2018.04 - Kapitalizmus és globalizáció

Sokan a csúnya szavak közé sorolják a Kapitalista szót.

Én is úgy nőtem fel a szocializmusban, hogy ez szitokszó volt. Mint az is, hogy a kapitalista kizsákmányolja a munkavállalót. Mindig mosták az agyunkat, hogy nekik, akik Nyugaton élnek mennyivel rosszabb. Nekünk meg leesett az állunk, hogy ők mekkora bőségben élnek hozzánk képest.

Kétségtelen a kapitalizmus a 20. század elején elég rossz arcát mutatta. Gyerekek rossz körülmények között dolgoztak 14 órákat. Afrikában is a gyarmatokon éhbérért dolgoztak fekete emberek, amin a tulajdonos hihetetlenül meggazdagodott. Ez a vadkapitalizmus korszaka volt, a mait inkább állami szabályozott kapitalista rendszernek szokták hívni.

A kapitalizmus alapjait egy Adam Smith nevű skót közgazdász tette le, aki szerint, ha a vállalkozó a keletkezett profitot nem saját fogyasztására, hanem a vállalkozásba forgatja vissza, az jólétet teremt. Ugyanis embereket kell felvenni, azoknak plusz pénzt kell fizetni, ezzel nő a vásárlóerő, az emberek javai gyarapodnak, többet vásárolnak, a piac nő. Ma ez logikusnak tűnő gondolat, akkor forradalmian új volt. Az emberek évszázadokon keresztül semmilyen fejlődést nem láttak, nem is bíztak benne. Egy pék nem gondolt arra, hogy ő úgy is lehet nagyobb, hogy nem más pék kárára teszi azt. Nem hittek abban, hogy a piac bővülhet. Persze száz éveken keresztül a középkorban nem is nőtt jelentősen a piac, a fogyasztás létminimumon vagy alatta stagnált.

Valami kellett lenni a levegőben a 18. század végén, hogy egyszerre kezdtek így gondolkodni az emberek. Ha egy pék bővíti a vállalkozását, és már nem napi 100 kiflit készít, hanem 150 kiflit, felvesz egy új embert, mert BÍZIK a JÖVŐBEN. De ha csak a pék gondolná így, az kevés lenne. Mindenkinek kvázi egyszerre kellett ezt kigondolnia, a ruhakészítőnek, a péknek, az ácsnak. Vagyis mindenhol lett új munkaerő, ettől az átlagember javasabb lett, többet költhettek, a piac bővült, s egy olyan exponenciális fejlődési növekedés indult el, ami mai napig is tart.

A csúnya kapitalista kizsákmányolja a dolgozót gondolat ma is bent van a fejekben. A kizsákmányolás szó nem pozitív. Úgy fordítanám át, hogy mások megrövidítése. De ki rövidít meg kit? Ez a klasszikus eszkimó és a fóka esete, a kereslet-kínálat kérdése. Ha sok az alkalmazott jelölt, akkor cégvezetés tud válogatni a munkások között, a valós ár alá viheti a bért. Fordított esetben, amikor a cég nem talál megfelelő munkaerőt, az alkalmazott diktál.

Most Magyarországon pl. az informatikai piacon a meghirdetett állásokra nincs szakképzett jelentkező. A cégvezetők már nem számolnak permanens munkaerővel, mert folyamatos keresésében vannak, állandóan egymás elől szipkázzák el a munkaerőt, így annak árát jelentősen felverik. A munkavállaló is úgy megy el az állásinterjúra, hogy saját maga reális értékénél jobb feltételeket akar kicsiholni a cégből (tőkésből): kocsi, fizetés, egyéb juttatások. Ezzel kihasználja a céget, megrövidíti azt („kizsákmányolja”). Számtalan ilyet láttam. A cégvezetés (tőkés) ennek ellenkezőjére törekszik. Jó esetben beáll az egyensúly.

Az informatika nem kivételes szakma ma. Az elvándorlások miatt ma Magyarországon nem lehet festőt, szerelőt, stb találni. Ma jó szakembert valós értéküknél drágábban lehet csak találni. Miért kap 10x többet egy informatikus, mint egy humán szakember? Mert kevesen vannak. Ez a valós értékük? Nem, csak a hiány felveri az árukat, s a cégek kiszolgáltatottak. Szó nincs kizsákmányolásról. A cég az informatikusokon bukik, nincs profitja, veszteség neki.

Picit bemutatnám a szereplőket, mert ez is állandó félreértésre ad okot. 

