Embedded Files
Ahogy nagyapámnak, így nagybátyámnak is készítettem egy tablót a régi szerszámaiból (vízvezeték szerelő volt).
Tavaly halt meg, írtam róla.
Valahogy egyre jobban kezdem megbecsülni, értékelni a kétkezű emberek munkáját. Bár ez azért nem új keletű dolog, mindig is szerettem kitalálni, megtervezni, és meg is csinálni a dolgokat. Az sem zavar, ha nehéz fizikai munka, egyfajta kikapcsolódás és kellemes elfáradás.
Ügyvezetőként sokszor gondolkodtam azon, miképpen fogom utólag értékelni a munkámat. Mit mutatok az utódaimnak, mit is csináltam.
Nem megfogható. Nem lehet felmutatni a tulajdonosoknak gyártott profitot. Az egy szám, és pár év után nem jelent semmit.
Persze az embereknek, a közösségnek lehetett érték a cég, de annak is már vége, azt ők viszik tovább.
Egy faragott tál, láda, felújított bútor, azt remélem az utódok számára érték lesz. Megfogható, körbejárható, megnézhető. A profit az semmi.
No és akkor emlék Öcsinek, a nagybátyámnak. A nyári konyha hátsó részére a kéményre tettem rá:
Page updated
Google Sites
Report abuse