Apósom ága

Laci bácsi, aki feleségem apja, s ily módon gyermekeim nagyapja 1925. szeptember 1-én született Szombathelyen. (a továbbiakban Laci bácsi helyett Lacit írok)

Gyermekévek:

Édesanyja Rudolf Anna, édesapja Ridovics István. Nagyapját Ertrovicsnak hívták. Szemfüles olvasónknak rögtön feltűnik, hogy az apja és a nagyapja neve eltér egymástól. Állítólag a pap piás volt, és elértette az Ertrovics nevet, így lett a pici gyerek Ridovics István.

Ridovics István 1885-ben született, őseik az akkori Horvátországban éltek a mai Szlovénia területén. A Ridovicsok (Ertrovicsok) a vend népcsoporthoz tartoztak.

Ridovics István a 6 elemi elvégzése után a tanonciskolában kőművesmesterséget tanult, s ezalatt 3 évig inaskodott is. A segédcímet éppen a századfordulón kapta meg.

Laci anyukája, Rudolf Anna Nárai faluban született, amit azóta Szombathelyhez csatoltak.

(Kis kitérő: A családi legendárium szerint feleségem, azért kapta az Anna nevet, mert Laci anyja is Anna volt. Bár akkor felmerül a jogos kérdés, hogy Anna testvére miért nem István lett Laci apja után, és miért Péter? A legenda szerint „Péter” nevet Laci felesége, Zsuzsa választotta, a szüléskor ugyanis Laci Sárospatakon volt művésztelepen, s nem csak a szülés, de a kisfiú elnevezése is Zsuzsára maradt.)

Rudolf Anna és Ridovics István házassága után Rudolf Anna varrogatott, mosónőként és takarítóként dolgozott, férje Ridovics István kőművessegéd volt, s a családi emlékezet szerint jó szakember hírében állt, úgynevezett fehér kőműves volt, aki még csempézhetett is.

Vályogházban éltek Nárán kis kerttel, benne gyümölcsfák, disznók, szárnyasok. Nyaranta általában burgonyát ültettek a kertben.

A kőműves szakma idényjellegű, télen ritkán találni munkát. Ridovics István sokszor távol dolgozott, néha Ausztriában, néha Horvátországban talált csak munkát magának. Ilyenkor minden teher Rudolf Annára maradt.

Hat gyerekük született, mind fiú. Sorban:

• • István 27 évesen 1942-ben a Don-kanyarban esett el, páncélos gyalogos volt

  • János nem élte meg a 9 évet, Lacinak nincs közös élménye vele

  • András ugyanaz a helyzet, mint Jánossal, korán meghalt.

  • Ferenc 1923-ban született (később Rábai-Ridovics nevet vette fel)

  • Laci, azaz az apósom 1925-ben született

  • Miklós 8 hónaposan meghalt.

A gyerekek majdnem évente születtek, kisebb szünet csak az I. Világháború során következett be. Ridovics István 1918-ban vonult be, majd orosz fogságba került, s csak 1922-ben engedték haza.

3 gyerek nem élte meg a felnőtt kort. A szülők sem voltak egészségesek, hamar elmentek ők is.

Laci 2 éves volt, s előbb az anyja, Rudolf Anna (38 évesen) szívbajban, aztán apja Ridovics István (42 évesen) halt meg torokrákban. Nagy dohányos volt.

A szülők halála után az életben maradt 3 testvér anyja bátyjához, Rudolf Józsefhez került. Innentől fogva a 3 testvért a nagynéni (Rudovics Etel) és a nagybácsi (Rudolf József) neveli, de mindenki nagymamának és nagypapának hívja őket. Nekik is volt 5-6 saját gyerekük, sőt rendszeresen kivettek 2-3 menhelyi gyerekeket is, amiért az állam fizetett nekik. Előfordult, hogy a szülőkkel együtt 16-an voltak, ehhez képest egy szobakonyhában laktak. Mai szemmel ez elképzelhetetlen. A kis ház Laciék saját háza mellett volt, a két Rudolf testvér egymás mellett vett földet Szombathely határában, a Száz holdnak nevezett területen, s építették meg a maguk szobakonyhás vályogházukat. Laci elhunyt szülei után megmaradt kis házat kiadták, ez adott némi bevételt a nevelő szülőknek.