Tulajdonos: Van pénze, és azon gondolkodik, hogy a sok pénzét hova tegye. Bankba 5 % kamatra, vagy vállalkozásba. Ha utóbbi mellett dönt, akkor nyilván 5 %-nál jobb eredményt vár el, mert kockáztat. Ugyanis a vállalkozásból lehet 5 %-nál jobb nyereséget termelni, 5 %-nál kevesebbet de azért még profitot, és lehet veszteséget is kihozni. Az utóbbi két esetben a pénzes ember rosszabból járt, mintha egyszerű 5 %-ra tette volna be a pénzét a bankba. És ha tartósan mínuszban van a vállalkozás, akkor a veszteség hatására be is zárhat a cég, a tulajdonos pedig jelentősen veszít vagyonából. A vállalkozások kisebb része sikeres, a nagyobb része bezár, becsődül. Vagyis nincs kizsákmányolás, hanem bukás van.

Cégvezető: Tulajdonos megbízottja, de státusza szerint ő is alkalmazott. Speciális helyzetben van, mert a béreket ő osztja, neki kell biztosítani a fizetéseket, neki kell megfelelően gazdálkodnia. Kedvébe jár a tulajdonosnak, hogy a kívánt 5 %-nál nagyobb legyen a profit, és kedvébe jár az alkalmazottaknak, hogy pont annyi juttatást kapjanak, hogy elégedettnek érezzék magukat. Sokan összemossák a cégvezetőt a tulajdonossal, ami néha azonos, néha nem. Kétségtelenül a cégvezető többet keres, mint más alkalmazott, de más a felelősségi szint is, hogy mást ne mondjak, törvény előtt nagyon könnyen büntethető. A valódi nagy pénzt a tulajdonos kapja, vagy veszíti el teljesen.

Alkalmazott: Munkaerejét adja.  Ha jól sakkozik, akkor valós értékénél több juttatást kap, ha rosszul, kevesebbet. Az a célja, hogy „nélkülözhetetlen” legyen. Valaki minél nélkülözhetetlenebb, annál nagyobb jövedelmet kap, aki „csereszabatos” státuszban van, ő cserélhető, kisebb a fizetése, a cég könnyebben tudja kizsákmányolni.

Bankba tegyem a pénz?

Mindenki, aki kapitalistaellenes, gondolkodjon el azon, hogy mit tenne, ha sok pénze lenne?

Gyorsan elinná, vagy betenné 5 % kamatra a bankba, vagy vállalkozásba fektetné? (van, aki elosztaná a szegények között, akkor felemelem a kalapomat, és a szavam eláll)

Ha valaki undorodik a piától és a vállalkozástól, valószínű bevinné a bankba. De mit is csinál valójában a hirtelen meggazdagodott örökösünk?  A bank azért kér az emberektől pénzt, és ad ezért kamatot cserébe szinte kockázatmentesen, mert ő ezt a pénzt odaadja másoknak hitelre, pl. vállalkozásoknak. Megválogatja a vállalkozásokat a bankbetétes érdekében is. Szorongatja a vállalkozókat a bankbetétes érdekében is. A vállalkozó szorongatja a saját alkalmazottjait (ha tudja), hogy vissza tudja adni a banknak a hitelt törlesztésekkel, s a bank a bankbetétesnek kamatostól. Közben a bank is egy vállalkozós, ami profitot termel. Szóval, aki kapitalistaellenes, az ne tegye bankba se a pénzét, mert az egész kapitalista rendszernek ez a motorja, ott kezdődik, hogy valaki pénzt tesz be a bankba, s az bekerül a kapitalista véráramba. A sima bankbetétes is kapitalista, csak el van előle rejtve egy paravánnal a kizsákmányolás, amiről elmondtam, hogy megrövidítést jelent, és helyzettől függ, hogy éppen ki rövidít meg kit. A cég a munkavállalót vagy a munkavállaló a céget.

És az állam?

Külön megemlíteném a legnagyobb kizsákmányolót, az államot. Az emberek nagyon nagy része állami cégnél dolgozik. A legalacsonyabb béreket az állam osztja, a legnagyobb kizsákmányolást az állam végzi, amikor hivatalnokokat, köztisztviselőket éhbérért dolgoztat. Ott igaz csak igazán, hogy a munkavállalók saját értéküknél kevesebb juttatást kapnak. Termelődik profit ezen a kizsákmányoláson? Persze. Ugyanis több pénz marad az államkasszának, aminek tulajdonosai mi vagyunk. Tehát nekünk állampolgároknak "jobb", hogy a köztisztviselők éhbér környékén dolgoznak. Az lenne szép gesztus, ha mi (nem tisztviselők) tüntetnénk mellettük, kérnénk a fizetésük emelését, és vállalnánk az adónk növelését. Ez teoretikus.

