8.nap

Post date: 2010.12.22. 19:17:36

Anna ezen a napon tartotta meg az előadását.

Éppen ezért hajnal fél négykor feküdt le, és frissen ébredt fél

nyolckor.

Nagyon izgult, vagy inkább felfokozott állapotban volt.

Ekkor szétváltak útjaink, ő ment a konferenciára, én pedig a

"partnerprogramon" vettem részt a mamikkal. Legutóbb téves infót adtam,

nem 60 évesek, inkább 70 évesek, némelyik közelíti a 80-at.

Decens, visszafogott nagypolgári úrhölgyek.

Akkor tértek ki eme állapotukból, amikor a városnézés után betértünk a

számunkra lefoglalt étterembe, s ott megitták az aperitifet, meg néhány

pohár rozét, és vörösbort. Ekkor már visongtak, kacarásztak. Tenyerükön

nem hordoztak, mint ahogy előzetesen beharangoztam, de egymást jól

szórakoztatták.

Szemben velem egy 70-es amerikai mami ült, aki 12 évesen hagyta el

Litvániát. Szemei alig látszottak, kis pufók párnácskák szűkre fogták a

szemnyílását, és ha saját történetein kissé kacarászott, akkor szemei

végképp eltűntek. Mesélni pedig mesélt egész ebéd alatt, ha pici

szünetet tartott, akkor egy apró kérdéssel már el is indítottam az újabb

történetfolyamát.

Egyszerre láttam benne az amerikait, aki hangoztatja a nagy szabadságot,

a ruszki utálatot, az amerikai létformát, a luxus élethelyzetét,

utazásait, és ugyanakkor a kelet-európait a kötött kis pulóverében.

Hogy nézne ki a hölgy, ha maradt volna Litvániában? Milyen lenne a

története, a kinézete? Hát igen: a lét határozza meg a tudatot.

Aztán mentünk a Fragonard "múzeumba". Van múzeum, de azt nagyvonalúan

átléptük (én egyedül utólag megnéztem), rögtön csoportos vezetésre a

factory-ba vittek, ami egy kis kirakat üzem. De nem is ez a lényeg,

hanem az, hogy utána az üzemből átléptünk a boltba. Az egész azért volt,

hogy vásároljunk.

Úgy éreztem magamat, mint amikor Ceylonon voltunk. Hosszú buszúton

elvittek minket a drágakő bányászathoz. Elmaradott, Indiához hasonló

országot képzeljetek el magatoknak. A nyomorból beléptünk egy épületbe.

Ez már gyanús volt. Ott 21. század kinézetű multiplex moziba ültettek

be, 10 perces filmen bemutatták hogyan bányásszák a drágaköveket (embert

a kútba leeresztik, ott kapirgál valamit, és utána felhoz drágakövet),

valójában bányát nem láttunk. Majd a szomszéd terembe (inkább pavilonba)

átléptünk, ami egy 21. századi párizsi szalonnak felelt meg, csillogás

és minden. Ott lehetett vásárolni. Az egész út arról szólt, hogy

vásárolj.

Nem mertem egyedül vásárolni, majd Anna segítségével. De gondosan

feljegyeztem a mintákat, eltettem azokat, rangsort állítottam, Annával

este megkonzultáltam. Este, mert 7-kor találkoztunk csak, aztán mentünk

az esti közös vacsorára.

Nekem már kicsit sok lett az ember, hazavágyom, Anna láthatóan fürdik

ebben a formában. Előadása jól sikerült, mindenki jó ismerősként

puszilgatja, aki nem ismeri, neve hallatán, már mondja is, hogy áááá

sokat hallott róla. Anna volt az első nő, aki tagja lett a nemzetközi

pipaakadémián. Na őt a 70-80 éves pipagyűjtők a tenyerükön hordozzák.

Engem pedig zavar a nagy tömeg, egész nap már fárasztó, nekem magányra

is szükségem van, hogy feltöltődjek. Szeretem a magányt, egyre jobban.

Itt láttok néhány példát a parfüm lefőzésére (mint a pálinkafőzők).

Kérdések:

1 liter levendulához hány kiló levendulát kell átfőzni? 300 kg!!!

Hogyan tisztíthatod ki az orrodat, ha már tele van mindenféle illattal?

Úgy, hogy a saját bőrödet szagolod meg.

A parfüm iskolában hányféle szagmintát kell megkülönböztetni a

nebulóknak? 2000

Egy parfüm hány illatösszetevőből áll? 10-100

Mit nem csinálhat egy parfümmel foglalkozó szakember egész életében? Nem

ihat alkoholt, és nem ehet fűszeres ételeket.

Ti ne jelentkezzetek az parfüm iskolába.

9.nap sem leszünk együtt. Anna konferencián, én a hölgyekkel a

nemzetközi parfüm múzeumba megyek. Aztán felmegyek a hegyekbe, ismét

meglátogatok pár hegyi falut. Azt már egyedül.