Péterék rendezkedtek, lomtalanítottak, és volt náluk egy családi örökség, egy rendkívül leromlott állapotban lévő kis szekrény. Tárolni sem lehetett benne semmit, mert szétesett.
Családi örökséget, ha lehet, ne dobjunk ki, elhoztam. Az volt a tervem, hogy elküldöm egy restaurátornak, így nézett ki. Hiányoztak a fióktartók is.
A teteje, ami lejárt:
Oldala széthasadt (bocs nem forgattam be a képet):
Fiókjai:
Az asztalos azt mondta, hogy 200 eFt. Családi örökség ide vagy oda, annyit nem ér meg. Nekiláttam én. Ugyan életemben nem csináltam még furnérozást, de itt az ideje elkezdeni. Ahol vettem a furnért, le akartak beszélni róla, hogy belekezdjek. Nem sikerült, ez lett belőle.
Tetejére tettem egy minimál intarziát is. A sötétebb részek diófával borítottak, a világos csík egy trópusi fafajta. Eredetileg is volt intarzia, bár a minta cifrább volt. A fiókokon is rengeteg helyen pótoltam a furnér borítást.
A szekrény eredetileg Kis Klára anyukájáé volt. Azt megörökölte Zsuzsa mama, majd tovább Anna illetve Péter, és most Lucánál landolt. Így a női vonal teljes. Klári anyukája (nevét nem tudjuk), Klári, Zsuzsa, Anna, Luca.
Vagyis Luca most az üknagymama kis szekrényét kapta meg.
Gombjait Luca álmodta rá.
Üknagymamáról, a szekrény eredeti tulajdonosáról egy fénykép: