2012.02 - Meggazdagodás titka

A meggazdagodásról könyvtárakat összeírtak, pedig igazából a titka roppant egyszerű: egyetlen, öt szóból álló mondatban meg lehet fogalmazni az abszolút tuti megoldást…

Nem csigázom tovább, leírom ezt az öt szavas mondatot:

Költs kevesebbet, mint amennyit keresel!

Mintha egy szemernyi csalódottságot látnék a szemeiben? Valami trükkösebbre számított? Pedig ez az alfa és az omega. Még soha senki sem gazdagodott meg úgy, hogy többet költött, mint amennyit keresett. Miért van az, hogy az emberek nagy tömegei mégis megpróbálják, minden nap módszeresen mindenüket elverni? Fogalmam sincs. No jó, azért sejtéseim vannak. Lényegében az egész reklámipar azon gondolkodik, hogy ezt az öt szót kiverje mindenkinek a fejéből. MOST olcsóbb! MOST kétszer annyit kapsz! MOST ingyen légkondival! Vedd meg MOST!

Most tegye a szívére a kezét a kedves olvasó: megszenvedett a pénzéért? Naná! Keményen küzdött érte? Hajaj! Elviselte a kiállhatatlan főnöke minden rigolyáját, túlórázott, hajtott, a bele is kilógott. Akkor most miért veri el azt a szegény pénzt amiért ilyen kemény megdolgozott mindenfajta kacatra? A maradékot meg berakja infláció alatti kamatra a bankba? Legalább egy szerény részét fektesse már be a jövedelmének, az is elég lenne ahhoz, hogy később élete legnagyobb céljait valóra válthassa.

Igazából van egy nagy titka a gazdagoknak (azon kívül, amit leírtam, hogy kevesebbet költenek, mint amennyit keresnek), és ez így hangzik: Nem csak az ember dolgozhat a pénzért, hanem a pénz is az emberért!

Eszerint a gondolatmenet szerint éltem eddig, ez volt a vezérfonal.

Ennek az 5 szónak van egy népiesebb változata is: Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér.

És még egy adalék a témához. Amerikában két szociológus írt egy könyvet az amerikai milliomosokról. Azt vizsgálták, hogy kik ők igazából, hogyan élnek, miként döntenek, mi az értékrendjük. A könyv címe a “Szomszéd milliomos” (The Millionaire Next Door).

A szerzőpáros első megállapítása talán a legmeglepőbb: “Az igazi milliomosok jóval a számukra megengedhető életszínvonal alatt élnek.” És itt van a kutya elásva. 100 %-ban egyetértek ezzel.

-------

És tudom, hogy mindezt nehezen tudnám elmagyarázni olyannak, aki már most a minimál szint alatt él, és másokat is el kell tartania. Nekik nem tudok tanácsot adni, csak szorítani tudok értük.