2011-10 - Isten létezik?

Tudod a választ?

Az emberek 99.99 %-a két mondat közül választ:

- hiszek Istenben

- nem hiszek Istenben, szerintem nincs.

Mindkettő hitalapú. Egyik ebben "hisz", a másik abban "hisz".

Nem különböznek egymástól.

Nekem erre a kérdésre mindig egy harmadik válaszom van: "nem tudom".

Mert én meg abban "hiszek", hogy ezt senki nem tudhatja biztosan.

Az viszont igaz, hogy a "nem tudom" válasz közelebb áll a "nincs Isten" válaszhoz, mint a "hiszek Istent létezésében" válaszhoz.

Vallásos embereknek ez nem kérdés, és komolyan irigylem is őket ezért. Egy olyan hátteret érezhetnek maguk mögött, ami lelki támaszt nyújt nekik a legnagyobb bajban is.

Mi kell ahhoz, hogy az ember vallásossá váljon? Általában olyan családi, baráti háttér, támogatás, amitől az egyén egyszerre hoz két döntést: hisz Isten létezésében, és választ egy dogmát (pl. katolikus, hindu, mohamedán stb. vallást).

A dogma magyarázatot is ad a világ dolgaira.

Ha én válnék vallásossá, én nem tudnám megkerülni a két lépést, a két döntést. Az egyikben el kellene jutnom oda, hogy Isten létezik, a másikban kellene választanom egy Istent-világot értelmező dogmát, vallást. Az egyik volt kollégám képtelen volt olyan vallást találni, amely az ő lelkéhez jól illett volna. Ezért gyártott egy sajátot. Hitt a Paradicsomban és a lélekvándorlásban egyszerre. Mivel saját dogmája volt, ezért templomba se járt.

Tehát két döntést kell hozni: hinni Isten létezésében, és egy hozzám jól illő dogmát is kell választanom.

Azonban valójában van egy harmadik döntés is, de mielőtt ezt felfedném, néhány gondolat. Miért történik a világon az, ami történik?

Isten miatt, vagy az emberek miatt? Vallásos emberek szerint, ha rossz történik, akkor az az emberek miatt van, ha jó történik, akkor az emberek vagy az Isten miatt.

Azt a vallásos emberek is elismerik, hogy az Isten egy könnyű döntéssel a rosszat jóvá tudná változtatni, és ezt néha meg is teszi, de amikor nem teszi, miért nem?

A szerb háború alatt már milliók imádkoztak azért, hogy legyen vége, fohászkodtak Istenhez. Isten miért nem lépett közbe? Vagy milyen elv alapján fogadja meg Isten az imát, hogy valakit meggyógyítson, valakit pedig nem. Visszatérve a háborúkra, sok esetben néhány ember rossz döntése okoz évtizedekig tartó háborúkat, több millió ártatlan embernek szenvedést. Isten nem avatkozik közbe. Miért?

A harmadik döntés Isten létezése körül pedig nem más, minthogy dicsőítem-e Istent.

Ez egy vallásos ember számára nem kérdés, nekem az.

Tehát a hármas döntéssorozat a következő:

- elhiszem, hogy Isten létezik (első döntésem)

- elismerem Isten pozitív szerepét, dicsőítem (második döntésem)

- választok dogmát, vallást (harmadik döntésem)

Második döntésnél biztosan megbuknék. Ugyanis ha szembe jönne velem Isten, valószínű leállnék vele vitatkozni. Hogyha beavatkozik az emberek életébe, miért teszi,ha nem avatkozik be, akkor miért nem.  Miért segít olyanoknak, akiknek nem kellene, és olyanok felé érzéketlen, akik éveken át szenvednek rossz emberek miatt.

Egyszer vitatkoztam egy nagyon vallásos lánnyal. Kérdeztem tőle, hogy teoretikusan elképzelhető-e hogy Hitler vagy Sztálin a Mennyországba kerüljön?

Ha haláluk előtt meggyóntak, akkor igen. Válaszolta a lány teljes nyugalommal. És még hozzátette, hogy ez őt nem zavarja. Engem viszont igen.

Legyek vallásos, dicsőítsem Istent, és találkozzak  Hitlerrel a Mennyországban?

Végkonklúzióm tehát az, hogy számomra nem lényeges kérdés, hogy Isten létezik-e (ezt nem is tudom), sokkal inkább fontosabb, hogyha Isten létezne is, nem tudnám dicsőíteni, és nincs olyan dogma, vallás, ami számomra szimpatikusan írná le a világot. Ez a mondat súlyosabb, mint Isten létezésének a tagadása.

Tulajdonképpen ezt a témát jártam körbe a "Novellák" alatt található "Tízparancsolat" írásomban.