Gyöngyös patak vagy a Perint patak partján rendszeresen pecáztak keszegre. Nem kellett más hozzá csak fűzfabot, cérna, meghajlított tű, parafa úszónak, és kukorica. A kifogott keszeget vagy hazavitték, vagy a patakparton megsütötték. Gyufa nem volt probléma, a nagyobb srácok már cigiztek. Összegyűjtötték az utcákon a csikkeket, kiszedték belőle a maradék dohányt, új cigipapírba csavarták, és kész a pompás aromájú cigaretta.

De az is előfordult, hogy egy nyulat pillantottak meg a határban. A nyúl szerencsétlenségére a patak és a Kanizsa felé tartó vasúti töltés elzárta az utat a szökés elöl, Laci pedig gyors futással elkapta a nyulat. Az egyik nagyobb fiú tarkón csapta, hogy ne nyüszítsen, s otthon nyúlpaprikásként végezte.

Ifjúkor:

1931-től felemelték az elemi iskola éveinek a számát 6-ról 8-ra. Laci így kezdete el tanulmányait. Az elemiben egykorú gyerekek tanultak fiúk lányok vegyesen.

A Szövőgyár utcai iskolába járt, ehhez át kellett menni a városon. Akkoriban Szombathely város egyes részein fiatal bandák tartották fenn a rendet. Ezek a bandák nem szívlelték egymást, ha lehet, kerülték az érintkezést. Az iskolába menet azonban a fiatal bandák kötözködtek az iskolába igyekvőkkel. Laci nem volt magas, de jó erőben lévő, kisportolt legény volt. Rendszeresen járt boxolni, és boxert (kézujjakra húzható fémdudorok) is cipelt magával biztos, ami biztos. Egyszer egy kővel fejbe dobott valakit (védekezés gyanánt?), amitől súlyos sérülés, rendőrségi (csendőrségi) ügy lett, s Lacit javítóintézetbe akarták küldeni, de megúszta.

Az elemiben a szegényebb gyerekeket heti 2-3-szor beosztották jobb polgári családokhoz ebédre. Laci két helyre mehetett. Az egyiknél a cselédszobában a hokedlin ülve a maradékot ehette meg. Előtte ima, utána kötelező megköszönése az ebédnek. Laci ide többet nem ment. Megalázónak érezte, ennél még az üres kenyér is jobb volt. A másik lehetőséggel szívesebben élt. Egy katonatiszt hívta ebédre hetente 2x. Ott tanulta meg a helyes kanál, villa, kés, szalvéta használatot. A tiszt fia a padtársa volt. Az osztályban több jó szituált gyermek tanult, de ez a fiú csak Lacival barátkozott. Laci szerette csöndes jellemét, segített neki a lecke írásban is. Vélhetően ezért is voltak hálásak a szülők. Nagy lakásuk volt, de Laci csak az ebédlőre emlékszik. Aztán a katonatisztet áthelyezték, és az ebédek is megszűntek.

Jó zenész lehetett, mert meghívják a katonazenekarba. Ebben az időben már léteztek a zsidótörvények, ezért zenekari tag is csak az lehetett, aki nem volt zsidó. Éppen ezért Lacinak el kellett készíttetnie a felmenőinek a keresztlevelét. A 40-esévek elején ezeket ki is adják számára, mint az eredetivel egyező dokumentumokat. 

István bátyja elköltözött a nagymamától, felnőtt korba ért. Soha nem nősült meg, gyereke sem lett, mint ahogy Ferinek sem.

Tanoncinasként kötelező volt templomba járnia, imádkozni akkor még tudott, otthon a család nem volt hitbuzgó. Amire legjobban emlékszik, azok a templom freskói voltak. Szívesen nézte a mise alatt Maulbertsch képeit a szombathelyi nagytemplomban.

