2017.07 - Fenntartható fejlődés

Elsőre azt hihetnénk, hogy a "fenntartható fejlődés" azt jelenti, hogy az évi növekedésünk ne csökkenjen, folyamatosan fennmaradjon.

De nem.

Fenntartható fejlődésnek azt a fejlődési módot nevezzük, amely a jelen szükségleteit úgy elégíti ki, hogy az nem veszélyezteti a jövő szükségleteinek a kielégítését.

Szóval biztosítsunk úgy szociális jólétet, hogy közben az ökológiai eltartóképesség ne csorbuljon.

A gazdasági növekedésszerkezetének át kell alakulnia, kevésbé anyag- és energiaigényessé kell válnia.

A XX. századi trendek nem jó irányba mutatnak.

A múlt században a népesség 4x-esen növekedett, míg az anyagfelhasználás 8x-osan, vagyis az anyagfelhasználás egy főre eső része duplázódott.

Egyre többet, és egyre jobban használjuk a Földet. Minden elfogyasztott javak megtermeléséhez, mind a hulladékok semlegesítéséhez területre van szükségünk. Ez a területnagyság az ökológiai lábnyom.

Ha mindenki annyit fogyasztana, mint az USA-ban, akkor 8 bolygóra lenne szükség, ha annyit, mint Magyarországon, akkor 2,2 bolygóra. "Szerencsére" vannak szegényebb országok, akik kompenzálják ezt a fölös túlfogyasztást. Mert azt gondolom, ha megnézzük a szeméthegyeket, amik a fogyasztásunk eredménye, akkor egyértelműen túlfogyasztunk.

2007-ben az emberiség ökológiai lábnyoma 1,5 bolygó volt. Ekkora bolygóra lenne szükségünk, hogy tartósan biztosítsa erőforrásainkat, illetve elnyelje hulladékainkat. Ez azt is feltételezi, hogy bolygónk regenerálódásához egy év és hat hónapra lenne szükség, egy év helyett.

Ezzel a fogyasztással (pontosabban pocsékolással) feléljük a jövő nemzedékeinek az erőforrásait is.

Néhány adat:

- Évente Svájc méretével csökken a Földön az erdők mérete

- Évente 75 milliárd tonna termőtalaj pusztul el erózió vagy föld túl használata miatt

- Évente 800 millió ember nélkülözi a tiszta vizet, számuk rohamosan nő

- Ezzel szemben Magyarországon napi 4 liter vizet fogyasztunk el étel, ital formájában, de ételeink megtermeléséhez további napi 2000 (!) liter vízre van szükség. (pl. A marha füvet eszik, amihez víz kell, amiből marhapörkölt lesz. És akkor a ruházatunkhoz, lakásunkhoz, autónkhoz szükséges vízhasználatról nem is beszéltünk.)

Ez az irdatlan fogyasztás (pazarlás) azonban nem egyenletes sem országokat összehasonlítva, sem országon belül az egyéneket összehasonlítva.

A helyzet, az arány pedig folyamatosan romlik.

2008-as adat szerint a legszegényebb 40 %-nak a jövedelem 5 %-ával kellett megelégednie, ezzel szemben a leggazdagabb 20 %-nak jutott a jövedelmek 75 %-a.

Ha a fogyasztást nézzük, akkor a világ legszegényebb 20 %-a eszi a teljes javak 1,5 %-át. A leggazdagabb 10 % fogyasztotta a teljes javak 59 %-át!!!

Abnormális.

Ha az országok befektetéseit, költéseit nézzük, akkor a katonai kiadások kiugróak (780 mrd dollár). Egészségügyre (13 mrd dollár) és oktatásra (6 mrd dollár) sokkal kevesebbet költünk.

Mivel a fenntartható fejlődés a jövővel szemben viselt felelősség megvalósulása a jelenben, ezért nem lenne szabad ezeket a terheket a jövőre hárítani.

Az oktatásban ennek a szemléletnek ott kellene lennie. Szerintem szakítani kell az anyagi javak elsőbbségével, ami a mértéktelen fogyasztást (pocsékolást) hajtja. 

A fenntartható fejlődés a bizalom, szeretet, megértés, kölcsönös nagylelkűség erkölcsére épít, amikor az egyén a fogyasztását hozzáigazítja a környezet eltartóképességéhez.

Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a vegán táplálkozás felé nyitottam. 95 %-osan vegetáriánus voltam eddig is, így éltem már majd 30 éve. 

A vegán táplálkozással nagyban csökkentem az ökolábnyomomat, az egészségemnek is kedvező (talán), és az állatokat sem kell miattam leölni.