4. nap - Svájc

Post date: 2013.09.18. 20:39:15

Ma számomra teljesen érdektelen program volt a konferencián, ezért külön kirándultam.

Első állomásom Bern volt. Bern Svájc fővárosa, bár szerintem ebben az országban ennek nincs nagy jelentősége. Svájc 26 kantonból áll, valamelyik negyedország méretű, néhány kis falucska méretű. Viszont minden kantonnak külön törvényhozása van, és külön költségvetése.

Az országos döntések nem működnek. Mindenre népszavazást írnak ki, pl. arra, hogy mennyi legyen a sebességkorlát az utakon.

A nők csak 1973-tól szavazhatnak, addig nem volt joguk hozzá, s az ENSZ-hez is csak 2002-ben csatlakoztak.

Hadserege nincs (csak a Vatikánban szolgáló gárda). Illetve mindenki katona, s ha gond van, akkor jön a mozgósítás. Erre csak a 2. Világháborúban került sor. Akkor jóban voltak a nácikkal és a zsidókkal is. Anyagilag kihozták a háborúból a legtöbbet.

Bern Baren-ről kapta a nevét, azaz a medvéről. Minden medve Bernben, még az utcai zenész is.

Nekem kicsit szigorú, minden szürke vagy szürkés zöld. Semmi vidámság, de szép adottságokkal rendelkezik.

A történeti múzeumban megnéztem a "rabolt kincseket", nem titkolják, ők is kb. így hívják.

Közte a múzeum legértékesebb darabját, III. András, utolsó Árpádházi királyunk utazó oltárát. Kinyitva kb. méter széles, és elképesztően szép, aranyozott darab. Kölcsönbe sem adták oda Magyarországnak egy kiállítás erejéig. Ja és itt van Magyarország legrégibb zászlaja is a 14. századból.

Luzern felé útba ejtettem Emmentalt. Igen, ez a sajt neve, amit itt készítettek először. Lyukacsos, dió ízű sajt. Most már azt is tudom, hogy miért így hívják. Itt folyik az Emme folyó, s a tal völgyet jelent, tehát Emme folyó völgye. Ezen térségen minden zöld, minden fű, és minden boci. A levegő istálló szagú.

Sajnos nem tudok annyira fényképezni,  hogy a hangulatot vissza tudjam adni. Nincs egyenes terület, minden dombos. A bocik csak az istállóban állnak vízszintesen.

Voltam egy sajt feldolgozóban is, de nagyon ipari volt, ezért az annyira nem volt felemelő. Egy kis falusi ház múzeumként bemutatta, hogy miképpen készítették a sajtot az 1700-as években, az jó volt.

Luzern, szép kis város. Elfáradtam az írással, ezért csak képeket mutatok.

A város jelképe a folyót ferdén átszelő fahídja. Utolsó kép arról készült.

Este szolid vacsora. Az árak brutálisak. Már értem, hogy a német barátaink miért mondták, hogy ők nem vásárolnak Svájcban, inkább viszik magukkal az ételt.

A határátlépésnél nálam is azt kerestek, átkutatták a kocsit, útlevelemet elvitték ellenőrzésre. Pedig az EU-Svájc határ is Schengeni, mert bár Svájc nem EU-tag, csatlakozott Schengenhez.