Globalizáció

Még szólnom kell a globalizációról is, ami szintén a közkedvelt szitokszavak közé szokott tartozni.

Általában nagy gazdasági csúcstalálkozóknál jönnek a világ minden tájáról emberek, hogy tiltakozzanak a globalizáció ellen. Általában beszereznek kis molotov koktélt, furkósbotokat stb. Rendszeresen komoly atrocitások történnek az adott városrészben, a rendőrök összecsapnak a tüntetőkkel. Békés felvonulásról ritkán hallani. Ezek a megmozdulások rendszeresen erőszakosak, ami nálam rontja a mozgalom megítélését. Én is sokáig globalizációellenes voltam, ma azonban több előnyét látom, mint hátrányát. Az egyik előny a termék ára. A globalizáció következtében az árak lejjebb mennek, mert a tőke keresi azokat a csatornákat, amitől olcsóbb lehet a gyártás. Ha valaki nem örül ennek, ne vegye meg a terméket. Én is gondolkodtam márkás divatcég ruhájának a megvételén, amit Bangladesben gyártottak. Megképzett előttem az ott dolgozók esetleges rossz helyzete, esetleges kizsákmányolása. Mert megrövidíteni azokat könnyű, ahol a munkaerő csereszabatos (ahogy már írtam). Én végül megvettem az inget, mert valószínű rosszabb lenne, ha a bangladesi gyár bezárna.

De az igazi előnye a globalizációnak a világbéke. A 2. világháború előtt az USA termelése javarészt határain belül volt. Ha kilőtt egy rakétát nem talált volna el vele amerikait. Ma a globalizáció következtében mindenhol van amerikai érdekeltség. De más országokat is mondhatnék. A világ gyártásának nagy része Kínában van, a Kínaiaknak pedig bolthálózata, éttermi lánca van világszerte. A globalizáció egy együttműködési rendszer, ha kilövünk egy rakétát, jó eséllyel saját lábon is lőjük magunkat. A háború konfliktusok következménye. A globalizáció pedig az együttműködésre törekszik. Az országok versengenek azért, hozzájuk kerüljenek nagy multi beruházások. Jönnek külföldi szakemberek, különböző országok polgárai ismerik meg egymást. Mások megismerése a békét segíti.

70 éve nincs nagy, világméretű háború, „csak” lokálisak. Az országok együttműködésre törekszenek, minden más növeli a háború esélyét. Ezért is fájó Orbán arcoskodása az Európai Unióval, mert ő nem egyszerűen konfliktust felvállaló személyiség, hanem konfliktust generáló. Putyin, Trump, Orbán, Erdogan ma ők viszik a prímet, ők a konfliktust generálók. Ők névleg dolgoznak a békén, valójában a hatalmi céljaik fontosak. Az ilyen embereknek ellenségképet kell alkotniuk, amit egyedül vívnak meg a népük érdekében. Hogy ne hazai példát mondjak. Erdogan: "Üzenem azoknak, akik támadják a gazdaságunkat, hogy nem fognak sikerrel járni. Ahogy a múltban is, újra el fognak bukni" - így Erdogan, a diktátor. Valamivel etetni kell a népet most, hogy a török líra szakad, mint a kő és csak idén 10%-ot veszítve az értékéből mindenkori mélypontjára esett úgy a dollárral, ahogy az euróval szemben - a piacot nem lehet etetni. Erdogannak nem jut eszébe, hogy saját gazdasági politikája mindennek az oka. A diktátorok már ilyenek.

Szegények, gazdagok

Kétségtelen, óriási probléma, hogy az igen gazdagok száma csökken míg a gazdagságuk nagy ütemben nő, míg a szegények száma nő, vagyonuk csökken (arányaiban). Szocializmusban is volt ilyen jelenség, bár kisebb mértékben. És a feudalizmusban is nagy mértékben. A feudalizmusban a státusz betokosította az egyenlőtlenséget. A kapitalizmusban mindenkinek van esélye. Pl. Soros csóró ember volt.

Küzdeni kell az ilyen mértékű egyenlőtlenség ellen, de ettől még a kapitalista rendszert nem vetném el, mert emiatt él ma jobban egy átlag ember, mint pl. Mátyás király.