6. nap - Tunézia

Post date: 2013.08.31. 7:57:42

Ébresztő 3:30-kor, hogy megnézzük a napfelkeltét a sivatagban. Az ébresztő megvolt, de mindenhol villámlott, dörgött, és nyomokban látszott, hogy éjjel nagy eső esett, s az ég felhős volt. Idegenvezetőnk elmondta, hogy ő még ilyen esőt nem látott a Szaharában. Napfelkelte volt, de nélkülünk. 

Utunk a sós tón keresztül vezetett. Ez kb. 10x nagyobb, mint a mi Balatonunk. És tónak is nehéz nevezni, mert száraz. Már nagyon régóta. Ha elkezdünk ásni, akkor rátalálunk a vízre, de a víz felett vastag sóréteg található.

Hajnali utunk során sivatag, és kisebb oázisok követték egymást. Sajnos az oázisok többsége nem olyan, mint a mesefilmekben. Ha valahol víz van, akkor település is van. Vagyis házak, infrastruktúra és szemét. A házakat nem fejezik be egész Tunéziában, hogy ne kelljen adót fizetni a kész ház után, ettől félkész az egész ország. A szemét az pedig óriási probléma. Lehangoló. Nincsenek sem felkészülve rá, sem mentálisan nem olyanok az emberek. Szeretik a maguk tisztaságát, de nem zavarja őket másé. Ezért a kocsiból lazán kidobnak mindent, műanyagot, papírt. Az utak mellett borzasztó mocsok van. Jellemző, hogy arab kísérőnk a sörös dobozát, miután megitta, a busz mellé dobta az útra, pedig volt szemetes kuka a buszon, s ezt ő jól tudta.

Közlekedési eszközt cseréltünk, jeep-re szálltunk.

7 személyes járművek elöl kényelmesek, középső sor elfogadható, hátul dobál.

100 km/órával közlekedtünk a látszólag sima terepen. De nem volt az. Hegyek, megbújó kövek dobálták az utasokat. Erősen kellett kapaszkodni. Ráadásul néha szándékosan olyan helyekre is vittek, ahol a lányok (5 nővel mentem) sikongattak, s nekem is halálfélelmem volt. Néha annyira megdőlt a kocsi, hogy azt hittem felborulunk. Volt amikor 20 méteres szinte függőleges hegyen mentünk le. Azt hittem itt a vég.

A sofőr élvezte. És persze mi is. Az adrenalin a tetőn volt, amikor kiszálltunk a Csillagok háborúja helyszínén (talán az éttermi jelenetnél).

Aztán indulás tovább a sivatagba.

Rekkenő hőség volt. 1 órát kirándultunk az Atlasz hegységben, ahol egy kis forrást kerestünk meg. Maga a hegység teljesen kopár.

Hazafelé betértünk Kairouanba, a szentvárosba, ahova 1881-ig csak muszlimok léphettek. Ebbe a mecsetbe sem lehetett belépni, ezért csak a szomszéd ház teraszáról lehetett megtekinteni az épületet.

Jó volt Tunéziában, de már várom, hogy hazaérjünk. Holnap indulunk (azaz ma).