Mitől ugrottunk a tápláléklánc csúcsára, mikor korábban jó, ha a közepén voltunk. A ma élő ember őse, aki szakasztott olyan volt, mint mi, olyan agytérfogattal rendelkezett, mint mi, akit ha képzeletben kiemeltünk volna az ősközösségi létből csecsemőként, és mai iskolába járatnánk, akár oxfordi egyetemi tanár is válhatna belőle. Miért kellett megvárni, míg az oroszlán végez az antiloppal, majd később a keselyű és a hiéna a maradékkal, s utána jöhettünk mi, dögevő gyűjtögetők.
Az első pattintott eszközeink azt a célt szolgálták, hogy a tetem megmaradt csontját szétvágjuk, s a velőt megegyük. 1 millió évig ebben a pattintott korszakban éltünk szinte változatlanul, pedig ugyanarról az emberről beszélünk, aki ma zenét szerez, atombombát készít stb.
Pedig a ma élő ember sem biztos, hogy a legjobb teljesítményre képes bizonyos esetekben. Ha pl. lakatlan szigeten kellene megélnie 1 db csimpánznak vagy 1 db embernek, én a csimpánzra fogadnék, s nem az emberre. Ha 10-10 csimpánz és ember esetében kellene megítélnem a túlélést, már bizonytalan lennék, 100-100 fő esetében az emberre fogadnék.
A csimpánzok 20-50 fős hordákban élnek, azon belül lehetnek csoportok is, akik között szorosabb a kapcsolat, de alapvetően az alfahím a vezér. Az embernél ez a bűvös szám 150 fő. Ezen létszámon belül az embernek nem kell nagy szervezettséget kialakítani, könnyedén meg tudják választani a sámánt, tudják irányítani a közösség életét. Az emberi fejlődés során az agy térfogata elkezdett nőni. Ehhez erősebb koponya is kellett. Ma két dolog van, ami az energiát legjobban emészti. Ha nyugalmi állapotban vagyunk, az agyunk az energia 25 %-át emészti fel, ezt követi a tápcsatorna igénye.
Ahogy az ember felegyenesedett, a keze szabaddá vált, amit már nem csak mozgásváltoztatásra használhattunk, hanem jelezhettünk is vele, csontot törhettünk vele stb. A nőknek még drámaibb változása, hogy a csípő, derék elkeskenyedett. Ezután a nőknek egy nagyobb fejű gyereket kellett megszülniük. Azok az egyedek élték túl ezt, akik fejletlenebbül hozták világra az utódot. Ez eredményezte azt, hogy az evolúció során a mai ember fejletlen egyedet hoz világra. Egy ló 1 óra múlva saját lábán jár. Egy macskaféle pár hét múlva önállóan vadászik. A Sapiens fajnál az anyának segítségre volt szüksége a szülés után, s ezt nem az apától, hanem egy közösségtől kellett megkapnia egy olyan korban, amikor a tápláléklánc közepén nem mi vadásztunk az oroszlánra, hanem fordítva.
A tűz felfedezésével nemcsak meleget kaptunk, nemcsak az állatokat tartottuk távol, hanem főzni is tudtunk. Korábban napi 5 óra kellett, mint a mai csimpánzoknak is, hogy a rágósabb ételeket, húsokat elfogyasszuk. A sütéssel ehetőbb ételeket készítettek őseink, s a táplálkozás lerövidült napi 1 órára. Ami azt eredményezte, hogy könnyebb lett az ételek elfogyasztása, a bélrendszerünk lerövidült, amely így kevesebb kalóriát igényelt, vagyis több energia maradt az agyunkra, s kevesebb a tápcsatornára, amitől az agyunk még jobba fejlődhetett. Pozitív spirál.
Azt ígértem, hogy leírom, hogy miért a Sapiens maradt fenn, és miért nem a Neandervölgyi. De ezt mégis inkább a következő részben mondom el.