2014.10 - Mama, papa háza

Eladtuk a házat. Nekem fontos volt, hogy olyanoknak adjuk el, akik szimpatikusak, megbecsülik, örülni fognak neki.

És szerencsénk volt. Maga a vásárlás rendkívülinek nevezhető, mert az erdélyi pár Londonban dolgozik, és Internetes képek alapján látatlanban vették meg az ingatlant. Most, a kifizetés után tekintették meg először élőben a házat. Nagyon elégedettek voltak. 

Anyukám is odajött, nagy örömködés, mindenki boldognak tűnt.

Anyu is, vevők is és én is.

A ház részben kiürítve, személyes holmikat elhoztuk, bútorok ottmaradtak. 

Apám egyszer azt mondta anyunak, hogyha ő hal meg először anyu elkótyavetyéli a vagyonukat. Anyut ez végig nyomasztotta. Az ő szempontjukból tényleg így történt, mert mindent odaadtunk ingyen vagy kis pénzért barátoknak, rokonoknak, és sok mindent ott is hagytunk a vevőknek.

De ezek valójában mind értéktelen dolgok voltak.

A nagy örömködésben azért nehéz volt szabadulnom a gondolattól, hogy ez mind csak amiatt következhetett be, mert apám meghalt. Az ő dolgait szórtuk szét a világban, az ő halála következtében lett esély arra, hogy ez a szimpatikus pár megszerezhesse a házat.

Furcsa volt otthagynom végleg a házat, s átadni a kulcsokat. Eszembe jutott minden, ami az utolsó hetekben történt. 

Az élet megy tovább. Valaki meghal, valaki továbbél, s sugárzóan boldog az új házban.