Rövid ideig cigizett is, de a főnöke ezt észrevette (vak volt). Megérezte a dohányszagot, majd rendszeresen vett sniclit (torta és süti végek félkilós zacskóban). Ezt egyed, és ne cigizz, mondta a vak, aki eredetileg matektanár volt, csak apja halála után megörökölte a szobafestő vállalkozást, s ő lett a főnök. Szombatonként Laci kísérte el a vak embert randevúra. Laci ekkor evett életében először édességet. Most 88 évesen ennek tulajdonítja, hogy jó fogai vannak.

A vak matektanár zsidóként Auschwichban halt meg.

Festőtanoncként kis híján meghalt egy textilgyár vastraverzeinek a festése közben. Légtornászként pallókon lépdeltek, s alattuk működtek a tiloló gépek. A palló végéről egy másik munkás lelépett, s Laci alatt a palló megbillent, és ő leesett, de szerencsére egy másik vastraverzre zuhant rá, nem úgy az ecsete, ami beleesett a tiloló gépbe, s fecnikre aprította azt. Laci 3 hét extra szabadságot kapott a nagy ijedelemre.

Feri Pestre utazott 41-ben a Koffán Károly szabadiskolába. Ez amolyan főiskolai előkészítőnek tekinthető. Koffánnak két műterme volt a mai Kempinski hotel helyen. Az egyikben folyt az oktatás, a másikban alkotott. Koffán Károly a grafikát, Szentiványi Lajos pedig a festményeket korrigálta.

Ferit 1943-ban követte Laci is. Tandíjat nem tudott fizetni sem ő, sem barátja, Mészáros Öcsi, azaz Endre. Cserében ők takarítottak, ügyintéztek (pl. modellt kerestek, s vettek fel), és itt alhattak is. Az előkészítő után felvételre jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára (ma egyetem) 1944-ben. Indult tanár- és művészszak is. Egyedül a művészszakra lehetett bejutni elemi végzettséggel. Ehhez a 6 felvételiző tanár többségének kellett rászavaznia. Laci esetében mind a 6 megszavazta a felvételét, ami azt is jelentette, hogy tanárt is választhatott magának. S ő Szőnyi Istvánt választotta.

Háború:

1944-ben elkezdődött a képzőfőiskola, amit legjobban szeretett volna életében. Lakása nincs, Koffán műtermében már nem alhatott, pénze kevés, ezért a Keleti pályaudvaron „ágyaz” meg magának rendszeresen. Konyhalegényként dolgozik este 10 és reggel 5 között a Baross kávéházban, utána alszik picit a Keletiben, majd megy a főiskolára.

1944. október 15-én Szálasi került hatalomra, s az első intézkedései között szerepelt, hogy megszűnt az egyetemisták katonai mentessége.

Másfél hónap főiskola után Laci, mint a többi főiskolai hallgató megkapta a behívóját. Az oroszok már Magyarország keleti részén harcoltak. Az egyetemistákat a SOTE (orvostudományi egyetem) udvarán gyűjtötték össze. Laciban elevenen élt, hogy István bátyja 42-ben meghalt a Don-kanyarban, s Feri bátyáról sem tudott semmit, csak azt, hogy a fronton van. Mészáros Öcsivel a SOTE orvostudományi egyetem WC ablakán keresztül kimásztak az utcára, s megléptek a sorozás elöl. Ha elkapják, a helyszínen agyonlövik. Először a kollégiumba mentek, de a portás figyelmeztette őket, hogy már keresték.

Mészáros Endrével (Öcsivel) először Szombathelyen húzzák meg magukat, majd Pestre visszaérve Laci a Vas utcai, a korábbi Pajor szanatóriumban alkalmazott londinerként dolgozik. (Mily véletlenek vannak, fiam ebben a kórházban született kb. 40 évvel később.)

