A változásképesség két módon is értelmezhető az élőlény számára aszerint, hogy elszenvedői vagy kezdeményezői vagyunk-e a változásnak:
Előbbi esetben a külső körülmények kikényszerítik a változást, s az élőlény reagálásán, változásképességén sok múlik.
Az utóbbi esetben az élőlény maga kezdeményezi a változást.
A passzív változatra jó példa a fajok evolúciója. Az alkalmazkodó faj túléli a környezeti, külső változásokat, míg a változásképességgel nem rendelkező kihal.
Az aktív mentalitás esetén az élőlény, leginkább az ember, maga irányítja sorsát, igyekszik elébe menni az esetleges problémáknak.
A két mentalitást jól mutatja a következő példa: Télen hideg van, ezért sapkát kell viselni.
Ha majd hideg lesz, és fázik a fejem, akkor veszek sapkát magamnak, de nézzük meg, hogy fázik-e majd a fejem télen (passzív mentalitás).
Vagy már megveszem a sapkát augusztusban, mert tudom, hogy hideg lesz (aktív mentalitás).
Én az utóbbi csoportba tartozom. A döntéseimben mindig a biztonságra, a stabilitásra törekszem. Ez fontos a komfortérzetem miatt.
Különösen szenvedek az olyan helyzetekben, amikor tőlem függő emberek miattam, de nem az én akaratomból kerülnek instabil helyzetbe. Az ilyen eseteket igyekszem kivédeni.
Amikor harminc egynéhány éves koromban agydaganat gyanújával a CT-re vártam 1 hónapot, s közben teljesen meg voltam győződve róla, hogy a szédüléseim oka csak is agydaganat lehet, szenvedtem abba belegondolni, hogy mi lesz az óvodáskorú gyerekeimmel. Kötöttem 4 életbiztosítást.
Nehéz döntések voltak ügyvezető igazgató koromban is, ott minden hónapban biztosítani kellett a fizetéseket 100 embernek. Nem féltem változásokat kezdeményezni, a stabilitás érdekében.
Most is ilyen helyzetben vagyok.
Pilisszántón, ahol élek feleségemmel, anyukámmal, csodálatos, paradicsomi hely. - Nyáron.
Mondjuk akkor is sokat kell dolgozni, és azt csak én egyedül tudom. Bár nekem is majd 1 cm-t elcsúszott a 4-es és az 5-ös csigolyám egymás felett., fizikai munka nem javasolt. Anyukám gerincét többször műtötték, feleségem csípőjét most műtötték. A tél pedig egyszerűen katasztrofális a hó és a jég miatt. Akkor a környezet, a kert nem a paradicsomi állapotot mutatja.
Ha bármi történne velem, a tőlem függők borzasztó helyzetbe kerülnének. Félre kell tenni a szentimentalizmust, racionális döntést kell hozni. A változást én akarom kezdeményezni, s nem követni akarom azt, most még meg tudjuk csinálni a költözést, a biztonságra kell törekednem.
Egyszer már költöztünk, akkor Budapestről ki, most vissza. Az előző költözésben nagyobb volt a kockázat. Utólag elmondhatom, hogy jól sikerült. Ebben a mostani költözésben kisebb a kockázat, de racionális a döntés.
Sokáig tanakodtam magamban, hogy melyik budapesti lakás lenne megfelelő számunkra. Minél közelebb a központhoz szerettem volna költözni, de a kertérzés is megmaradjon. A kertvárosi rész már messzinek tűnt a belvárostól. Ezért maradt a Penthouse érzés. Terézváros központjában találtam egy belső kétszintes lakást, nagy terasszal. Most épül, remélem olyan örömünk telik majd benne, mint Pilisszántóban.
A döntéshez úgy állok hozzá, hogy racionális, s a várható megnövekedett biztonságérzetem miatt megéri.
Ha már Budapesten leszünk, megnyugodhatok. Bármi történhet velem, az itt maradottak simán tudják továbbélni az életüket. Ez nagyon-nagyon megnyugtat.
És Pilisszántóra is szépen fogok emlékezni.