2013.04 - Fodrász

Amikor fiatal voltam, akkor éledezett a beat nemzedék. Az embereknek rövid, katonás haja volt, kivéve a lázadó fiataloknak, akiknek "lobogó" 5 cm-es haj koronázta a fejüket. Apám katonaként különösen ragaszkodott ahhoz, hogy rövid, fejhez simuló haja legyen, így nekem is ehhez kellett alkalmazkodnom. Állandó vitáink voltak, folyton fodrászhoz parancsolt. Anyu kettőnk között lavírozott. Sokszor ő mondta ki a végső verdiktet.  Egyszer anyu kérte, hogy menjek el, s vágassam le loboncos hajamat. Bosszút esküdtem, s kopaszra nyírattam a hajamat. Anyukám elsírta magát világító fejem láttán. Te akartad, mondtam tizenéves lázadó fejjel.

Aztán picit lazult a helyzet, de az új trendihez nehezen találtam fodrászt. Aztán volt egy kedves fodrászlány, aki eltalálta, hogy mit is akarok.  Folyton hozzájártam, míg el nem helyezték máshova, a többi fodrász pedig képtelen volt úgy lenyírni a hajamat, mint ő. Onnantól rájöttem, hogy magam is le tudom vágni a hajamat.

Kb.18 éves korom óta már nem járok fodrászhoz, gyakorlatilag ugyanolyan stílusban tükör nélkül magam vágom a hajamat, s már nagy rutinnal, kb. 5 perc alatt végzek. 36 év alatt több mint 500-szor mentem volna fodrászhoz, de ehelyett magam intéztem a hajvágásomat. Ha rendszeresen félretettem volna azt a kb. 2000 Ft-ot, amit fodrászra költöttem volna, akkor most a malacperselyemeben 1,3 mFt-ot gyűjtöttem volna össze. Persze így is "spóroltam", még ha nem is nevesítve.

Mostanában a fiamnak is én vágom a haját, lányomnak kiskorában szintén én voltam a fodrásza. 

Lassan nyitok egy  fodrászszalont :-). Jó befektetés.