Az ottani gazdasági igazgató, a szökött palikat felvette alkalmazottnak. Laci feladata volt az utcán a sebesültek összeszedése. A front ekkor már a körúton volt. Hol a németek, hol az oroszok lőttek. Mivel Lacinak veszélyes munkája volt, ezért nyílt parancsot kapott, azaz szabad járást biztosított számára, és igazolványként használhatta, nem firtathatták, hogy szökevény-e. Nagy érték volt egy ilyen nyílt parancs. Végül az oroszok 1945. január 17-én megtisztították a Vas utcát, s az ő szabályrendszerük szerint összeszedtek minden férfit, és vitték őket keletre. Lacit is. Először menetoszlopban Cegléd felé vonultak. Ceglédirsán, amely tót, azaz szláv falu volt, egy ember beszólt nekik, hogy innen irány Oroszország. Ceglédirsán az oroszok átadták a felügyeletet az irsai tót milíciának, amelynek nem volt sok rutinja, így Laci megszökött, másodszor.

Társai is voltak. Egy csapi és egy pesti sráccal lépett le. A csapi fiúval Miskolc felé indultak, 1945. januárját írjuk már. Hol gyalog, hol vonattal közlekedtek. Lacinak volt pénze, mert a Vas utcai kórházban 21-ezett (kártya), és sokat nyert. Ruházata is viszonylag rendben volt, bocskai kabát melegítette felső testét. Jászároknál egy néni a kabátban saját fiát ismerte fel benne, s bár csalódott, de egy hétre szállást adott nekik. Addig Laciék fát vágtak, segítettek a mamának.

Egy másik helyen szintén kaptak szállást, hogyha nem tetvesek. Le kellett vetkőzniük, s pucéran nézték végig, hogy a néni ellenőrzi a ruházatukat.

Miskolcon a csapi gyerektől elvált. Az ózdi vonat után érdeklődött, ami éppen indult. Szerencséje volt. A pályaudvaron az oroszok nem helybéli magyarokat kerestek, hogy vigyék őket Szibériába. Laci futva kapaszkodott fel a vonatra, az orosz pedig utána eresztett egy sorozatot. Ózdra megy, mert egyik barátja, akivel a Koffán iskolában ismerkedett össze, ózdi. Azonban csak a mamát találja otthon, a fiát, és a férjét szintén elvitték az oroszok. Mama orosz származású, ezért később a Kovács gyereket, s az apukát is kivakarta az orosz fogságból. Ózdról Laci Budapestre utazik, s visszaérkezik a kiinduló ponthoz, a Vas utcai katonakórházba.

Itt picit megszakítom Laci vándorlásának a leírását.

A háború alatt, 1943-tól kezdve Laci Szentiványinál sokszor megfordul. Szentiványi keresztlevél hamisítási központtá vált. Szentiványi és Illés János (Koffánhoz járt ő is, szintén festő) töltik ki a hamis keresztleveleket a zsidók részére, bizonyítandó, hogy nem zsidók. Illés János az elöljáróságon dolgozott, üres keresztleveleket onnan szerezte, s olyan megye lakóinak adatait hamisították az igazolványokba, amelyek már orosz kézen voltak, így a németek, nyilasok nem tudják ellenőrizni. Szentiványiék gyártják a keresztleveleket, Laciék (Öcsivel) terítik, kézbesítik. Általában a megbízó jelentős pénzt, kb. 2000 pengőt adott Szentiványiékon keresztül Laciéknak. Ez kenő pénzként szolgált a  megvesztegetendő felügyelő katonák számára.

Egyik alkalommal a Révai lányoknak kellett elvinni a hamis papírokat. Ekkor a zsidók már összegyűjtve az óbudai téglagyárban voltak. Azonban reggel a zsidók menetét elindították Mosonmagyaróvár felé, onnan Németországba. Laci lohol a menet után, majd a menet mellett. Több kilométer kígyózó vastag sorokban vonulnak a zsidók, két oldalt katonák kísérik őket. Laci végig rohan a sorok mellett, és kérdez mindenkit, hogy ismerik-e a Révai lányokat. Többen sejtve mi lehet a keresés célja, vagyonokat ajánlanak fel a hamis keresztlevelekért. A zsidók bízva a csodában teljes vagyonukat magukkal vitték. Pénz, ékszer, ingóság, ami cipelhető, mind ott vonul velük a halál felé. (Mosonmagyaróváron aztán megtörténik a teljes vagyonfosztás.)

