2013.03 - Felejtés

Apám sok dolgot elfelejt, de ebben a felejtésben nagy változás történt.

Korábban minden élményét (bizonyára kevés van neki) többször elmesélte. Elmondta a történetét hétfőn, aztán csütörtökön, majd szombaton is. Próbáltam udvarias lenni, nem azt mondtam, hogy már hallottam, hanem folytattam a megkezdett történetet, így jelezve, hogy már ismerem.

Újabb mérföldkőhöz értünk akkor, amikor 1 órán belül ismételte el ugyanazt. Odamentem hozzájuk 10-kor, a történettel kezdte a beszélgetést, és elmondta 11-kor is. Elfelejtette, hogy már mondta.

Most azonban már más a helyzet. A minap elmesélte, hogy utazást nyert, mert kisorsolták, mutatta az utalványt. Örültem neki, bár tudtam, nem fogják használni. Másnap kezembe került az utalvány, s emiatt újra képbe került a történet, most én hoztam elő, de nem emlékezett arra, hogy előző nap mi volt a boldogsága.

Most nem azt felejti el, hogy már mondta, hanem magát a történetet felejti el.

Valószínű többet semmit nem mesél el kétszer, még sem tudok ennek örülni. Sajnálom. Szeméről megállapították, hogy meszesedett, 80 cm-ről nézi a TV-t, és valószínű az agytekervényekben is meszesedett valami.

Anyukám egyre nehezebben éli meg az együttlétet vele. Őt jobban sajnálom. Kicsit megeszik egymást. 

Én csak időszeletekben kapom a dózist tőlük, de ők folyamatosan együtt élnek, ha ezt annak lehet hívni.