2010.09.25 Amszterdam

Post date: 2010.12.17. 8:27:19

30 éve jártunk itt. Frenetikus élmény volt akkor. De erről majd a végén írok.

Ma délelőttünket az itteni nagy pipa gurunál, és gyűjteménye nézésével töltöttük.

A tulajdonos nagyon gazdag ember, művészettörténész (nem ettől gazdagodott meg), és szereti a pipákat. Ezért elkezdte gyűjteni azokat. Nagyon értékes darabjai vannak Mexikóból, Afrikából, Ázsiából, mindenhonnan. 27000 db-os gyűjteménye van, most 2000 db-ot láttunk. Most is éppen vett egyet 3 mFt-ért egy aukción.

A ház Amszterdam elit részén van természetesen egy csatorna mellett. 4-5 méter széles, 5 szint felfele. Ebből kettőt láttunk. Szépen rekonstruálta az eredeti házat, és 300 éves bútorokkal töltötte meg. Ízlésesek a vitrinek is, ahol a pipákat tárolja. Van egy társa is, együtt járnak mindenhova, ő is művészettörténész. Picit fiatalabb, de neki nincs pénze. Viszont együtt élnek szimbiózisban, köztudottan (hollandok szerint) nagy melegségben. Tényleg kedvesen fogadtak.

Aztán elmentünk be a belvárosba, Anna kapott sok vastag könyvet a pipásoktól, ami az én hátizsákomban landolt, és velem is maradt egész Amszterdamban. Kb. 10 kg.

Anna, ahogy maga mögött hagyta a pipákat, elgyengült, fáradt lett, nyafogni kezdett. Be kellett ülnöm vele valahová. Egy indonéz étterem lett a kiszemelt.

Lehetett menüt rendelni, aminek nagy előnye, hogy sokféle kaját adnak, sok kicsit. Én konkrétan 7 pici fogást ettem, vegetáriánus menüt. Anna hasonlót, de húst (csirke, sertés, marha). Lásd a képeket.

Anna picit magához tért, de utána azért nyafogott, még este is, hogy túl sokat evett. Kétségtelen, nem volt kevés, de aztán a nap hátralévő részében nem is nagyon kellett pótlólag táplálkozni.

Elmentünk a régi kedves helyekre, de csalódás volt. A Dam tér, óriási volt 30 éve, mindenki a földön ücsörgött, krisnások skandálva meneteltek stb. Most a térnek se hangulata, se bája nem volt. Eleve ketté osztották villamosvágánnyal, plusz felújítási munkák vannak 2 oldalt is. A régi templom még mindig szép, de valahogy szebbre emlékeztem. És a kirakatban ülő lányok is csinosabbak voltak a templom körül. Akkor nagy kirakatban ültek, most ugyanazt a kirakatot felbontották kisebb ablakbejáratokra. Mint a heringek úgy ülnek ott, kis alig valami ruhában. Anna nem is volt hajlandó még a templomot sem körül sétálni!!!

A piros lámpás negyedben senki nem szólított le, hogy füves cigit vegyek. 30 éve nem tudtam úgy megmozdulni, hogy ne kínáltak volna meg. Szóval ez az Amszterdam már nem ugyanaz, vagy már nem akkora újdonság, nem akkor a kontraszt, mint volt 1980-ban.

Most hogy inkább kisebb városokban jártunk, azoknak a kedves flamand hangulata kis csatornák mentén jobban megfogott. Itt Anna már nem bírta a tömeget. Kétségtelen voltak a helyek, ahol a haladás nehéz volt. Plusz a biciklisták tekernek ezerrel. El nem tudjátok képzelni mennyi bicikli van. Amszterdamban van egy 3 emeletes parkolóház a vonatállomásnál. Nem autóknak, hanem kerékpároknak. Itt egy fotó egy kisebbről Haarlemből, ahol laktunk. Ez a vonatállomásnál készült. Ennek a 4x-ese van valójában, mert több helyen is leteszik a kerékpárokat.

Öltönyben tekernek tömegek a pályaudvar felé, leteszik a kerékpárt, felülnek a vonatra, az 10 perc alatt (!) Amszterdamban van Haarlemből. Ott is van egy rozoga kerékpárjuk, arra felülnek, munkába mennek. Visszafele megint 2 kerékpárral megoldják a közlekedést.

Este fénypontja a Van Gogh múzeum volt. Este 10-ig volt nyitva kivételesen. A földszinten élő hangverseny volt, amit az egész épületben lehet hallani. Éjjelre hazavergődtünk.

Holnap délelőtt még Haarlem, aztán irány Prága felé. Németországban megszállunk közben.