Egy 12 éves zsidó kislány a sorból kikiabálva kéri az alig 20 éves Lacit, hogy vigye vissza. Laci félig viccesen azt mondja neki, ha elbújik, visszafele elviszi Pestre. Dorog előtt sikerült megtalálnia a Révai lányokat (kb. 40-50 km-re Pesttől). Budapesttől Laci folyamatosan a menet mellett ment és beszélgetett a zsidókkal. Ez feltűnést keltett a magyar katonák között is. Az egyik tiszt igazoltatta, azután hogy az iratokat átadta a Révai lányoknak, azonban volt még nála pár hamis keresztlevél. A katona lelőhette volna azonnal Lacit, de elvette a keresztleveleket (később biztos jó pénzt csinált belőle), aztán azt mondta Lacinak, hogy fusson. Laci pedig futott, ahogy tudott. A katonatiszt a levegőbe lőtt illendőségből.

Még egy meglepetés várta. Amikor visszafele bandukolt Pest felé, a 12 éves zsidó kislány előugrott az árokból. Több km hosszú menetet nem tudták a katonák hermetikusan lezárni, ha valaki akart, meg tudott szökni, de sokan nem akartak, mert bíztak valamiben, és egy-egy ember megszökhetett, de csoportos szökésre nem volt mód. A kislány kiválóan tudott németül, ezért egy német katonai teherautót lestoppoltak (!), s azzal mentek vissza Budapestre.

Laci sok esetben Budapesten teríti a keresztleveleket, de néha utaznia is kellett hozzá. Egyszer Sopronban, máskor Nagyváradon segít zsidóknak „kereszténnyé válni”. A budapesti gettóba Öcsi jár csak. A gettó nem volt kerítéssel elzárva, csak az utcákat őrizték a katonák. Budapesten német katonák látták el az őrzési szolgálatot, mert a német tábornok nem engedte a nyilasokat a közelbe. Ez azt gondolom utólag szerencsének tekinthető, mert a nyilasok kegyetlenségei ismertek voltak. Jól példázza a helyzetet, hogy ezt a német tábornokot háborús bűnösként akarták elítélni, s a budapesti  zsidók mentek tanúskodni mellette, s fel is mentették. A gettóban a zsidóknak sárga csillagot kellett viselniük. Ha nem tették, főbelövés járt érte. A gettóban laktak nem zsidók is, akik ki- bejártak a gettóból. A gettóba bevitt hamis keresztlevéllel a zsidó eldobhatta sárga csillagját, és szabadon távozhatott a gettóból.

Térjünk azonban vissza Laci vándorlásához. A nagy gyalogos körút után (Budapest Vas utca – Ceglédirsa – Miskolc – Ózd – Budapest) Lacinak sem szállása, sem élelme. 1945. februárját írjuk.

Koffán Károly biztatására elindul Szarvasra (Koffán szülei itt élnek) Szeged érintésével, de Szegeden visszafordítják, mert a szegediek nem engedik a keletre történő vándorlást a nem helyiek számára. Laci megint visszafordul Budapestre, s újra a Vas utcai Pajor szanatóriumban (katonai kórházban) találja magát. 1 hónap után Koffán Károly öccsével Koffán Lászlóval küldi újra Lacit Szarvasra. Most már sikerrel. Sok élelmiszert pakolnak össze a szülői házban, s viszik Budapestre Koffán Károlynak. Szarvastól Budapestig szerencsés körülmények között vonattal utaznak, orosz élelmiszervonattal. A vagonokat orosz katonák őrzik, de magyar kísérőket is fogadnak.

Laci utazótársai illusztris személyek: Koffán László, Melis György – később híres operaénekes, és egy Farkas nevű később fotósként befutott személy. Élelmiszert kiadagolva kapják az orosz katonáktól. Szolnokon azonban megállt a vonatuk, s a szomszéd vágányra befutott egy orosz nőkkel teli vonat. A fokozatosan nyugatra haladó frontot követték ezek a bárisnyák, feladatuk volt az orvosi, ápolói segítség, és a katonák jó kedvének fenntartása. Laci elmondása szerint nagyon kiéhezettek voltak. Laciék menekültek a női roham elöl. Melis kivételével mindenki ki tudott ugrani az ajtón, ablakon, a későbbi operaénekes azonban nagyon megjárta. Vagy nem, de ezt már nem tudjuk megkérdezni tőle.

