Eisfeld és környéke

Post date: 2013.10.21. 9:18:31

Szokásos éves pipaakadémia gyűlésén járunk, jelenleg Eisfeld (Németország) ad otthont a rendezvénynek. Kis feleségem nagy aktivista, az akadémia vezetőségi tagja, de idén sok elfoglaltsága miatt lemondott eme tisztségéről. Ugyan mostantól nem lesz vezetőségi tag, de megkérték, hogy picit mégis maradjon, vigye a kelet-európai vonalat tovább. Kevés a munkaerő, a jó munkaerő, aki angolul is jól beszél. Meglátjuk mennyi munkája lesz ettől. Én már annak is örülnék, ha nem minden éjszaka dolgozna valamin. Már nem 20 éves.

(Utóbb kiderült, hogy mégsem mond le a vezetőségi tagságról, mert meggyőzték, hogy maradjon :-(  )

Maga a pipaakadémia belterjes tömörülés, minden évben ugyanazokat az arcokat látom. Szinte alig van változás. A körítés egyre szerényebb. Nincs pénz. Talán nem véletlen, hogy idén a 70 év körüli japán urat beválasztották a vezetőségbe, a Japan Tobacco-tól sok támogatást várnak.

Eisfeldbe 9 óra alatt értünk, nem hajtottam. Valahogy már kellemesebb nekem az autópályán 110-zel menni, mint őrültként 170-nel száguldani, mint tettem régen. Sokkal veszélyesebb, mondom ezt a mai fejemmel.

Eisfeld a régi kelet-nyugat Németország határán fekszik, s annak a keleti oldalán. Eleinte nem értettem, hogy mi az az őrtorony a szállásunktól 300 méterre. Furcsa, oda nem illő monstrum szerkezet egy nagy betonplacc közepén. Kettős szögesdrót kerítés választotta el a két Németországot, közte aknák, benne áram.

Az emberi találékonyság azonban határtalan. Berlint is hasonló módon osztották ketté egyetlen pillanat alatt. Valaki elment vásárolni, aztán az utcába felhúzták a falat (vagy csak kijelölték), s már nem tudott hazamenni. Vicces volt, hogy az 5 méter széles utca egyik oldala kelet, másik oldala nyugat. A Charlie point-on (a korábbi berlini átkelő helyen) van egy múzeum, ahol a legtrükkösebb átkeléseket mutatják be (drótkötél, saját repülő kreálmány stb). Itt Eisfeld közelében is van egy határmúzeum.

Első napon tartotta meg Anna az előadását, ez szerencse, így a további napok éjszakáin alhat, s nem az előadására készül. Ugyanis Anna soha nem befejezi a munkáját, csak abbahagyja. Mindig elégedetlen a munkájával a megmérettetés előtt, és mindig nagyon elégedett utána.

Tényleg ügyes volt, frappáns, sok kritikát nem tudok hozzáfűzni az előadásához.

Általában délelőtt gyűléseznek, aztán közös program a hölgyekkel, feleségekkel (mert az akadémia tagjai általában férfiak, vagy ha nők, akkor nincs itt a férjük, kivéve engem). Én azonban nem mindig társulok a csoporthoz. Így volt tegnap is, amikor egy pipagyűjtőhöz mentek délután, én meg úgy döntöttem, hogy irány Erfurt.

Erfurt Türingia fővárosa. Kb. 35 éve jártam erre, és elmondhatom, hogy szinte semmire nem emlékeztem. (kár belém a kultúra?)

Persze valamilyen morzsa formájában biztos belém ivódott a látnivaló, csak nem tudok róla.

Kb. 4 órát néztem Erfurtot megállás nélkül, még az ebédet is kihagytam, csak 2 banánt engedélyeztem magamnak. Láttam a dómot, sok templomot, a várat, a kereskedők utcáját, a zsinagógát, a városházát, szép épületeket. A zsinagóga meglepetés volt számomra. Már a kora középkortól üldözték a zsidókat, így itt is, elvették tőlük a zsinagógát, s magtár lett belőle. Majd az 1800-as évek elején függőlegesen ketté osztották, az emeleten kialakítottak egy tánctermet. Aztán elsorvadt, a ház összeroskadt, s most szinte a semmiből felállították újra, de csak a tánctermet tudták rekonstruálni. A vitrinekbe persze zsidó emlékeket lehetett nézni.

