2012.01 - Lidérces álom

Több mint egy éve elhunyt nagynéném háza (Polgáron) elátkozott.

Gyerekkoromban sem szívleltem nagyon, anyukám néha kényszerből ideküldött "nyaralni" a nagyihoz, aki engem és a macskát fejbe vágott a nagy kés tompa pengéjével, ha neki nem tetszőt cselekedtünk.

Évát halála után már nem láttam a konyha padlóján feküdni, addigra elvitte a halottas kocsi, de a vértócsa odadermedt a padló kövére. Azóta elhagyottan áll a ház, a tócsa kissé megfakult.

Folyt a hagyatéki eljárás, nem találták a másik örököst, apám húgát. Végre ezen is túl lendültünk. Augusztus óta volt jelölt a házra, az idős szomszéd elvált 46 éves fia akarta megvenni. Augusztus óta hitegettem őket, és közben sürgettem a jegyzőt a hagyatéki eljárás felgyorsítása miatt.

Ma apámmal leutaztunk, hogy az adás-vételi szerződést előkészítsük. A vevőt az anyja képviselte, kicsit aggódott, mert a fia este nem jött haza. Biztos valami nő ügy lehet, próbáltam nyugtatni. Hát nem. A vevők idős szülei éppen nálam voltak (illetve az elhunyt Éva házánál), amikor megjelentek a rendőrök. Viszonylag röviden közölték: "a fiúk meghalt, belefulladt a patakba".

Éppen abban az eufóriában voltam, hogy végre sikerül eladni a házat, ehelyett elvittem a zokogó anyát, és hümmögő apát a patak partjára, ahol nejlon alatt pucéran ott feküdt az elhunyt. Előző nap kapott fizetést, lehet, hogy beivott, aztán a patakparton megcsúszott, és vége.