztak el, valószínűleg a közeli Vöröskővárba (mai Szlovákia területén található) hozták ide ezeket a járólapokat. De tényleg idehozták vagy itt égették a helyi Habánok? A szálak mindenesetre Olaszország északi részére vezetnek. Ezért vagyunk itt. 

Kedves olvasó biztos izgatott lett milyen is ez a csempe. Kis feleségem azonban nem volt hajlandó odaadni a képét a csempének, mert "jogi problémákat" vet fel a publikálása, ezért megkerestem az Interneten, s lám legálisan megtaláltam:

Mintha térben lenne, pedig ez egy lapos járólap.

Annak idején Leonardo de Vinci rajzolta le először ezt a mintát:

Az anabaptista habánok hitük miatt állandó üldöztetésben volt részük, menekültek Olaszországból, Svájcból, Németországból, Hollandiából. 

A menekülési útvonaluk valószínű azon a Brenner hágón keresztül vezetett, amin mi is most átautóztunk. Kis feleségem szerette volna megnézni, megízlelni, milyen is lehetett ez az útvonal. Tulajdonképpen közel, s távol ez az egyetlen lehetséges út, ahol az Alpokon át lehet kelni normális szekerekkel észak felé. Itt a hegy összeszűkül úgy 50 méter szélességben. 

Ma egész nap sűrű esőben autóztunk, mintha esőfüggöny lett volna előttünk 800 km-en keresztül. Utálok így vezetni. A Brenner hágón átkelve, az Alpok déli részén azonban napos idő fogadott bennünket. Nincs meleg, 16 fok csak, de legalább nem esik az eső.

Kellemes a szállásunk, nem a városban, hanem a közeli dombon található.

Távol szőlő ültetvények látszanak, valójában almafák szőlőszerűen kordonra metszve.

Kép az ablakunkból:

Este a falu egyetlen éttermében ettünk. Isteni volt. Anna vargányát, én tonhalat. Kivételesen nem salátával, hanem grillesen.

Amikor megérkeztünk németül szóltak hozzánk. Ugyan Olaszországban vagyunk, de ez dél-Tirol, itt az első nyelv a német. Anna a német szó hallatán, előzékenyen rám mutatott hogy majd én válaszolok, mert én tudok németül. Hirtelen köpni, nyelni nem tudtam. Ugyan Anna már évek óta nyökög németül, én csak féléve kezdtem el tanulni, de kénytelen voltam én "beszélni" a szálláson és az étteremben is.

Ich habe kein Problem.