A női roham után már sima útjuk volt Budapestig, s a Koffán Károlynak szánt élelmiszer is eljutott a címzetthez.

Főiskolai évek:

Koffán az Erzsébet térnél lakott, a mai Kempinski szálló helyén. A jelenlegi hotel két valaha volt háztömböt foglal el. Az egyikben lakott Koffán, a másik félig lebombázva, ezt a pestiek édeskúti háznak hívták. Ennek az épületnek az egyik fele a 2. emeletig ért, a másik felének még megvolt a 3. emelete is. Öcsinek és Lacinak sikerült egy remek kéglit találni (elfoglalni) eme lebombázott ház 3. emeletén.

Boldogok voltak, bár kezdetben se víz, se villany, se fűtés. Később csak a villany állt helyre, vízért le kellett menni a földszintre, onnan hozták fel ivásra, főzésre, fürdéshez a vizet. Fűtés gyanánt volt egy Jancsi kályhájuk. Ez egy kb. 130 cm magas, henger formájú öntöttvaskályha.Míg más egyetemisták a kollégiumban laktak, ők itt húzták meg magukat 1948-ig.

1945 áprilisától kezdődött, illetve folytatódott a tanítás, az egyetem elfogadta a csonka első évet. Az ösztöndíj minimális volt, mellette munkát vállalt: szenet lapátolt, WC-t pucolt.

Édeskúti ház azonban nemcsak a két fiatalnak jelentett lakóhelyet. Ez a kis szobakonyha a koleszosoknak amolyan bulizós helyévé vált, és persze nemcsak a fiúknak. Átmeneti lakás volt bárkinek, aki megszorult. Az étkezés mellett a legnagyobb probléma a fűtés volt. Öcsivel éjszakánként járták a háztetőket a lebombázott Budapesten, s kifűrészelték a már szükségtelen, vagy tartófunkcióval nem bíró gerendákat. Ez a legendás 2 emberes fűrész jelenleg a családi nyaralóban van Tasson, de az ígéret szerint majd ide kerül hozzám. Ahol lehetséges volt, a romházakban felszedték a parkettát. Jancsi öntöttvaskályha meghálálta a tüzelőfát, s duruzsolva adta a meleget. Bár csak egy szobakonyhában laktak, a szoba nagyméretű volt, ezért kettéosztották. Később Feri bátyja is odaköltözött. A takarítás miatt voltak viták a fiúk között. Laci szerint a másik kettő nem annyira törekedett a rend fenntartására, a takarításra. Fiatalok számára jó kis bulis, de topis hely lehetett.

A fűtés tehát megoldva, öltözködésre azonban nem futotta, de az étkezéssel is voltak problémák. A Dorottya utcában volt az orosz élelmiszerraktár. Általában egy őr vigyázott, akinek a mozgását jól ki lehetett számolni. Néhányszor zabráltak, vagy mondjuk szebben, megélhetési okból loptak.

Ferit 1944. februárban elvitték Németországba harcolni, de szerencsére erre nem került sor. Az amerikaiak elfogták, fogságba esett. 1945. áprilisban jött haza. 1945. szeptemberben került ugyanarra az egyetemre, mint Laci.

Laci 9 évig járt egyetemre. 1948-ban megkapták Öcsivel a római ösztöndíjat, de a korábbi évek ösztöndíjasai leléptek, s nem jöttek haza, ezért a párizsi és a római ösztöndíjat törölték. Helyette Laci Leningrádba utazhatott 1949-ben. A szovjet művészoktatás eltért Laci művészi filozófiájától. Részletekbe menő, naturális festőképzés folyt Leningrádban, ez pedig távol állt Laci nagyvonalú, lendületes, vastagecsetes vonalvezetésétől. Komoly vitája volt Geraszimovval is. Eredetileg hosszabb időre tervezte a kint létet, de 9 hónap után TBC fertőzést kapott, és hazajött. Gyógyulása után Tbiliszibe akarták küldeni, de nem ment, nem tetszettek a pedagógiai módszerek. Laci ekkor már nem ecsettel, hanem spaklival „festett”, ez elég eretneknek tűnt akkor a Szovjetunióban.

