2011.09 - Tudásvár

Tudásvár

Hogy alakul ki az emberi tudás?

Hogyan építkezünk, amikor a tudásunkat növeljük?

A kisbaba, amikor megszületik nem tud semmit.

Aztán tapasztal, érzi hogy van hideg-meleg, nedves-száraz, az anyatej finom. Ezeket a tapasztalásokat mind beépíti a tudásába. Nem lehet hirtelen oktatni a kisbabát, pl. az integrálszámítást nem érdemes elmagyarázni neki, csak fokozatosan, mint a kőműves, ahogy teszi a téglákat egymásután. Minden egyes tégla egy-egy tudásdarabka. És fontos, hogy ezek a tudástéglák egymásra épüljenek. A szorzótáblát nem lehet, nincs értelme megtanulni az összeadás előtt. A szorzás tudása az összeadásra épül.

Ezt a nagy tudásépületet úgy képzelem el, mint egy fordított piramist. Hiszen kezdetben van a semmi (kisbaba szint), azaz a piramis fordított csúcsa, majd fokozatosan szélesedik a tudásunk, és stabilan építkezhetünk az előző tudástéglánkra.

Csak biztos tudást építünk be? Nem. Ha tudományosan akarom kifejezni magamat, akkor lehet hipotézis tégla, vagy másképpen lehet hit is.

A matematikában megszokott bizonyítási módszer a hipotézisen alapuló indirekt bizonyítás. Ha a matematikus meg van győződve arról, hogy egy kijelentés hamis, de nem tudja bizonyítani, akkor feltételezi (hipotézis), hogy a kijelentés igaz (pedig az ellenkezőjéről van meggyőződve). És nézi, hogy mi következik ebből. Ha a gondolatmenet

végén ellentmondásba keveredik, akkor a kiinduló kijelentés valójában hamis volt. Ez olyan, mint amikor valaki Sudokut játszik, biztos benne a játékos, hogy egy négyzetbe 3 vagy 5 kerülhet, de képtelen rájönni, hogy melyik. Akkor használhatja a hipotézisen alapuló bizonyítást, azaz kiválasztja mondjuk a 3-ast, feltételezi, hogy az a helyes, és halad a Sudokuban addig, amíg be nem bizonyosodik, hogy jó volt-e a hipotézis. Ha nem volt jó, akkor ezek szerint az 5-ös lett volna jó döntés.

Ilyen a hit is. Csak az emberek az istenbe vetett hitet nem 2 órára, vagy 1 napra építik be a tudásvárukba, hanem örökre. És nem zavarja őket, hogy ez tulajdonképpen egy hipotézis. Én nem merek ilyenekre vállalkozni. Én nem építek magam várába ilyen hit alapú téglákat. Ez vérmérséklet, és viszonyulás kérdése. Nekem az ilyen téglák labilisak, félek, hogy a rárakott téglatömeg egyszer csak összedől. A vallásos embereknek nincs ilyen félelmük.

De kétségtelen, hogy a "hiszek Istenben" tudástégla sokban segít a vallásos embereknek. Új teret nyit, új lehetőséget, akár egy új szobát is lehet építeni erre az alapra.

Irigylem is őket ezért, de ettől még én nem tudom beépíteni, mert a gondolkodásomtól idegen, hogy hipotézis/hit téglákkal foglalkozzak hosszú távon.

És mi lesz ezzel a fordított piramis tudásépítménnyel? Amikor az ember el kezd felejteni, akkor néhány tégla kiesik, a fölötte levő téglák, amiket tartott, pedig leomlanak. Az építmény megsérül.

Érdekes ez az agy, kár hogy még nem fejtették meg.

Minden pillanatban elmondhatjuk, hogy az emberiség többet tud, mint mondjuk 100 évvel korábban, vagy 10 évvel korábban, vagy akár 1 perccel korábban. De már nem tudunk minden megjegyezni, az információt ömlesztjük mindenhova (könyvtár, Internet, média stb).

Okosabb vagyok mint egy ókori ember?

Fiziológiai értelemben nem vagyunk, és nem lehetünk okosabbak, mert az ember 2000 év alatt nem sokat változott, pl. az agyának szerkezete.

Akkor? Csak tájékozottabbak vagyunk, és a lehetőségeink az ókori emberhez képest óriási.

Ha már az okosságot említettem, mint egy lehetséges képzeletbeli agykapacitás mérőszámát, itt említem meg, hogy olvastam egyszer, hogy  az még normális, ha két ember között kilencszeres okossági különbség van.

Tehát pl. Einstein okos volt, ha valaki ehhez képest kilencszer butább, akkor az még rendben van. Ha ennél jobban butább, akkor az gyengeelméjűség. Nem tudom hogy lehet ezt megmérni, de a kilencszeres szám megdöbbentett, nagynak tűnik. Egyébként a neandervölgyi embernek (ez egy másik emberi faj volt, és nincs köze a homo sapienshez) átlagosan kisebb agya volt, mint nekünk. De ott is voltak különbségek. Az okosabb, jobb aggyal rendelkező neandervölgyi viszont azért megelőzik jó néhány nem éppen okos homo sapiens példányt. De hát ők kihaltak. Talán már írtam, hogy a két faj pár ezer évég egymás mellett élt. Sőt ették egymást, de néha párosodtak is egymással. Nemrég olvastam, hogy a neandervölgyi gének kimutathatók sok homo sapiensében is.

Én sajnálom a neandervölgyit. Lehet, hogy picit butább volt, de  talán békésebb, szentimentálisabb faj volt, mint mi.