2011.05 - Végtelen

Mondd meg, te melyik állítást tudod elfogadni?

- A világ végtelen. De akkor ez azt  jelenti, hogy nincs vége, csak megyek, csak megyek, és minden irányban nincs olyan, hogy eljutottam a végére?

- A világ véges. Jó, de ha elértem a végére, akkor mi van utána?

Szerintem mindkettő felfoghatatlan.

Én talán az elsőt tudom jobban elfogadni, de nem érzem magaménak egyiket sem.

Az ember életében minden véges. Az élet, az utca, a matekóra, a súlyom.

Tanulmányaim során egyszer fordult elő, hogy hallottam egy történetet egy fizikusról és egy matematikusról, amely egyben a végtelenre is rávilágított a minden szempontból véges elmémben.

Az egyetemen volt egy jópofa öreg fizika tanár mindig hangsúlyozta a fizika elsőbbségét minden mással szemben. Jó, persze a fizika használja például a matematikát is, de a fizika mégis csak "magasabb rendű". Mondta ő. A fizikus hajlamos az élet realitásához közelíteni a gondolkodását, hajlandó kerekíteni, a matematikus azonban mindig ragaszkodik a pontossághoz.

És akkor lássuk a tanárom példáját.

Van egy 100 méter hosszú folyosó, a végén van egy meztelen nő. A folyosó másik végén pedig egy matematikus és egy fizikus fiú, valamint egy bíró. A bíró elmondja a szabályokat. Mindig lehet menni a lány felé, de mindig csak annyit, amennyi a versenyző és a lány közötti távolság fele (50 métert, majd 25, 12.5, 6.25, 3.125 métert stb). A matematikus gondolkodik, aztán rájön, hogy tök fölösleges elindulni, mert a lányt ha VÉGTELENSZER közelíti is, mindig csak a kettőjük közötti távolságot teheti meg, azaz a távolság soha nem lesz nulla.

A fizikus gondolkodik, aztán elindul. Mert bár érti a matematikus érvrendszerét, de tudja, hogy bár soha nem éri el a lányt, annyira közel lesz hozzá (végén már nano távolságra), hogy azt élvezni fogja.

Ez volt az öreg fizikus tanár példája a végtelenre, és a fizikusok felsőbbrendűségére. Érthetővé tette a végtelen fogalmát egy véges (100 méteres) közegben, hiszen véges távolságon belül kellene végtelenszer közelíteni valaki felé, de mégsem érném el.

Visszatérve a végtelenre.

Valamivel több, mint 4 milliárd évvel ezelőtt keletkezett a föld a világgal együtt.

Ez sok idő ugyan, de véges idő.

És mi volt előtte?

És végtelen idő múlva mi lesz?

10 évet odaadnék az életemből, ha valaki megmondaná, hogy mi volt, mi lesz.

És az anyag is örök, mindig volt, mindig lesz. Csak a sűrűség változott. A Föld állítólag egy gyűszűbe beleférne, ha az atomokat összepréselnénk. Benne lennének az engemet alkotó atomok, és a többi 6 milliárd ember atomjai is, hogy a Himalayaról ne is beszéljek. Az ősrobbanás előtt is már ott voltak az atomjaim. Csak előttem végtelen formában létezett már. Volt szikla, plankton, kardfogú tigris, mamut, gomba, liliom, másik ember, és ki tudja mi még. Ha az idő végtelen ideje ketyeg, akkor végtelen sok formában használták mások az engemet alkotó atomokat. És utánam is végtelen formában használják majd ezeket az atomokat mások.

Ennek végtelenül örülök. (no lám, kezdem érteni a végtelent)