Az akkori rektor, Bortnyik Sándor nem engedte Lacit vissza az egyetemre, mert hiszen a szovjet ösztöndíja érvényben volt. Valaki javasolta neki, hogy keresse meg Rákosi húgát. Rákosi húgával Laci hosszan elbeszélgetett, elmondta neki mi a célja, s ő pedig egy telefonhívással rendbe tette az ügyet, Bortnyik legközelebbi találkozásukkor megölelte Lacit, sőt ösztöndíjat is ajánlott.

Laci a 2. évtől ifjúsági elnök volt az egyetemen, s ily módon az ifjúsági jogokat képviselte. Lacinak sikerült elérnie, hogy a Zeneművészetihez hasonlóan a művészeti főiskolán is legyen konyha, s a rászorultak ingyen ehessenek. Ez részben jó volt számára is, mivel neki semmilyen családi háttere nem volt, s így ingyen kaphatott ebédet. Sokszor ez volt az egyetlen étkezése egy nap. De hátránya is lett belőle, mert egy lánynak nem járt ingyenes ebéd, s a sajtgyáros apja feljelentette Lacit fasiszta összeesküvés vádjával, emiatt bevitték az ÁVO-ra. Nagyon félt. A Vörösmarty utca oldali kapun kísérte be egy félház méretű rendőr. 9-től ½ 1-ig nem szólt hozzá, és rá se nézett a kihallgató, háttal ült neki.

½ 1-kor hozták az ebédet a rendőrnek, s a topis Laci gyomra önkéntelenül korogni kezdett.

Ekkor nézett rá a rendőr először. Maga éhes? - kérdezte. Ha naponta csak egyszer enne, ön is éhes lenne – volt a válasz. Ekkor elkezdetek beszélgetni. Egy fasiszta összeesküvőhöz nem illik a topis kinézet és az éhezés. A beszélgetésük végén a rendőr felhívta Koffán Károlyt. Akkortájt ő egy kommunista főmufti volt. Lacit 2-kor elengedték. Laci úgy jött ki az AVO-ról, hogy egyetlen pofont sem kapott, a szekrény méretű rendőr pedig nagyon kedves volt.

Nyaranta művésztelepre járt. Részben így azt csinálhatta, amit szeret, plusz kapott ételt és szállást is. Illetve mellette szobafestő munkát is vállalt, amivel pénzt kereshetett.

Októberben az egyetemen mindig rendeztek kiállítást a művésztelepi munkákból. Az első, 1945-ben rendezett kiállításon Laci 5 akvarelljét megvették (ebből a Nemzeti Bank 3 db-ot). Ez volt az első művészeti keresete, amit gyorsan el is buliztak.

Az egyik ilyen kiállítást megtisztelte látogatásával az akkori Népköztársaság elnöke is, Tildy Zoltán. Tildy a Kisgazda párt tagja volt, mint ahogy Szentiványi Lajos apja is itt töltött be fontos funkciót. Szentiványi beszélhetett Tildyvel Laciról, mert amikor Tildy nyitotta meg a kiállítást, s elhaladt a tanárisor két fala között, egyenesen Lacihoz lépett, megölelte a kopott felöltőben álló fiatalembert, és mondott pár bátorító szót neki mindenki nagy döbbenetére.

Laci szegényes ruházatára egy jó példa: Egyszer Kmetty Jánossal találkozott az utcán. Laci korábban hamis menlevéllel segítette zsidó feleségét. Látva Laci lukas cipőjét pénzt adott neki, hogy csináltassa meg. Laci korábban papírt tett a luk helyére, de ha esett az eső, beázott.

Laci ez időtájt főleg a festészettel foglalkozott, és a pénzkereséssel, de valamennyi bulizás is belefért. 1948-ban lebontották az Édeskúti házat. A Róbert Károly körúton kapott egy lakást, de eladta, és megvette a Mária utcai műtermet 1949-ben. Ferivel ketten laktak itt.