A 4 óra sétálás után lépni is nehéz volt már. Kb. ennyit bírok. Eleve úgy terveztem, hogy ezután valami rekreálásra megyek, s egy szauna centrumra esett a  választásom. Ez kb. 10 km-re helyezkedett el Erfurttól. Címét beírtam a GPS-be, s szépen haladtam. Útközben semmilyen reklámtábla nem segítette a tájékozódást. Már azt hittem, hogy már nem is létezik. Aztán megérkeztem. Meglepetésemre az ajtó zárva volt. A szentségit neki, mondtam magamban. Aztán próbáltam megfejteni a német írást az ablakon. "Nyomd meg a csengőt." Megtettem.

Beengedtek.

Mintha egy zártkörű klubba érkeztem volna. Árat nem mondtak, majd a végén. Jó.

Ez a komplexum részben épületen belüli, de inkább szabadtéri. Nincs medence (csak merülő), kizárólag szaunákat működtetnek. Kb. 15-öt. Ebből 3 bent, a többi kint, kis faházakban. Volt fatüzelésű, volt infra, és villanytüzelésű. Mindenki pucéran járkált a szabadban, a házak között, vagy köntösben. A fatüzelésűt vagy kívülről fűtötte a személyzet vagy belülről, s a kandallónak üvegajtaja mögött pattogott a fahasáb. Itt világításra nem volt szükség, a láng adta a fényt is, s a meleget is. Rengeteg fűszeres szaunát találtam, mind másra és másra volt jó. Két egyforma szauna nincs. Külön faházban volt a jacuzzi.

S egy másik faházban a pihenő helység. Ez tetszett a legjobban. Fával fűtötték a kandallót, volt kényelmes fotel és vízágy is. Finom melegben duruzsolt a kandalló, én meg közben az ablakon keresztül néztem, ahogy a szél fújja az ősz festette fák leveleit. Egy pici problémám volt, hogy utazásaimra nem viszek törülközőt. A hotelből ugyan hoztam egy narancssárgát, bár az énképemhez ez kevésbé illő szín. A helyiek általában egy köntössel és 3 törülközővel rendelkeztek. A pihenő szobában egy törülközőt tettek a hátuk mögé, a lábuk alá, s a lábukra. Plusz köntös is volt rajtuk. S ha akartak, még betakarhatták magukat a puha pléddel. Nekem egy törülközőm volt, ezt kellett részben magam alá, részben magamra teríteni. Nem egyszerű a megoldás, de kitaláltam.

Meglepetés volt egy nyári konyha, ami hasonló, mint a mi otthonink, benne kemence, székek, asztalok. Délután 5-kor kiderült, mi a célja. Megvendégelték az ott lévő szaunázókat meleg kenyérrel, és valami rákenhetővel.

Más alkalomkor a szállásunkhoz közeli uszoda+szauna centrumba mentem, az is roppant kellemes volt.

A pipásokkal együtt utaztam Weimarba (azon belül a Liszt-házba), de az nagyon rohanósra sikerült. Aztán megtekintettük Coburgot, itt található az egyik legszebb német vár. Valamint Nürnbergbe is együtt utaztunk, de innen mi már nem mentünk vissza Eisfeldbe, mert másnap (azaz ma) Annának megbeszélése lesz a Germanisches múzeumban.

Tegnap még megnéztük ketten ezt a múzeumot, amely a legnagyobb, legteljesebb német anyagot tartalmazza Németországban. Elképesztő milyen gazdag anyag található itt. 3 óra alatt kb. a 60 %-át sikerült megtekintenünk.

Ma szabadnapos vagyok, egyedül bóklászok Nürnbergben, szerencsére ma szép időnek látszik, nem úgy, mint tegnap, amikor a cipőm is beázott.

Na indulok is.

Holnap érkezünk haza Pilisszántóra. Jó lesz.