Esküvő még nem sokszor jutott eszébe. Talán kétszer. Egyik esetben Barta Éva jelent meg egy meleg nyári napon a Mária utcai műteremben, hogy szerelmet valljon Lacinak. Laci engedett a nyomásnak. Majd 1 évig tartott a kapcsolatuk. Auguszt Józsa esetében merült fel újra a házasság gondolata, de egyik esetben sem Laci fejéből pattant ki az ötlet. Lacinak nem volt probléma a lányokkal való kapcsolatteremtés. Erről mindig visszafogottan mesélt nekem, de ha pestiesen le akarom fordítani a mondanivalóját, akkor szétszedték a nők. De erre Laci azt mondja, hogy csak a hülye ember dicsekszik.

A főiskola után tanárnak nevezték ki a még Mária Terézia által alapított Török Pál utcai művészeti gimnáziumban. Az ifjú tanárok mindig nagy áhítattal nézték a végzős lányokat. Sokszor az ablakból figyelték az udvaron tornászú gimnazistákat. A féltanári kar ott stírölte a 18 éves nővé cseperedett lányokat. Egyszer csak Laci észrevett egy hosszú, fekete hajú, csámpás lányt, s rögtön leszólította, s randevúra hívta. Laci saját bevallása szerint először fordult elő, hogy ő kezdeményezett kapcsolatot egy nővel. A 3. találkozásukkor megkérte a kezét, s Zsuzsa (anyósom) elfogadta. Elképesztő gyorsaság. Rákövetkező héten elment Zsuzsa apjához, aki menő fodrász volt, s hivatalosan bejelentette, hogy megkéri a lánya kezét. Apja később, amikor a lányával kettesben maradt, közölte, hogy hallani sem akar az esküvőről, mert Laci nem viselt nyakkendőt. Ez vélhetően mély sebet üthetett Laci lelkében, mert most 88 évesen, nyári 40 fokban is mindig nyakkendőben jár.

Vélhetően Zsuzsa apja azért sem örült a bejelentésnek, mert az egyik fodrászsegédet szánta Zsuzsa férjének. Laci májusban ismerte meg Zsuzsát, októberben meg is tartották az esküvőt. Az esküvőn ott volt Klári (Zsuzsa anyja), Klári barátja, Nagy Pista, Szentiványi, Zégács festő és egyben az iskola igazgatója, Újvári, Víg Tamás, Feri bátyja, Szűcs Ilona, Martsa Pista (és még mások). Martsa Pistánál volt az esküvői lakodalom, ami egy bogrács marhapörköltet jelentett.

Amikor összeházasodott Zsuzsával, akkor Feri elköltözött a Mária utcából. Amikor Péter megszületett, kiutaltak egy másik lakást nekik a Szív utcában, a volt a Ferenczi Valér műtermet. Feri pedig visszaköltözött a Mária utcába.

Feleségem, Anna már egy harmadik kiutalt lakásban született, a Máglya közben. Apósom ma is itt él. Én magam is sokszor megfordultam ebben a házban, Annával egy gimnáziumba jártunk, s sokszor hazakísértem.

Apósom közben elismert festőművész lett. A 60-as évek elején vett egy nyitható tetejű Skoda Felíciát. Az utcában ez volt az első autók egyike. Sok megbízása volt Magyarországon, s számtalan kiállítása külföldön. Hol volt ekkor már a lukas talpú cipőben járó Laci.

A család sokszor járt Zsennyére, a művésztelepre, általában júliustól augusztusig egy hónapot itt töltöttek. Aztán vettek egy saját pecázó telket a Ráckevei Dunaág mentén Tasson.

Baloldalon Feri, jobb oldalon Zsuzsa (70) és Laci (79)

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Melléklet:

A szövegben feltüntettem Ridovics László édesanyjának (Rudolf Anna) és édesapjának (Ridovics István) keresztlevelét.

Alább, további hivatalos dokumentumokat teszek közzé.

Ridovics László szüleinek a házassági kivonata:

Apai nagyszüleinek házasságlevele:

Hogy ez a Ridovics-Ertrovics név keveredése (a piás pap miatt) mekkora zűrzavart okozott, jól bizonyítja az alábbi dokumentum: